Előző fejezetek tartalmából:
Valentos meghalt miután kalózok támadták meg az égi fő várat. Maga mögött hagyva öt gyermekét, és bennük az örökített Mor Agars-t vagyis az ősi erőt.
Lucy-t a legkisebb kislányt egy éjszaka egy bérgyilkos megtámadta, és torkába egy varázslatot ültetett el amitől a kislány fél-elf lett. Anyja, Elena útnak indult északra, REGE-be hogy segítséget kérjen. De az út során a Sagar-i királyságban forradalom tör ki. A királyság el akar szakadni a Babiloni fővárostól. Helena, és Lucy egy Gublin család házába menekült tanácsosukkal az oroszlánképű Poliverrel. Helena úgy döntött hogy elindul a Sagar-i királyhoz.
Roberték megharcoltál az andruák a trollok és szövetségesek elleni csatát, amit elvesztettek. Az andrua falu teljesen elpusztult. A troll király pedig elmenekült.
***
Sok évvel ez előtt egy leány Babilonban a nagy téli fagy idején kirohant három vándorhoz, akik Paludemből jöttek átutazóban. Megkérte had csatlakozzon hozzájuk, majd ez így is lett. Ám az útjuk során a három vándort megmérgezte a tél sötétsége, és a lány ellen fordultak. Végül ez a leány Electronis-Sem-ben kötött ki rabszolgaként. De azt nem tudja, hogy különleges erő lakozik benne. E leány neve: Deborah Sagar.
Deborah Sagar szemszöge – Electronic-Sem rabszolga öböl
Hogy mire vagyok jó? Tökéletesítettem az electro mágiát, ami a birodalom egyik sajátossága. Úgy tartják itt hogy Júliától a szent robotika mágus istennőjétől származik. Rengeteg itt a vallásos mágus az tény, de még több a vas, az arcél, a neon és a sötét füstfelhők, amit a vasépületek hánynak ki magukból. Electronic-Sem délibb részén a sivatagos rabszolga öbölben semmi sem egyszerű az olyanoknak, mint nekem, akiket eladtak egy rabszolgatartónak. Mint kiderült a rabszolgatartóm a birodalom katonai alakulatának egyik kiképző mestere. A dolgom egészen egyszerű. Segédkeznem kell az őrrobotok készülésében. Ezek a robotok járják az összes várost a birodalomban vigyázva a szigorú törvényekre, amiknek nem betartását büntetik. Ezek mellet pedig az összes külhonit, aki más birodalomból jött. Electronic-Sem az egyik legborzalmasabb hely a mágusok számára, de főleg nekünk, rabszolgáknak pokoli. Minden nap dolgoznom kell, és szinte alig kapok valami élelmet. Kihasználnak, és legyengítik a varázserőmet. Épp annyit hagynak meg amennyi kell, hogy eltudjam végezni a feladatomat.
A cellámban szoktam aludni. Ma este viszont nehezen ment ugyanis az egyik kereskedő beszélgetéséből elcsíptem apám nevét. Timon Sagar-ét, aki a Babiloni Sagar királyság királya. Cellatársamnak, Kis Cincóginak elmeséltem a történetem. Hogy apám teherbe ejtette anyámat, majd magára hagyta őt. Azt ahogy elutaztam azzal a három vándorral, de hogy rossz vége lett és itt kötöttem ki. A kisegér viszont csak cincogott rám. Valószínűleg egy szavamat sem értette. Beletúrtam hát szőke hajamba, majd letettem a fejemet a hideg köre. Megpróbáltam elképzelni milyen lehet a szabadság, ami lehet számomra már sosem adódik meg.
Robert Braveford szemszöge – CAECUS királyánál
Elmúlt már délután amikor is CAECUS fővárosába értünk. A város közepén áll a nagy palota körülötte pedig a sok kis házikó, de mint mindent CAECUS-ban itt is behálózott az erdő természete. Mintha a természet magába falná a várost olyan volt minden. Bár ez nem csoda. A fővároson kívül minden CAECUS-i hely az erdőben elrejtve létezik. Szinte nincs olyan terület, amit ne fedne be a fák koronái. A birodalom királya elé fogunk járulni, aki egy átalakult oroszlán mágus. Babilonnal nem túl jó a kapcsolata, de a diplomácia megvan, oly annyira hogy fiát, Polivert elküldte a Babiloni tanácsba. Már a kapu felé közeledünk az életben maradt lovak hátán Samantha-val. A megmaradt seregünk ló nélkül maradt, így őket egyenesen haza küldtük a Babiloni fővárosba.
Beléptünk a kapun. Az oroszlán jelképei mindenhol megjelennek a palotában. Az oszlopokon, a mennyezeten, a padlón. Mindenhol egy oroszlán alak. Az óriási terem végén, amibe beléptünk pedig Arthur az oroszlánkirály ült. Közelebb merészkedtünk, majd letérdeltünk elé.
- Ne is kezdjétek tudom! Elvesztettétek a csatát és most nagyobb a kár, mint volt. Nem csak a saját területem lényeiért, hanem most már Babilon seregéért is én állom a sarat. Szép munka volt hát mondhatom. Nem kellett volna megbízzak Valentosban, de miért is tettem volna másként. Hisz apátok a nagy dicsőségében áll. Ha valaki kimondta a nevét az már varázsütésre parfüm illatút szellentett. Azt gondoltam gyermekei épp oly erősek, és különlegesek, mint ő de hát tévedtem ti még tapasztalatlan kis kölykök vagytok. Gyűlölöm a REGE-i tündéreket. Egyenesen hányom kell tőlük, de hozzájuk kellett volna fordulnom. Te vagy Robert igaz? Pedig azt hittem te valami hihetettlen parancsnok hírében jársz. Úgy látszik a szóbeszédek nem mindig igazak, bár én voltam a bolond hogy erre nem jöttem rá hamarabb. – az oroszlánkirály felállt a trónjából, majd a közeli szolgálójához sétált. Elvette a híres lándzsáját, majd visszaült a trónra.
- Látjátok ez itt egy halálos fegyver. Nem emlékszem kitől kaptam, mert az a valaki oly hatalmas hogy nem lehet rá emlékezni sem. Ezzel fogom lefejezni és kitörölni a világról Vuzashit, a troll királyt. Ti pedig menjetek haza... Úgy vélem otthon a kis váratokban parancsolgatva több hasznotok lesz, mint a csatatéren. – mondta, majd Samantha-val se szó se beszéd felálltunk a térdepelésből és kiviharzottunk a teremből. Egy közeli fogadóban szálltunk meg. Az út közben egy szót sem szóltunk egymáshoz. Talán itt lenne az ideje elmondani neki? Mert majdnem lebuktatott Arthur király. Elkéne mondanom az igazat... apa haláláról.
Helena Braveford szemszöge – Sagar-i királyi vár
Az álcám jónak bizonyult, no meg nem sokan ismernék fel a királynét. Nem sűrűn voltam a rivalda fényben hogy megjegyezhető legyek. Minden esetre óvatos voltam, és akárhányszor meglátta valaki az arcomat rámosolyogtam, és ha vissza mosolyogtak tudtam, hogy nincs baj. Már oda is értem a királyi várhoz, ami a földön helyezkedett el. Furcsálltam hogy itt nincsenek az egekben a mágusi részei a városnak köztük a királyi várat. Az őrök előtt álltam, és nem volt mese. Lekellet vegyem a csuklyámat, és meglátták vöröslő hajam. Kezemen pedig a kesztyűt amin a csillag címer aranylóan világított.
- Kérlek vigyetek Timon király elé. Helena Braveford vagyok! A királynőtök. – mondtam mire a két katona egymásra nézett.
- Részvétünk férje halála miatt királynőm. – mondta az egyik majd kinyitotta a kaput. Odabent mindenhol az arany ló lobogó volt látható. Teremből terembe haladtam mire a királyi trónterembe értem. Timon ott ült trónján egyenesen a semmibe bámulva. A lány aki mellette állt lesietett hozzám. Felismertem a bőre színéből, hogy ez a lány Electronic-Sem-ből származik méghozzá a déli területeiről, ahol a rabszolgákat is tartják. Jól tudom én is milyenek az ottaniak. A lány holló sötét haját felkontyolva hordta. Nyakán egy ezüstös kékkő ragyogott.
- Kérlek fáradj a király elé. Nem gond ha nem hajolsz meg, mert most kicsit... Eltévejedett a király. – mondta, majd Timon megszólalt:
- Helena? Te vagy az? – mondta, majd rám nézett és lerohant hozzám. Megfogta kezeimet és pánikszerűen hadarni kezdett:
- Kérlek! Segíts rajtam Helena! Hol van Valentos? Őt hol hagytad? Nem akar látni igaz? Most hogy elvesztettem a négy királyságából egyet. Tudom szörnyű barát vagyok, de mit tegyek?! Megakarnak ölni. A saját népem Helena! Kérlek tégy valamit! – nem ismertem rá arra a királyra, aki előttem állt. Bőgött, mint aki megörült. Amikor megismertem egy komoly, intelligens fiatal volt most pedig egy megtébolyodott felnőtt. Nem tudtam mit mondhatnék így szemébe néztem, és megsimogattam arcát. Megpróbáltam lenyugtatni, mint ahogy azt gyermekeimmel tenném.
- Nem lesz semmi baj! Mindent megfogunk oldani ígérem! - mondtam, majd mintha sikerült volna kibillentenem a tébolyból. Szőke haját birizgálta, majd vissza ült trónjára.
- Szent Meredy büntet engem... Igen. A hanyagságom miatt. A dolgok miatt, amiket elkövettem még fiatalon. Oh! Helena. Mi lesz ha rájönnek? Lehet már rájöttek igaz? – értettlenül álltam előtte. Félve mertem megkérdezni tőle:
- Mire jöttek rá Timon? – a férfi kezeibe temette arcát:
- Volt egy lányom egy asszonytól a halandók falujában még sok évvel ez előtt. Nem tudhatta meg senki szóval otthagytam őket, és elnyomtam a lány mágiáját. Nem derülhetett ki, de valami nem stimmel. Bármilyen lepecsételést használtam a lány ereje áttört rajta. Most pedig bárhol lehet a világban. Talán ő vezeti ezeket a lázadókat! – mondta, majd kapargatni kezdte a feje teteét, és fel alá kezdett járkálni.
- Timon! Állj ki az emberek elé! Mondd el, hogy miért vagytok hűségesek a fővároshoz. Mondd el, hogy Babilon az otthonuk és hogy aki mást mond az hazudik. – ajánlottam neki, de mintha mégsem hallott volna.
- Akkor enged meg nekem, hogy beszéljek a nevedben! – mondtam, majd kikerekedett Timon szemei. Ráfagyott arcára a tekintett, majd hirtelen kacagásban tört ki.
- Ez egy tökéletes ötlet. – mondta, majd intett a szolgáló leánynak, aki egy üres pergament adott a kezembe.
- Írd le hogy a nevemben beszélsz majd aláírom, pecséttel. Közösen visszanyerjük a királyságot Helena! – mondta a király, aki vissza ült eredeti pózában a trónra. Én lassú léptekkel hagytam el a tróntermet. A királyi vár katonái elkísértek a vár intézőihez. Elmondtam nekik, hogy holnap napkeltére gyűjtsék össze a népet a főtérre és állítsanak fel egy pódiumot. Talán ha az emberek elé állok és beszélek hozzájuk megtörőm a forradalmat.