Azrael kézen fogva Lizzy-vel az otthona felé tartottak, ám a lány a folyó közelében megtorpant. A férfi érdeklődve nézett rá, mert nem értette mi lelte a lányt.
- Lizzy, mi a gond? - kérdezte végül a férfi mikor már percekig csak bámult egy helyet a lány.
- Azon a helyen raboltak el és még Rodvent is megsebesítették azok az angyalok, pedig nem tett semmit - mondta a lány az angyalra nézve. - Mégis miért akarnak kicsi korom óta megölni engem?
Azrael nagyot sóhajtott, tudta a lánynak ideje megtudnia végre az igazat, de jobb, ha ezt inkább másnapra halassza, hiszen a lányt így is már sok izgalom érte.
- Holnap mindent elmondok neked, a teljes igazságot, de most nem, túl fáradt vagy, hogy felfogd a lényeget. Ígérem, hogy holnap mindenre fény derül. Most azonban irány haza, mert látom hamarosan elalszol itt állva - simogatta meg a lány arcát, aki csak bólintani volt képes.
Azrael elmosolyodott, majd hirtelen felkapta a karjaiba és kitárta szárnyait. Lizzy belebújt a biztonságos karok közé, majd váratlanul megsimogatta férfi fehér tollait. Azrael teste erre megrándult és lehunyta a szemét.
- Bocsánat, fájt? - kérdezte Lizzy emlékezve arra, hogy a férfit nemrég majdnem megölték.
- Nem fájt, inkább nagyon jó érzést volt - nyitotta ki a szemét a férfi és a lányra nézett.
Lizzy szintén belenézett a férfi szemébe, és képes lett volna elveszni annak mély örvényében. Nem tudta elképzelni az életét a férfi nélkül és eldöntötte bármi is legyen, de nem hagyja, hogy eltűnjön az életéből.
- Azra, ugye nem fogsz újra elmenni? Mindig velem leszel, ugye? - kérdezte a lány félve, hogy talán a férfi nemet mond erre.
Azonban Azrael csupán elmosolyodott és egészen közel hajolt a füléhez. Lizzy szíve hevesen dobogni kezdett a férfi mozdulatára, pedig már igazán megszokhatta volna és régen nem is zavarta néhány furcsa mozdulata.
Ám mióta az arkangyal megcsókolta, egyszerűen nem tudott nyugodt maradni, ha olyan közel hajolt hozzá, mint most. Mit kéne tennie, hogy ne érezzen így?
A férfi lágyan megcsókolta ekkor az arcát, amitől Lizzy szíve még hevesebben dobogott, mint eddig és csak remélte, hogy a férfi nem hallja meg. Igazán nem értette mi volt vele, de egyre jobban a férfi közelségétől izgatott lett és olyan vágyat érzett arra, hogy még közelebb legyen hozzá, mint eddig még soha.
- Nem kell aggódnod, angyalkám, mindig veled leszek, hiszen elvégre én vagyok az őrangyalod. Senki másra nem bíználak soha - mosolygott a férfi. - Egyébként is a közeledben akarok lenni, mert nem szeretném hogy a mai elrabláshoz hasonló eset történjen veled. Ígérem veled maradok.
- Rendben, de ha nem tartod be az ígéreted, nagyon meg fogod bánni - mosolygott negédesen a lány és Azrael felnevetett erre, amitől Lizzy csak még jobban mosolygott. - Mondtam már, hogy szeretem a nevetésed? Mindent szeretek benned, de a nevetésed és persze az ölelésed az, amitől a szívem melegséggel telik meg. Tudom, ez butaság, de én így érzek.
- Nem butaság, örülök, hogy ilyen érzést vált ki belőled az ölelésem és a nevetésem - kuncogott a férfi. -Bennem az egész lényed ilyen érzést hoz felszínre, és nem győzök elég hálás lenni a sorsnak, hogy megismerhettelek téged. Most pedig induljunk haza végre, mert az anyád azóta biztos rájött, hogy valami történt veled.
- Igen, ez igaz, anyám nem olyan buta, mint sokan hiszik, csak Luc bácsival való dolgában buta - mondta a lány elgondolkozva.
Azrael a karjában Lizzy-vel felemelkedett a levegőbe és néhány szárnycsapást követően elindultak a lány háza felé.
- Mire gondolsz pontosan, mikor erre a buta dologra gondolsz? - kérdezte érdeklődve a férfi miközben a tájat figyelve repült.
- Arra, hogy mindig ellenáll Luc bácsinak, pedig ő szerintem tényleg nagyon kedveli anyát. Ráadásul soha nem láttam még, hogy anyám ennyire boldog legyen egy férfi miatt, jobban mondva elég kevés férfi volt az életében, mióta csak az eszemet tudom - sóhajtott egy nagyot a lány, ahogy édesanyjára gondolt. - Amikor Luc bácsi belépett az életünkbe, nem csupán megmentette az anyám életét, de vissza is hozta őt abból a mélységből, ahol volt. Tudod, anyám az emlékvesztése miatt soha nem volt igazán boldog, mindig hiányzott valami az életéből. Bár ő azt mondta, hogy neki elég, ha én vele vagyok, de tudom, hogy ez nem igaz. Mindenkinek jár boldogság és szeretném, ha ezt Luc bácsi mellett találná meg. Egyetértesz velem, ugye? Szerinted is Luc bácsi a legjobb választás anyám számára?
- Az igazság az, hogy Lucifer senkinek se lenne jó választás, hiszen ő a Pokol Ura, a démonok uralkodója, aki folyton azon munkálkodik, hogy átvegye a hatalmat a Föld felett - mondta Azrael és a lány erre elszomorodott. - Azonban, ez csak az igazság egyik fele, mert tudom, hogy Lucifer a lelke mélyén tényleg nagyon tud szeretni, és akit megszeret azért képes a lehetetlent is véghez vinni. Tudod, csak attól félek, hogy ha Emily sokáig hadakozik ellene, akkor Lucifer végül feladja és visszatér abba az életbe, mielőtt még megismerte édesanyádat.
- Feladja? Szerinted Luc bácsi képes valamit feladni? - kérdezte meglepetten, hiszen soha nem látta még, hogy Lucifer valamit feladott volna.
- Sajnos, nem egyszer volt már alkalom rá, hogy végül elveszítette érdeklődését a nő iránt, bár soha nem mondta mitől változtatta meg azt, de többé soha nem kereste azokat a nőket még ha úgy is tűnt, hogy fontosak számára - ingatta a fejét Azrael. - Ezért mondom, hogy ha anyád tovább is ellenáll végül Lucifer feladja, bár ő nagyon szereti a kihívásokat, de egy idő után unalmassá válik neki.
- Tizennégy éve próbálja befűzni anyámat. Szerinted nincs már azon túl, hogy unalmasnak találja ezt?
- Nos, ebben van valami. Majd az idő eldönti számukra a vég kifejlettet - mondta a férfi és Lizzy beletörődően bólintott.
Azrael és Lizzy ezután már nem beszéltek, csak egymás társaságát élvezve figyelték a tájat miközben hazafele tartottak.
Eközben Lucifer, aki még mindig Emily házában volt, lassan felébredt álmából, ami Emily karjában érte utol őt. Miután Emily kisírta magát a lánya miatti aggodalomtól, Lucifer nyugtató hangon duruzsolva elaltatta őt, és megígérte, hogy mire felébred a lánya itthon lesz vele.
A nő nem akart elaludni, féltette a lányát, és maga akart minden áron a keresésére indulni, de végül nem tudott ellenállni Lucifer erejének és végül elaludt a férfi karjaiban.
Lucifer gyöngéden a kanapéra fektette őt, majd maga is mellé feküdt és átölelve őt simogatta nyugtatóan a nő hátát. Sokáig csak feküdt és nyugtatta az alvó Emilyt, közben pedig a nő gyönyörű arcát figyelte, ami az eltelt tizennégy év alatt semmit se változott. Még mindig olyan szép volt, mint első találkozásuktól és, ha lehet csak még szebb lett az idő múlásával.
Nem értette saját magát, miért nem adta még fel a nő meghódítását, hiszen bár a nő néha nagyon is engedett neki, és csaknem elmerült vele a vágy tengerében mindig visszakozott, mert a múltja elvesztése miatt nem akart beleugrani ebbe a kapcsolatba.
Lucifer félig megértette, hiszen a nőnek nem lehet könnyű emlékek nélkül élni, mert így még egy rendes kapcsolatot se mer kezdeni senkivel elvégre bármikor kiderülhet kicsoda ő és akkor Elizabeth apja iránti érzései is visszatérnének, ami viszont a kapcsolatában kárt tenne. Az esze megértette ezt az egészet, azonban a teste nem.
Már tizennégy éve próbálja megszerezni a nőt, és néhány csóknál többre soha nem jutott. A mai alkalom volt az első, mikor végre annyira közel engedte magához, hogy azt hitte végre az övé lesz a nő. Mindketten elvesztették a fejüket és csak a pillanatot élvezték, azonban mikor arra került volna a sor, a nő visszavonult.
Lucifernek nagyon össze kellett szednie magát, hogy ne támadja le mégis a nőt, mert iszonyatosan nagy volt a vágya iránta és a félbeszakított ölelkezéstől csak még jobban meg akarta őt kapni. Azonban mégis leállt, mert tudta a nő soha nem bocsátana meg neki, ha folytatta volna.
Lucifer végül elaludt a nő karjaiban, és csak most sikerült felébrednie. Nem értette, hogy aludhatott el, hiszen ő soha nem hajtotta álomra a fejét a kastélya falain kívül, mert csak ott érezte magát biztonságban. A férfi lassan kibontakozott Emily karjaiból és felülve beletúrt zilált hajába, majd körbe nézett, hogy rájöjjön végül mi ébresztette őt fel.
Ekkor megérezte Azrael erejét közeledni, és a férfi tudta, hogy barátja sikerrel járt, megmentette Elizabeth-et. Nagyon megkönnyebbült, hogy a lányt sikerült visszahozni a gaz angyalok fogságából. Ha tehette volna, ő maga is segített volna az arkangyaloknak, de Emily-nek szüksége volt rá, így maradt.
Ekkor Emily megmozdult és kinyitva szemét Luciferre nézett, aki mosolyogva fordult feléje.
- Jó reggelt, szépségem. Jól aludtál? - kérdezte Lucifer a nőt, aki egy nagyot ásítva felült ezzel szabad rálátást engedve hullámzó kebleibe, amit a férfi vigyorogva nézett.
Emily észrevette és a melle elé kapta a karját, hogy eltakarja a férfi szeme elől a látványt.
- Hova nézel, te perverz ördög? - kérdezte a nő mérgesen és Lucifer erre felnevetett.
- Igen, meglehetősen perverz vagyok, de csak ha rólad van szó, mert te kihozod belőlem - kacsintott a nőre, majd lassan felállt a kanapéról. - Egyébként jó hírem van, megjött Azrael és vele van a lányod is, azt hiszem épp ebben a pillanatban lépnek be az ajtón.
A nő felpattant a kanapéról és ekkor lépett be valóban Azrael karjaiban a lánnyal. Az arkangyal letette a karjaiban lévő Lizzyt, aki odafutott az anyjához és sírva átölelte őt. Emily könnyes szemekkel szorította magához gyermekét és össze-vissza puszilgatta őt, nem tudott betelni azzal, hogy valóban épségben visszatért.
- Anya, annyira féltem. Azt hittem, nem látlak többé, és nem tudom elmondani mennyire szeretlek téged, és hogy mennyire hálás vagyok azért, hogy te vagy az én anyukám - mondta Lizzy könnyes szemekkel és szorosan bújt az anyja karjaiba, aki csak gyöngéden ringatta őt.
- Semmi baj, kicsikém, itt vagy újra velem. Nem fogjuk hagyni, hogy újra ez történjen - suttogta a nő és Azraelre nézett boldogan. - Köszönöm, hogy épségben visszahoztad őt nekem. Már másodszor mentetted meg őt.
- Elvégre azért vagyok én az őrangyala, és egyébként is soha nem hagynám, hogy bármi baja legyen - mosolygott a férfi Emily-re, aki hálásan bólintott, majd újra a lányára nézett.
- Kicsikém, mégis hogy raboltak el téged és kicsoda? - kérdezte a nő és Lizzy válaszolni akart, de egy nagy ásítás jött rá.
- Emily, szerintem ezt halasszuk későbbre. Amint látod a lányod holt fáradt, úgyhogy jobb lenne, ha lefeküdne aludni. Holnap mindent részletesen elmesélünk - mondta Azrael és Emily nagyot sóhajtott.
- Igazad van, gyere, kicsikém, felkísérlek a szobádba és végre aludhatsz - mondta Emily mosolyogva.
- Előbb engedd meg, hogy én is megszorongassam ezt a lányt - lépett hozzájuk Lucifer és magához ölelte Lizzyt, aki boldogan simult a férfi karjaiba. - Isten hozott itthon, hercegnőm.
Lucifer számára olyan volt, mintha az apja lett volna, olyan biztonságban érezte magát a karjaiban, ahogy csak gyermek mikor járni tanul. Bár Lucifer nem volt mindig az életük része, de mióta belépett Lizzy nem akart rajta kívül más apát elfogadni. Ha az igazi apja végül megkerül, akkor is számára Lucifer lesz az apja, hiszen ő volt az, aki megváltoztatta anyja életét.
- Köszönöm, Luc bácsi és azt is hogy gondoskodtál anyáról, míg távol voltam - nézett fel a férfira mosolyogva.
- Ez volt a kötelességem, elvégre én vagyok az őrangyala - kacsintott Lucifer és Elizabeth erre felnevetett, majd Azraelre nézett.
- Itt maradsz? - kérdezte a lány reménykedve, hogy a férfi ígéretéhez híven vele marad.
- Szerintem jobb lenne, ha most anyukáddal lennél, hiszen nagyon aggódott érted, meg egyébként is dolgom van, úgyhogy mennem kell - mondta a férfi és homlokon csókolta a lányt. - Rengeteg haláleset történt, míg téged kerestelek, így mennem kell, hogy végre átküldhessem őket, ugyanis eddig az Úr tartotta a lelkeket a testükben, de sokáig nem maradhatnak ott. Ígérem mire felébredsz itt leszek melletted - mosolygott a lányra és Lizzy bólintva átölelte a férfit, majd ezután az anyjához ment.
- Nekem is mennem kell, már gondolom keresnek engem a Pokolban, hiszen nem szoktam ilyen sokáig elmaradni. Remélem, nem történt semmi galiba, míg elvoltam - mondta Lucifer, majd hozzájuk lépett és arcon csókolta Lizzyt. - Jó éjt, hercegnőm.
- Jó éjt, Luc bácsi - mondta a lány és Lucifer mosolyogva ezután Emily-re nézett.
- Jó éjt, szépségem, holnap jövök - mondta mosolyogva a férfi a nőnek.
Emily csak bólintott, de a férfi ebből tudta, hogy a nő így köszönte meg neki, hogy végig vele maradt. Ezután a nő a lányával együtt felment Lizzy szobájába és Lucifer nagyot sóhajtva Azraelre nézett.
- Szép munka, testvér, tudtam, hogy te épségben vissza hozod őt - mondta Lucifer és átölelte Azraelt.
- Köszönöm, de nem egyedül csináltam. A többiek megsérültek néhány sárkánnyal való harc során, és tulajdonképpen az én erőmet is leszívta egy furcsa csapda, amit az angyalok az én megölésemre állítottak fel, de szerencsére a jóságos sárkánynak köszönhetően megmenekültem - mondta a férfi és Lucifer döbbenten hallgatta mondandóját.
- Értem, ezt azért holnap részletesebben is fejtsd ki.
- Lucifer, van valami amiről még szeretnék veled beszélni. Azt hiszem rájöttem, milyen fajba tartozik Emily és Elizabeth - mondta Azrael és Lucifer érdeklődve nézett rá, majd a két férfi lassan kiment a házból, hogy nyugodtan beszélgessenek.
- Na és milyen fajba tartoznak szerinted? - kérdezte Lucifer a halál angyalára nézve.
- Azt hiszem ők angyalok. Legalább is Emily biztos, hogy angyal volt, hiszen ez a legegyszerűbb magyarázat miért nincsenek emlékei és miért látja az angyalokat meg a démonokat. Valószínűleg letépték a szárnyait és tudod, hogy azzal emlékvesztés jár - mondta Azrael és a Pokol Ura döbbenten nézett rá.
- Angyalok? Na, és Elizabeth? Egy angyalnak nem lehet gyermeke, vagy igen? - kérdezte meglepetten Lucifer.
- Nem lehet, legalább is én nem tudok róla, de az nem biztos hogy így is lenne - mondta és elgondolkozva nézett a távolba. - Ha Emily akkor esett volna teherbe, amikor már ember volt, Elizabeth egyszerű lányként született volna meg, azonban ez nem igaz. Emily már akkor teherbe eshetett mikor még angyal volt, ezért lehetséges, hogy Lizzy-nek furcsa képességei vannak, amiről maga az Úr is azt mondta, hogy ereje által megmenthetjük a Mennyet.
- Ez akkor is hihetetlen. Emily angyal volt és a lánya szintén az, bár ő teljesen más mint a többi angyal. Nincs szárnya, hiszen halandóként született meg, de ugyanakkor megvan benne az angyalok képessége. Na és szerinted ki lehet az apja? - kérdezte Lucifer a halál angyalát.
- Sajnos erre nem tudom a választ. Ezt csak Emily tudná megmondani, de valószínűleg pont Elizabeth apja miatt vált meg a szárnyaitól - sóhajtott a férfi és felnézett az égre. - Jelenleg azonban most az a fontos, hogy kiderítjük tényleg igaz-e amire gyanakszunk. Ha igaz, akkor Lizzy az első angyal, aki születés útján jött létre és akit nem az Úr teremtett.
Lucifer döbbenten nézett Azraelre, majd visszanézett a házra ahol a két angyal már nyugovóra tért. Emily angyali mivoltja sok mindenre magyarázatot adott azzal kapcsolatban, hogy valahonnan ismerős volt számára. Lehetséges, hogy ismerte őt angyalként és ezért vonzódik annyira hozzá? Na, de ha ismerte, miért felejtette el végül?
Sziasztok, megérkeztem egy újabb fejezettel. Végre fény derült arra, hogy kicsoda is valójában Lizzy és Emily. Lucifer kérdéseire vajon választ talál? Ki volt számára Emily? Nos, erre csak a a jővő adja meg a választ, addig is sziasztok.
By animechan89