Ahh bakker, ezt a részt még előző héten ki akartam rakni! 😭 Most már mindegy. Azért remélem tetszeni fog nektek! Jó olvasást mindenkinek!
<--< ✿ >-->
A hatalmas ajtó nyikorogva nyílt ki a két isten előtt. Thor rápillantott az öccsére, majd magabiztosan belépett a terembe.
- Vigyázz, a végén még belefutunk valami veszélyesbe! - szólt oda neki Loki.
- Van bármi, ami veszélyes Thor számára? - vigyorodott el a szőke, és hátrafordult az öccse felé, majd a következő 4 lépést hátrafelé tette meg... Szerencsétlenségére.
Loki csak annyit látott az ajtóból, hogy a bátyja sétál hátrafelé, majd hirtelen eltűnik, egy hatalmas robajjal. A fiú ijedten rohant oda, ahol az előbb még Thort látta.
- Lépcsők... A lépcsők veszélyesek - hallatszott lentről egy fájdalmas nyöszörgés, mire a fekete hajú isten hangosan nevetve lesétált a lépcsőn.
- Úgy tűnik még nem unták meg... Na gyere, te idióta! Már csak pár fok!
- Neeeem akaroook! Le a lépcsőkkel! - ült fel morogva a szőke isten, majd kénytelen kelletlen követte az öccsét, aki már elindult a lépcsőkön.
Nagyjából 10 fokkal később azonban az eddigi éjfekete falak hirtelen arannyá változtak, majd egy kanyarral később egy elágazáshoz jutottak.
- Te jobbra, én balra! - mondta Loki, majd már el is indult a baloldali úton.
Mit volt mit tenni, a szőke elindult a jobboldali folyosón, akármennyire is akart volna most inkább az öccsével maradni. Nem sokkal később egy hatalmas faajtóhoz ért, amit nagy lendülettel kinyitott, és egy kis lépcső előtti térhez jutott. Vele szemben egy ugyanolyan ajtó volt, ahonnan Loki pislogott rá meglepve.
- Akkor nem haltál meg. Ez... jó hír - mondta egy műmosollyal Loki.
- Nem bizony. És mint látom te se. Na menjünk azért a hülye kőért! - mondta Thor, és egy szomorú sóhajtással folytatta a lépcsőzést. Szerencsére már a célvonalban voltak, így a nem kellett sokáig menniük.
Egy hatalmas folyosó tárult eléjük, aminek a két fala mentén kis tartóoszlopok voltak, azokon pedig a különböző különlegességek. Balra az ötödik ilyen kis oszlopon egy halványan világító kék kocka pihent. Loki szemében izgatottság csillant, ahogy ránézett a tárgyra, és villámgyors mozdulattal nyúlt a kocka felé, azonban Thor elkapta a kezét.
- Ne olyan gyorsan öcsém! Majd én viszem! - mondta a szőke isten, és felkapta a kockát, majd bedobta a nála lévő oldaltáskába.
- Ennyire nem bízol meg bennem? - kérdezte egy hatalmas vigyorral Loki.
- Pontosan! Na induljunk vissza, hátha szükség van ránk!
- Rengeteg lépcsőfokkal később -
- Na végre! - suttogta lihegve Thor, mikor kiértek, nekidőlt a hideg aranyfalnak és végigsimított a kezében pihenő pörölyén.
- Csak egy kérdés bátyó! - szólt utána Loki, mire a szőke megfordult és érdeklődve meredt az öccsére. - Eddig is nálad volt az a pöröly?
- Persze, miért? - kérdezte Thor, még mindig azon mosolyogva, hogy Loki lebátyózta.
- AKKOR MI AZ ISTENNEK LÉPCSŐZTÜNK?! Fel tudtunk volna repülni! - üvöltötte el magát a csínytevés istene idegesen.
- Oh... Ez... nem jutott eszembe - motyogta megsemmisülve Thor, majd szótlanul megfordult és elindult vissza a trónterembe.
A trónteremben egy szürke pléd volt a földre terítve, amin Steve ült egy fürt szőlővel a kezében, mellette Heimdall feküdt, akinek az oldalából Sif egyik tanítványa próbálta kitakarítani a mérget. Maga Sif a Kapitány mellett ült, és épp beszéltek valamiről, amikor a két istenség megérkezett.
- Hát veletek meg mi történt? - kérdezte Thor meglepve.
- Ja semmi különös. Megtámadott egy csontváz sereg, ami leszívta az erőmet, amit most próbálok visszatölteni, Heimdallt pedig megvágták egy mérgezett pengéjű karddal, ezért most Sif tanítványai próbálják ellátni - foglalta össze Steve gyorsan. - Nincs kedvetek kimenni nektek is gyilkolászni egy picit?
- Oké, mehetünk! Sif, jössz? A kapitánnyal majd máskor folytatod a bájcsevejt!
- Rendben, megyek! - állt fel a már-már fekete hajú nő, és az isten mellé sétált. - Na gyere Loki, egyszer az életben legyél te is hasznos!
- Mi az, hogy egyszer?! - szaladt fel a zöld ruhás isten szemöldöke, de azért odasétált a másik kettő mellé.
- Mindegy - sóhajtott fel a nő, majd Sigridre nézett. - Vigyázzanak ezekre az őrültekre parancsnok!
- Igenis mester! - szalutált a lány, majd intett a mellette lévő lánynak, hogy folytassa a seb kitakarítását.
Heimdall állapota folyamatosan romlott. Igaz az eszméletét nem vesztette el, de az arcáról tökéletesen le lehetett olvasni, hogy mennyire szenved az oldalán lévő sérüléstől. Ylva, a lány, aki a mérget takarította a sebből, rendesen megküzdött vele, de akármennyi furcsa, fekete mérget takarított le, az nem akart elfogyni.
Steve egy ideig a mellette fekvő, halkan nyöszörgő férfit figyelte, majd felnézett. Egy ideig nem történt semmi, azonban pár perc múlva egy fiatal lányt pillantott meg az aranykastély felé rohanni. A lányka nagyjából 8 évesnek nézett ki. Sigrid szinte azonnal felkapta a fejét a lépések hangjára, majd felpattant a helyéről és a gyerekhez rohant.
- Eir! Te mégis mit csinálsz itt? - kérdezte ideges hangon. - Azt mondtam, maradj anyával!
Steve érdeklődve mérte végig a két lányt. A kisebb lánynak ugyanolyan szőke árnyalatú haja volt, mint a mellette térdelő nővérének, csak egy kicsit rövidebb, valamint a harci felszerelés helyett egy rongyos kis ruhában volt, mezítláb. Az arca maszatos volt, a karját és a lábát pedig több horzsolás és seb foglalt helyet.
- Anya aggódott érted! Azt mondta, nézzem meg, minden rendben-e!
- Igen, minden rendben van! Most már mehetsz! - mondta a Sigrid komoly hangon, bár lehetett látni rajta, hogy zavarja, hogy a gyerek nem az anyja mellett van.
- N-Nem merek! - suttogta a lány remegve.
- Jaj, Odinra mondom, veled csak a baj van Eir! Ülj le a kék ruhás mellé. Mi is a neved? - pillantott le a lány unott arccal a pokrócon ülő szőke "veteránra".
- Steve Rogers - morogta a Kapitány.
A kislány nemsokára leült a nővérével együtt a pokrócra. Steve mosolyogva figyelte, ahogy a kislány csillogó, büszke szemekkel néz a nővérére. Eir egy idő után odalépkedett Heimdall mellé.
- Sigrid, megnézhetem a sebet? - kérdezte egy halvány mosollyal.
- Mérgezett sérülés, veszélyes az neked! - sóhajtott fel a nővére, de azért intett az ott guggoló lánynak, hogy engedje oda a húgát.
Eir két piszkos kezét a Heimdall oldalán húzódó sebre rakta, majd valamit motyogni kezdett magában. A férfi hirtelen felszisszent, a kislány arcát pedig halvány rózsaszín derengés vonta be. A mellette álló lány leesett állal figyelte a történteket. A kislány egyszer csak abba hagyta a mormolást, és levette a kezeit a sebről. Egy pillanatra rámosolygott a mellette fekvő meglepett istenre, aki jobban érezte magát, mint az elmúlt 100 évben bármikor, majd egy hangos puffanással eldőlt oldalra.
- Eir! - kiáltotta Sigrid, és a húgához rohant.
- Eir... - gondolkozott el Steve a neven.
Heimdall hitetlenül tapogatta a sebe helyét. A sérülése úgy eltűnt, mintha sose létezett volna. De a legmeglepettebb továbbra is a Sigrid segítségére kiküldött lány volt, aki már negyed órája próbálkozott valamit csinálni a sebbel, de semmire se jutott.
- Megvan! - kiáltott fel hirtelen Steve, mire mindenki meglepetten nézett rá. - Eir! Az én hazámban Eir a skandináv gyógyítás istennő! Igaz, nálunk azt mesélik, hogy Frigga szolgálólánya volt...
- Tehát te most azt akarod mondani nekem, hogy az én húgom a gyógyítás istennője?! Ne röhögtess már, te Midgardi őrült! - a lány az utolsó pár szót szinte már sziszegve mondta.
- Sigrid, te is láttad az erejét! - tette hozzá a szőke mellett álló lány, aki most eszmélt fel a korábban történtekből.
- Láttam Ylva! Kiskora óta megvannak, nincs ebben semmi különleges! - sóhajtott fel Sigrid idegesen.
- Te tudsz gyógyítani? - kérdezte Steve, mire a szőke lány megrázta a fejét. - Akkor csak van valami!
- Eir még pici ehhez... Ha kiderül, hogy milyen ereje van, az emberek be akarják majd vetni a harcban! Azt nem hagyhatom! Ezt nektek is meg kell érteni!
- És ha Sif kitanítaná? - kérdezte a Kapitány.
- Kit kell kitanítanom? - lépett be az említett fekete hajú nő, mögötte pedig a két isten lépkedett.
- Senkit Úrnőm! - hajolt meg mélyen Sigrid a húgával a kezében.
- Ylva meg vagyok lepve! Heimdall, büszke lehetsz erre a lányra! Ilyen szép munkát még nem is láttam! Nem látszódik egy öltés se! - magyarázta a nő lenyűgözve. - Ylva, ha szeretnéd, kinevezhetlek Asgard főgyógyítójává! Igaz, Thor?
- Tényleg szép munka, megérdemled! - bólintott rá a szőke isten.
- De... nem az én munkám - motyogta a lány halkan. Sif már épp mondani akart valamit, amikor egy erőtlen gyerek hang ütötte meg a fülét.
- Sikerül Sigrid? - kérdezte Eir halkan, mire Sif lefagyott.
- Mi is sikerült egészen pontosan? - kérdezte a nő, ahogy nagyon lassan megfordult, és szembe állt Sigriddel és húgával.
- A kicsi lány gyógyított meg - bökött Heimdall a nővére karjaiban pihegő Eirre.
- Várj... azt akarod nekem mondani, hogy az a pöttömke gyerek, gyógyította be a sérüléseid?
- Erős mágia kellett hozzá - szólalt meg hirtelen Loki mosolyogva. - nem véletlenül dőlt ki a gyerek! A mérget is semlegesítenie kellett, és mint láthatod, a seb úgy eltűnt, mintha nem is létezett volna!
A nő egy gyilkos pillantással meredt tanítványára, mélyen beszívta a levegőt, majd kiengedte.
- És erről miért is nem meséltél még nekem Sigrid? - kérdezte, mire a lányt kirázta a hideg és már épp meg akart szólalni, amikor a nő hirtelen elmosolyodva folytatta. - Ez csodás! A kislánnyal meg is nyerhetnénk a háborút! Fejleszteni kéne a képességeit, és akár az egész hadseregeket életben tudná tartani!
- Sif, ez még csak egy kislány! - szólt közbe Steve. - Nem használhatod őt katonai célokra!
- Inkább hagyjuk, hogy mindenki meghaljon, igaz? Ennél Midgardiabban nem is gondolkodhatnál!
- Akkor legalább had tanuljon valakitől!
- Senkinek nincsenek ilyen képességei! - sóhajtott fel a nő, azonban Loki hirtelen elmosolyodott.
- Hacsak nem visszük el Midgardra!
- MI VAN?!
- Midgard új hőse! A lányt Aranyhajnak hívják! Tud gyógyítani a haja segítségével, valamint egész jó harcos! - magyarázta a fekete hajú csínytevő.
- Már kétszer földbe döngölte Lokit - súgta oda a mellette álló nőnek Thor, mire az büszkén elmosolyodott, és egy kis gondolkozás után újra a mellette álló két istenre nézett.
- Tehát magatokkal akarjátok vinni?
- Ezt akartam mondani
- NEM VISZITEK MAGATOKKAL! - kiáltotta el magát Sigrid, majd egy pillanattal később realizálta, kikkel is beszél. - E-elnézést Felség! Remélem meg tudnak nekem bocsájtani!
- Megértjük, hogy aggódsz a húgodért - állt fel Steve is, majd Thorra és Sifre nézett. - És ha ő is jönne velünk?
- Rendben - mondta Sif fél perc gondolkodás után, majd a másik, fiatalabb tanítványára nézett. - Ylva!
- Igen Mester?
- Üzend meg Sigrid anyjának, hogy a két lánya távol lesz az elkövetkezendő hónapban! Egy különleges képzésben fognak részt venni. Ti pedig induljatok, mielőtt Hela újra támad!
Ylva azonnal elindult, Sif pedig felterelte a csapatot egy hajóra. A Bifröst végénél szálltak le, ahol Heimdall gyorsan beindította a kaput.
- Vigyázzatok magatokra! - mosolyodott el Thor.
- Mi mást tehetnénk Thor? - nézett Sif Asgard uralkodójára, majd a tanítványához fordult. -Sigrid, ne aggódj, jó kezekben lesztek!
- Tudom Mester! - nézett a tanítója szemébe a lány magabiztosan, majd kisimított egy tincset húga kócos hajából.
Közösen léptek be a kapun. Még pont elcsípték Heimdall hozzájuk intézett szavait.
- Jó utat barátaim!