Előző fejezetek tartalmából:
Valentos meghalt miután kalózok támadták meg az égi fő várat. Maga mögött hagyva öt gyermekét, és bennük az örökített Mor Agars-t az az az ősi erőt.
Apja temetésén nevezték ki Tomas-t királynak, a fiú viszont elmenekült és apja gyilkosai után ment egy Dead Port-ba tartó hajóval, ahol egy régi ismerős bukkant fel: Zarauya.
Robert a megkapott halált hírt elhallgatta nővére előtt akivel konfliktusba keveredett a trollok és az andruák közti háborúval kapcsolatban. A lány egyedül indult el a trollokhoz tárgyalni.
Lucy-nak egy csuklyás varázsló egy mágiát helyezett el torkában az éjszaka közepén, amiről még mindig nem tudunk semmit.
***
Babilon-ban a király halála elindított valamit. Felszakadtak sebek, amiken a tapasz a legerősebb volt. Feltörtek az ajtók, amiken eddig szuper erős volt a kilincs. Felborult minden, mert tudták már nincs itt az a király, aki egy suhintással képes lett volna eltörölni az egész várost, birodalmat.
Lucy Braveford Szemszöge
- Hogy mi lettem? Fél elf? – kérdeztem a kuruzslót, aki szinte teljesen biztos volt benne, hogy fél elfé változtam. Én úgy tudtam ők már kihaltak. Anyám is ferde szemekkel tekintett a kuruzslóra.
- Ne vicceljen velem. Fél elf? Hisz hófehér lett a haja! A fülei hegyesek lettek. A barna szemei kéké változtak. Ha rá nézek én egy teljesen kifejlett elfet látok. – mondta, majd dühösen megragadta a karomat, és a tanácsosok termébe rohantunk. Miközben anyám idegesen elhurcolt úgy éreztem minden szétesik körülöttem. Meghalt az apám, és sehol nincsenek a testvéreim. Anyám pedig tehetetlenül küzd... velem aki a probléma.
- IDE FIGYELJENEK! – rontott be a terembe anyám. Dühétől a vár körül a felhők villámot kezdtek szórni. Anyám nagyon értett a természet manipulációs varázslatokhoz.
- A lányomnak elvágták a torkát, majd egy rejtélyes alak valami varázslatot helyezett a bele. Most átalakult, és senki sem tesz semmit. A férjemet megölték! Mit tesznek maguk amivel a birodalmat támogatják és védelmezik? Szóval a kezembe veszem a dolgokat, és elutazom REGE-be! Küldjenek levelet a három tündérnek az érkezésünkről. Keressék meg Tomast! Ha bármi történik Benjaminnal vagy vele nem szeretnének majd az utamba kerülni! – fordult ki magából az anyám.
- Helena! Kérlek! Veled tartok! – mondta az oroszlánarcú Poliver. Felállt, majd lila köpenyét felkötve a nyakába elindult.
- Rendben. Akkor rátok marad a munka Marcusius, Zyhn! – mondta anyám majd követte a siető Polivert. Az égi épületből való levezető korongra álltunk, anyám pedig fölénk varázsolt egy energia esernyőt. Leérve egy szekérre ültünk, ami nem tetszett anyámnak.
- Miért pont egy paraszti szekér? Mégis... királyné vagyok. – mondta, majd a ziháló Poliverre nézett.
- Asszonyom ha királyi hintóval akar végig masírozni északra két Babiloni királyságon, és CAECUS-on keresztül akkor királyi katonaság is kell maga mellé. - mondta Poliver.
- Akkor menj és hívj katonákat. – mondta anya, majd szorosan magához ölelt. Úgy éreztem legbelül mintha valami forrna bennem. Az erő amit eddig elkellett nyomnom most olyan volt mint a köhögés. Minél jobban vissza akarod fogni annál jobban erőlködik kifelé.
Samantha Braveford Szemszöge – Trollok főhadiszállása
Pirkadatra oda értünk a troll főhadiszállásra. A hat katona velem együtt hátrább hagyta a lovakat, majd lassan közelitettünk, és elbújtattuk magunkat egy álcázó bűbájjal. Körül néztünk. Ketrecek tele fenevadakkal. A trollok szövetségre léptek ogrékkal, vérfarkasokkal, sötét tündérekkel. Miért kell nekik ennyire az Andruák ereje? Minden esetre nem volt sok lehetőségem minthogy megkeresem a probléma forrását: A királyt.
Kiléptem az álcából és az egyik ogre nő torkához szegeztem a késemet. Az ogre nő egyméretű volt velem, amit kicsit furcsáltam is. Visszanéztem az embereimre de már nem láttam őket sehol.
- Hol van a királyotok? – kérdeztem az ogre nőt, aki elkezdett harcolni hogy kiszabaduljon. Csettintettem egyet mire elálmosodott, de valami történt. A mágiám egyre csak gyengült, így az ogre nő újra teljes erejével próbálta leszedni magáról a kezeimet, majd sikerült is neki. Ellökőt, elővette baltáját, majd suhintott egyet. Az egyik férfi társa aki kétszer olyan magas volt állította meg a kezét. Az ogre nő szeppentem állt előttem.
- Hakeavuth guler! dol-inor glogusakum kulavuth. [Hagyd őt! Ő a királyé.] – motyogott valamit ogre nyelven, majd a hajamnál fogva, a földön húzva vezetett el a királyukhoz.
A király egy fából és vasból összeeszkábált trónszerű széken ült. Körülötte fenevadjai, előtte pedig egy zsák volt. A troll király magas volt, és izmos. Bőre zöldellett, mint az ogréké csak az övé sötétebb volt. Szemei nagyok, szája pedig szélesre mosolyodott mikor meglátott.
- Rád vártunk! – mondta, majd látta meglepődésemet.
- Ismered a nyelvünket. – jelentettem ki, mire elnevette magát a király.
- Ohhh! Ismerem én... Utoljára gyermek koromban ettem emberi nyelvet. – mondta, majd felállt a trónról. Lassan közeledni kezdett mire két ogre társa megszorítottak a karomat miután levették páncélomat.
- Az én nevem Vuzashi! – mondta, majd lassan zsákhoz sétált – Te pedig ne is mond melyik nemesi mágus család sarja vagy az egyik sehonnan jött királyi birodalomból, mert csak untatnál és amikor unatkozom... Hát akkor fejeket szoktam levágni. – majd kiborította a zsákot, amiből katonáim lefejezett fejei borultak ki. Könnyeimmel küszködtem, de nem sírtam! Nem mutattam ki a gyengeséget. Rideg arccal bámultam a mosolygó képére.
- Mi az? Talán nem tetszik? Pedig egészen szép vágás volt. Na de téged nem fogunk így levágni... Oh nem! Felhasználunk a bejutásra. – mondta a troll király majd vissza ült trónjára engem pedig elhurcoltak és egy ketrecbe zártak. A sáros talajon feküdtem összetörten. Azt kívántam bár hallgattam volna Robertre.
Benjamin Braveford szemszöge – Babiloni királyi vár
Anya és Lucy elmentek REGE-be. Robert és Samanatha távol vannak küldetésen. Apa... elment. Tomas eltűnt. Egyedül maradtam. A szobám ürességét hallgattam, majd kimentem a folyosóra ahol szintén minden üres volt. Csak a takarító kis koboldokba botlottam, akik valami furi nyelven jajveszékeltek. Kimentem hát az udvarra és lenéztem a földi városra. A sok emberre, és szekérre. A füstöt eresztő háztetők, játszadozó gyerekek... Én pedig itt vagyok fent a felhők felett lebegő kastély udvarán egyes egyedül. Felnéztem a porcelán szörnyekre, a lévákra. Újakat teremtettek miután a régiek meghaltak. Az egyik rám nézet, majd leszállt hozzám.
- Mi a baj fiú? – kérdezte. A hangja annyira ismerős volt. Mintha Lester mestert hallottam volna.
- Unatkozom. – mondtam, majd elmentem a léva mellett vissza a folyósokra. Egyszer csak halottam ahogy Marcusius és Zyhn beszélgetett:
- Tomas-t látta egy kereskedő a kikötő felé menet. Elvileg azt is látta, ahogy felszállt egy hajóra... A helyzet az hogy bárhol lehet. – mondta az idős mágus, Marcusius.
- De akkor most mi tévők legyünk? Mire Robert haza tér az akár több hét is lehet. Lucy az anyával hónapokig nem tér vissza. Tomas eltűnt... - mondta majd hirtelen eszébe ötlöttem.
- BENJAMIN! – mondták ki egyszerre a nevem. Gyorsan a szobámba rohantam, és elővettem a fa bábuimat. Úgy tettem mintha játszanék, majd bekopogott a két tanácsadó. Tudtam mi következik... Én leszek a király.
***
Bónusz (Általam készített festéses rajz az Andruák falujáról, és Babilon fő váráról):