Az utolsó nyár napunkat töltöttük, nem akartam már sehova se menni, inkább csak feküdni akartam a szobámba és kipihenni a nyarat, illetve felkészülni az utolsó évünkre. A nyaramat végig buliztam meg dolgoztam, jó volt kikapcsolódni a tavalyi év után.
Scottal még együtt voltunk, de a nyáron nagyon eltávolodott tőlem és fogalmam sem volt hogy miért.
-Mehetünk? - lépett be a szobámba Stiles mosolyogva. Ránéztem és felálltam majd elmosolyodva bólintottam. Ma volt a végzős felírás, lényegében minden végzős felírta a monogramját a könyvtárban az egyik polcra, egy jó pár éve már így megy ez, és a tanárok is tudnak róla, de nem zavarja őket egyáltalán.
Adamnek sikerült leérettségiznie, és be került egy tök közeli egyetemre, aminek nagyon örültem, mert közel tudhattam magamhoz ahogy Ann is.
•••
Beléptünk a suli kapuján és egyből kiszúrtam az idegeskedő Lydia-t. Oda léptem hozzá és jó szorosan megöleltem. Egy pár perc után megérkezett mindenki más is, kivéve Scott-ot és Betty-t, de az utóbbira nem kellett sokat várni, mert ő is befutott.
-Végzősök lettünk. - csapott a vállamra Betty, elnevettem magamat. - Malia te is, ugye?
-Igen! - kiáltotta el magát Malia és megölelte Betty-t. Malia-nál kicsit rizikós volt az hogy ő is végzős lehet vagy sem, de a sok nyári suli miatt sikerült neki is. Örültem hogy a barátaim boldogok, csak annak nem örültem hogy Scott nem volt körülöttünk. Ránéztem a telefonomra és ekkor mellém lépett valaki, felnéztem rá és egy teljesen leharcolt Scott volt ott. Mi történt?
-Te mit keresel itt? - nézett rám meglepve Scott. Hátra léptem egy lépést, én mit keresek itt? Látta a zavartságomat ezért elkezdte elmagyarázni. - Theo azt mondta elköltöztél, és nem akarsz már velem semmit. - meglepve fordultam az említett srác felé aki lehajtott fejjel volt neki dőlve a szekrényeknek. A rohadék. Oda léptem hozzá és felpofoztam, hogy lehetett ekkora szemétláda, nem hiszem el.
-Hogy lehettél ekkora köcsög?! - kérdeztem miközben a mellkasát kezdtem el ütni. Erősebb ütést is megérdemelne, de nem akartam felhívni a figyelmet magunkra, egyszer megölöm, biztosan. Stiles elhúzott Theo közeléből és oda tolt Lydia mellé, aki ráfogott a karomra erősen hogy biztosan ne menjek neki újra, de ez nem állította meg Betty-t, sőt Stiles a levegőben kapta el őt hogy ne ugorjon neki.
-Vigyétek már el innen őket. - szólalt meg Malia idegesen Theo-ra nézve.
-Nem kell - szólaltam meg. -, Betty nyugodj le. - amint kimondtam ezt Betty teljesen ellazult és Stiles elengedte őt, lehet Betty nem volt vérfarkas, de akkor is hallgatott rám, csak úgy mint Stiles Scott-ra. - Menjünk, és írjuk fel a hülye monogramunkat, aztán mehetünk is haza. - elindultam a nagy diák sereg felé akik sorban álltak hogy felírják a nevüket a polcra.
Csendben vártuk ki a sort, senki nem szólalt meg, kivéve persze Malia-t, meg Stilest, ők ketten végig dumálták az egészet. Scott után jöttem a sorban, aki felírta a saját monogramját majd Allison-ét is. A sajátomon kívűl felírtam Kira monogramját is majd hátra léptem, Lydia mellém lépett és mellé jött Malia.
-Biztos örülnének ha itt lehetnének. - szólalt meg Lydia. Elmosolyodtam és rádőltem Stiles vállára, Kira nagyon örült volna, vagy lehet hogy végig izgulta volt hogy ez vandalizmus, igen, a második lesz az igaz.
•••
-Mi bajod van már megint? - lépek oda Clair szobájához, a húgom idegbeteg lett ez alatt a pár hét alatt, és engem is felidegesített ezzel, ez az utolsó évem a gimiben a többiekkel, szeretném a legtöbbet kihozni belőle, de Clair mindenen felhúzza magát, még a legkisebb dolgokon is.
-Mi van veletek hugicáim? Meg jött a menstitek? - lépett mellém elmosolyodva Adam. Megforgattam a szememet,és vissza néztem a húgomra.
-Fogd be Adam! - mondtuk egyszerre a húgommal.
-Akkor igen. - nevette el magát a bátyánk. Meglöktem ő pedig felemelte a kezét mintha semmit se csinált volna. - Na de tényleg, mi bajotok van?
-Mondjuk az, hogy barátom azért szakított velem mert az édes drága bátyám be rontott a szobámba amikor... - félbe kellett szakítanunk őt, mert kezdett viccbe átmenni a dolog.
-Meg akart fektetni! - mondtuk egyszerre Adammel. Clair felhúzta az egyik szemöldökét és elnevette magát. Adammel össze néztünk, elakarta nevetni magát, ahogy én is, de tartottuk magunkat.
-És? Úgy tudom drága egyetlen nővérem hogy ti Scottal össze feküdtetek nem? - nézett rám gúnyosan. Felhúztam az egyik szemöldökömet.
-Nem én vagyok a téma. - kezdtem - Amúgy sincs ehhez semmi közöd. Én idősebb vagyok, de te még tizenhét sem vagy! - a mondat végére felemeltem a hangomat. Megforgatta a szemét és trappolva meg fújtatva hagyta el a szobáját és ment le a lépcsőn. Mikor hallottuk hogy lent becsapódik az ajtó egyszerre tört ki belőlünk a röhögés Adammel.
-Esküszöm én egyszer meg verem. - váltottam át komoly hangsúlyra. Adam rám emelte a könnyektől csillogó szemét és elmosolyodott halványan. A nevetéstől lett könnyes a szeme.
-Még csak tizenhat, majd rájön a dolgok állására. - mondta, és utána leszambázott a lépcsőn(szó szerint), nevetve követtem őt. Szóval a drága bátyám szerint normális hogy a húgunk idegbeteg, akkor normális a húgunk, de jó.
•••
Az erőben sétáltam és a lábam az akaratomon kívül is a régi házunkhoz vezetett. Motoszkálást, és beszélgetést hallottam bentről szóval közelebb mentem a házhoz.
-Nem hiszem hogy tudja micsoda. - hallottam meg egy férfi hangot, az ablakokon azért nem néztem be mert megláttak volna, amit nem nagyon akartam, tekintve hogy kémkedek utánuk jelenleg.
-Szerintem amikor megharapták arra nyilván rájött hogy farkas, de azt nem hiszem hogy tudja hogy milyen alfa is ő. - magyarázott egy női hang is. Most rólam beszéltek, vagy egy teljesen másik emberről.
-Lehet nem kéne átnéznünk amúgy a régi házát, nem hiszem hogy sok mindent fogunk így megtudni róla. - hallottam meg a férfi hangját újra. Miért nézik át a régi házunkat, meg akarnak ölni, vagy valakinek eladni a titkainkat? - És neki sem tetszik, ahogy hallom. - elkerekedett a szemem, és egyből benyitottam az ajtón, egy velem egyidős lány és srác állt előttem.
-Ki a fenék vagytok? - megvillantottam a szememet és mind a ketten hátra léptek egy lépést. A srácra néztem. - És honnan tudtad hogy kint voltam?
-Gondolatolvasó vagyok. - mondta, felhúztam az egyik szemöldököm, mi van? - Ja igen, Ana és Jake Moon. - mutatkoztak be. Ismételten elkerekedett a szemem, Moonok?
-A testvéreimmel vagyunk az utolsó Moonok, kik vagytok igazából? - lépkedtem közelebb és a szemem még mindig világított.
-Két évesek voltunk amikor meg ölték a falkánkat, a Moon farkasok egyik mellék falkájához tartoztunk. - szólalt meg a lány, Ana. Lehajtották a fejüket, szóval igazat mondanak, baszki.
•••
Két napja vannak itt Anaék, azóta velük lógok, nagyon meg kedveltem őket, valahogy tényleg olyan erősen kapcsolódók hozzájuk mint egy alfa a falkájához, technikailag az is vagyok. Mivel Jake és Ana már dolgozó emberek, a munkájukkal voltak elfoglalva amíg én suliba voltam, de amikor mindenki itthon volt nagyon jól elvoltunk.
Jake-kel, Anaval meg persze jómagammal a nappaliban ücsörögtünk amikor is kopogtak, és egyszerre pattantunk fel és az ajtóhoz rohantunk, én értem oda elsőként és az egész falkám, vagyis Scott falkája az ajtóban állt.
-Ana Moon vagyok! - állt be elém Ana, én pedig odébb toltam és betessékeltem a többieket.
-Ana, hagyd Celyt intézkedni, mi addig felmegyünk. - nézett rám Jake. - Amúgy Jake vagyok. - nézett a többiekre, és után felhúzta a húgát maga után aki még társalogni akart a falkával. Ezután mind leültünk a kanapékra.
-Cely, ki a csaj meg a srác? - kérdezte meg Liam elsőként. Mindenki erre gondolt, nem kellett gondolat olvasónak lennem ehhez.
-A bétáim. - vontam meg a vállamat, és ránéztem Scottra aki a padlót bámulta és rám sem nézett. - A Moon falka egyik mellék falkájához tartoztak, de megölték a falkájukat amikor 2 évesek voltak.
-Azta. - szólalt meg hátra dőlve Stiles. Ránéztem, és ő Scottot bámulta, de rám nézett. - Miért nem beszéltél velünk erről? Mármint tök jó hogy befogadtad őket meg minden, de azért szólhattál volna.
-Miért kellett volna szólnom? Alfa vagyok, a legerősebb falka alfája, nem tartozom nektek magyarázattal. - léptem egy lépést közelebb Stileshoz, eddig nem nagyon akartam bevallani magamnak se, de a McCall falka már nem nézett rám úgy mint egy falka tagra, de ezzel nem volt baj mert nem is tekintettem magamat már annak. Adam és Clair lépett be a bejárati ajtón, mind a ketten meglepve fogadták hogy itt volt mindenki.
-Sziasztok! - köszönt Adam. - Úgy érzékelem hogy a helyzet kínos volt már azelőtt mielőtt beléptünk volna az ajtón.
-Az volt, vagy valami olyasmi. - vont vállat a húgom és elindult fel a szobájába. Adammel össze néztünk, és a bátyám ide lépett mellém.
-Nem akarok a falkátok tagja lenni, és ti sem akarjátok, tudom. - kezdtem bele és mindenki néma csendben hallgatott. Ránéztem Scottra aki engem nézett, még mindig szerettem, de arra kellett gondoljak hogy nem lehetünk együtt. - De nem is akarom hogy a falkáink rosszban legyenek, csak én és Clair járunk a gimibe már, úgy is látni fogjuk egymást a városban, szeretném hogy mindenki békésen fogadja a másikat.
-Ez az alap. - szólalt meg végre Scott is. - De mi nem akarjuk hogy elválj a falkától, szeret téged mindenki és a testvéreidet is, az hogy Ana és Jake is benne legyen a falkában a legkisebb dolog.
-Scott, döntöttem, és szeretném hogy tiszteletben tartsd a döntésem. Két falka vagyunk, de közben mind jó barátok. - mosolyodtam el a mondatom végére. Scott bólintott és a többiekre néztem akik ugyan úgy tettek mint Scott. Szeretem őket, a legjobb barátaim és nem akarom hogy ez tönkre tegyen mindent, de két alfa nem tud megférni egymás mellett, lehet ott volt az alfa falka, de nekik is volt egy vezetőjük.
-Valaki jön. - futott le Jake Ana kiséretében és ekkor kicsapódott a bejárati ajtó. Egy kígyó szerű pasas lepett be a házba.
-Melyikőtök az alfa? - kérdezte a pasas. Nagyon ijesztő hangja volt, te jó ég. Egy időben álltunk fel Scott-tal.
-Én vagyok! - mondtuk egyszerre. Ránéztem és megráztam a fejemet, mivel nem nagyon nézett rám, Jake mögé állt és próbálta lenyomni a kanapéra, de nem nagyon mozdult.
-Megtiszteltetés Celestina - nézett rám, majd Scott-ra. -, Scott McCall az igaz alfa. Valamit tudnotok kell, jönnek a lovasok, és elviszik a szeretteiteket... - Scott-tal össze néztük. És ekkor az a kígyó szerű pasas el is tűnt, mi a szar?
-Mondjátok hogy csak képzeltem azt az előbb. - szólaltam meg, mindenki rám nézett és megrázták a fejüket. Mi a fene volt ez?
Sziasztok!! Tudom, több mint egy hónap volt ennek a résznek az újra írása, de nem nagyon volt időm a suli mellett. Viszont végre nyár van, szóval több időm lesz a wattpadra. 🩷
Ha tetszett a fejezet jelezd nekem egy csillaggal!!🤍
Pinterest: drazsewattpad
Tiktok: wattpddrazse