— Lokiii! — ugrott le az ajtó feletti gerendáról egy hosszú piszkosszőke hajú ikerpár.
— Kőfej! Fafej! A szívbajt hoztátok rám! — kapott a mellkasához Lys.
— Na, ne légy morci! Ez csak tréfa volt — karolta át a vörös hajú lány vállát Fafej. — Tudod, hogy szeretünk ijesztgetni.
— Hát, persze — húzódott el a fiútól Lys. — Mellesleg, hogy jutottatok be a házunkba?
Ebben a pillanatban a lakás egyik szobájából igen dühös ábrázatú fiatal férfi bukkant elő. Fekete haja kócosan meredezett az ég felé, testét vastag koromréteg borította, s jobb kezében piszkavasat tartott. Az ikrek nyomban a Haddock-lány háta mögé ugrottak.
— Lys! — kiáltotta el magát az alak. — Nem láttad valahol a lakáskulcsot? Esküszöm, tegnap este még megvolt. Már mindent átkutattam érte, még a kandallót is, de nincs sehol!
Lys elnevette magát. Csak kacagott és kacagott — még a könnye is kicsordult a nagy hahotától.
— Mi olyan vicces? — duzzogott a férfi.
— Ja-haj, Eret! — mutatott rá a lány. — Úgy nézel ki, mintha egy horrorfilmből léptél volna elő!
— Az meg mi? — értetlenkedett Eret.
— Bonyolult.
— Hé! Az ikrek mit keresnek itt? — vette észre a Thorston-testvérpárt a férfi.
— Ööö... — Kőfej zavarában egyik lábáról a másikra állt.
— Várjunk csak...! — vonta össze a szemöldökét Eret.
— Futááás! — ragadta meg a húga karját Fafej, és kiráncigálta a házból.
Eret utánuk szaladt, és kiabálva megállt a bejárat előtt.
— Ezt még megkeserülitek, halljátok?! Adjátok vissza a kulcsot, de most rögtön! Tudjátok, mit össze kerestem? Kerüljetek csak a kezeim közé...!
— Nyugalom, majd később visszakérjük tőlük — ölelte át Lys. — Hoppá, most én is kormos lettem! Na, jól nézünk ki! — nevetett. — Mintha halloweeni buliba készülnénk.
— Mi az a halloween?
— Hát...
— Azt ne mondd, hogy bonyolult — vonta fel a szemöldökét Eret.
— Utálom, hogy ennyire ismersz — fintorgott a lány.
— Dehogy utálod — mosolygott a férje, és megcsókolta.
— Egyébként, milyen nap van ma? — ráncolta a homlokát Lys.
— Október harmincegyedike. Miért?
— Hisz' épp ma van halloween napja! — csapta össze a tenyerét Lys.
— Mondd már el, mi ez helóvíg-izé.
— Halloween — korrigált a felesége. — Ti, vikingek tényleg nem ismeritek ezt az ünnepet?
— Amint látod — tárta szét a karját Eret.
— Ezen sürgősen változtatnunk kell — dörzsölte a tenyerét Lys. — A halloween a másik világban egy nagyon is népszerű ünnep. Nem is lehetne jobban zárni az októbert, mint egy jó kis halloweeni partival! Megyek is Hablatyhoz, engedélyt kérek tőle, hogy a vikingeknél is bevezethessük ezt a hagyományt — ecsetelte lelkesen, és már indult is.
— Hé, hé, hé — várj! Mióta kérsz te engedélyt Hablatytól bármire is? — kérdezte megütközve Eret. — Egyáltalán, mióta kérsz te engedélyt bárkitől?
— Igazad van — tűnődött Lys —, ez sohasem akadályozott meg. Hablatynak valószínűleg egyébként sincs ideje ilyenekkel foglalkozni. Lekötik az unalmas főnöki teendők — fintorgott.
— Te is tudod, hogy ez nem igaz. A családra mindig szakít időt. Mellesleg, ő szereti a főnökséget.
— Ki gondolta volna, hogy így belejön, mi? — vigyorgott büszkén Lys. — Még ő maga se hitte. De apának igaza volt vele kapcsolatban, a kezdetektől. Tényleg erre született — merengett. — Na, megyek, vár rám egy mulatság megszervezése.
— Veled megyek — ajánlkozott Eret. — Egyedül nem boldogulsz, kell a segítség.
— Tényleg elkél — bólogatott Lys. — Hívjuk a srácokat is! De előbb takarítsuk le magunkról a kormot.
— Rendben. Aztán összecsődítem a bandát, te pedig menj, tedd meg a szükséges előkészületeket. A nagycsarnoknál találkozunk.
A lány puszit nyomott férje arcára.
— Imádlak.
— Van is miért — vigyorgott magabiztosan Eret.
— Azért ne bízd el magad — ütötte vállba Lys, és miután alaposan leporolta magát, hamarosan már falu utcáin száguldott.
— Jó reggelt, Lys! — köszönt rá egy viking.
— Jó reggelt! — rikkantotta futtában a lány.
— De sietős neki ma reggel — hüledezett egy másik.
Lyst a falu egyik legjobb gyógyítójaként (nem mellesleg pedig a törzsfő nővéreként) mindenki ismerte, így gyakran irányult rá a közfigyelem. A lány futott és futott, míg végül a nagycsarnok előtt egy dús, vörös szakállba és a hozzá tartozó méretes pocakba ütközött.
— Lys? — Termetes Pléhpofa csodálkozva nézett lánya arcába. — Mi ez a nagy rohanás? Máskor nézz az orrod elé.
— Apa! — örült meg Lys, és szoros ölelésbe zárta a vikinget. — Jó reggelt. Ó, szia anya — vette észre az apja jobbján ácsorgó sudár termetű, hosszú barna hajú nőt, és tüstént karjaiba zárta.
— Hogy van az én kis harcos gyógyítóm? — simogatta a lánya haját Valka. — És a csodaszép sárkányod hol marad?
— Százszorszép még nem tért vissza az éjjeli vadászatáról. Majd később csatlakozik.
— Miben sántikálsz, lányom? — fürkészte gyanakodva Pléhpofa.
— Én ugyan semmiben! Honnan veszed ezt, apa?
— Mindig ilyen arcot vágsz, amikor valami nagy tervet forgatsz a fejedben.
— Apádnak igaza van. Nos? — Valka kérdő pillantást küldött a lánya felé.
— Jól van — adta meg magát Lys. — Egy új ünnepet akarok meghonosítani a szigeten.
— Ünnepet? — kérdezte egyszerre Valka és Pléhpofa.
— Aha — mosolygott rájuk Lys. — A másik világban élő emberek körében népszerű esemény. Halloween a neve. Jól hangzik, nem igaz? Gyertek, segítsetek nekem! Eret a nagycsarnok elé hívja a többieket is. Ott találkozunk, és majd elmagyarázok mindent, ígérem — mondta, azzal már lépdelt is tovább.
— És te hová mész? — kiáltott utána az édesanyja.
— Még van egy kis dolgom, de nemsokára én is a csarnoknál leszek!
— Furcsán viselkedik, nem gondolod? — fordult a férjéhez Valka.
— Mindig kicsit elvont volt — legyintett Pléhpofa. — Mindkét gyerekünk ilyen.
— Biztosan örökölték valakitől — jegyezte meg hamiskás mosollyal Valka.
— Nem is tudom, kitől... — célozgatott az egykori törzsfő.
Egymásba karolva sétáltak a nagycsarnokig — út közben végig ezen vitatkoztak. Amikor odaértek, kisebb tömeggel kellett szembenézniük.
Halvér és Fafej épp nevettek valamin, Kőfej és Takonypóc egymás kezét fogva ácsorogtak — utóbbi idegesen magyarázott valamit a mellette lévő Gusztávnak. Bélhangos vidáman fütyörészett egy régi viking nótát, Astrid pedig a hangzavar közepén állt, és tanácstalanul kapkodta fejét. Amikor meglátta Valkát és Pléhpofát, megkönnyebbülten sóhajtott, és eléjük sietett.
— De jó, hogy jöttetek! Már attól tartottam, nem lesz itt rajtam kívül senki normális.
— Hol van Hablaty és Eret? — kérdezte Valka.
— Eret elment, hogy megírjon pár üzenetet. Ugyan Lys még nem árulta el, pontosan mi ez az ünnepség, de úgy gondoltuk, meghívjuk a környező szigeteken élő barátainkat is. Hablaty pedig a főnöki teendőit végzi. Legutóbb a kikötőben láttam, néhány kalmár társaságában.
A kis csapatnak nem kellett sokáig várnia, hamarosan felbukkant Eret.
— Minden a lehető legnagyobb rendben — jelentette. — Már el is küldtem a leveleket rémpostával. Jöhetnek a vendégek.
Ekkor érkezett meg Lys, talicskán tolva maga előtt egy halom sütőtököt. A többiek furcsállva nézték. A lány megállt előttük és kifújta magát.
— Honnan szerezted ezt a sok tököt? — ámult Eret.
— Nemrég szedtem közös földekről. Na, mit szóltok?
— Azt, hogy nincs ki mind a négy kereked — fintorgott Takonypóc. — Mit kezdjünk ezekkel?
— Félre, undok Jorgenson-úrfi! — tolta odébb az útból Fafej, és közelebb lépett a talicskához. Nagy szakértelemmel szagolgatta a tököket. — Aha, aha... most már értem — egyenesedett fel. — Társaim nevében is köszönöm, kedves Lysande kisasszony, hogy elhozta nekünk ezeket a csodás... — drámainak szánt karmozdulattal a rakományra mutatott — izéket. Ezek a micsodák nagyon hasznosak, mert... miért is hasznosak, Kőfej? — pillantott segélykérőn az ikertestvérére.
— Öhm... miért is? — vakargatta az állat a lány. — Honnan tudjam? Nem neked kéne tudnod az ilyeneket?
— Még az ikremre se számíthatok... — duzzogott Fafej.
— De tényleg, Lys, mit fogunk kezdeni ezekkel? — kíváncsiskodott Astrid.
— Igen, áruld el végre, hogy mi ez az egész — kérte Halvér.
— Máris elmondok mindent — tette fel a kezét Lys. — Szóval, a halloween...
Amikor befejezte az ünnep ismertetését, mindenki tátott szájjal bámult rá.
— Azt a mindenségit! — kiáltott lelkesen Gusztáv.
— Na, ez már valami! — csettintett elismerően Takonypóc.
— Remek ötlet — értett egyet Valka.
— Szerintem is — helyeselt Astrid.
— Új hagyományt teremthetnénk a szigeten... — tűnődött Bélhangos. — Végül is, mindig ráfér Hibbantra egy kis újítás, nem igaz, Pléhpofa?
— De — hagyta meg az egykori törzsfő.
— Akkor, mindenki benne van? — nézett körbe Lys. — Kő, Fa, Eret — ti is?
— Tudod, hogy bárhová követlek — mosolyogott a férje.
— Húúú, ez de romantikuuus! — nyirvákolt elvékonyított hangon Takonypóc.
— Idióta — ütötte meg a szerelmét Kőfej. — Bezzeg te sohasem mondasz nekem ilyeneket!
— Persze, hogy nem, hisz' undorítóan nyálas.
— Nem hittem volna, hogy egyszer ez a mondat hagyja el a számat, de... egyetértek Takonypóccal — jelentette ki Astrid.
— Te beszélsz, amikor Hablaty a férjed? — kérdezte megütközve Fafej. — Ő egy nyálgép.
— Nem is.
— Ööö... de — vágták rá kórusban a többiek.
— Na, jó, talán egy kicsit. De én így szeretem.
— Valld be, hogy a lelked mélyén romantikus alkat vagy — vigyorgott Takonypóc. — Múltkor is láttalak Hablattyal sétálni, kézen fogva, a csillagos ég alatt...
— Ha nem fogod be az otromba szádat, pillanatokon belül olyan romantikusan orrba váglak, hogy napokig nézheted a csillagokat! — fenyegetőzött a szőke.
— Srácok! — szólt közbe Lys, hogy megelőzze a balhé kialakulását. — Koncentrálhatnánk a szervezésre? Még rengeteg dolgunk van — nézett körbe, majd mikor látta, hogy a többiek szaporán bólogatnak, folytatta. — Remek. Szóval, a feladatok... Kő, Fa — fordult az ikrekhez —, mivel szerettek ijesztgetni, ti fogjátok feldíszíteni a falut. Ügyeljetek rá, hogy a dekoráció kellően rémisztő legyen.
— Ebben mesterek vagyunk! — pacsizott az ikertestvérével Kőfej.
— Vedd úgy, hogy már teljesítettük is! — hajolt meg Fafej, arcán széles vigyorral.
— Takonypóc, menj velük. Szükség lehet a segítségedre — folytatta Lys. — Astrid, anya és apa, ti készítsetek egy akadálypályát, ahol egy verseny keretében sor kerülhet a halloweeni játékokra. A győztesnek hatalmas torta jár. Bélhangos, ezt, meg a többi ételt és italt te készítsd el. Egy mulatsághoz zene is kell — Halvér, ezt rád bízom. Eret, te híreszteld az ünnepséget a faluban.
— Már meghívtam pár barátunkat is a környező szigetekről.
— Tényleg? Pontosan kiket? — szaladt fel Lys szemöldöke.
— Atalit, Mindent, Throkot, Dagurt, Malát, Hangát — számolgatta a férfi. — Gondoltam, te és a többiek is örülnétek neki.
— Ez nagyszerű! Viszont, a hibbantiaknak is tudniuk kell az eseményről. Tégy róla, hogy így legyen.
— És én mit csináljak? — szólalt meg Gusztáv.
— Hát... — Lysnek nem volt szíve azt mondani, hogy „te ne legyél láb alatt". — Te segíts Eretnek, hogy minél több emberhez eljusson az esemény híre.
— Számíthatsz rám, Lys mester! — tisztelgett a fiú. Örült, hogy végre feladatot kapott. — Pamkó és én elintézzük, hogy mindenki tudjon a halloweenről!
— Vigyázz rá — súgta a férjének Lys.
Eretnek nem tetszett az ötlet.
— Én legyek a bébicsősz?
— Valakinek figyelnie kell Gusztávra.
— Már nem gyerek.
— De olyan, mintha az lenne. Fiatal és kelekótya, még a végén kárt tesz magában — vagy valami másban.
— Csak nőne mar be a feje lágya...!
— Be fog. Légy türelmes.
— Jó, vigyázok rá — sóhajtott Eret, és emelt hangon folytatta. — Gyere, Gusztáv, terjesszük a hírt!
A munkálatok remekül mentek. Lysnek sikerült úgy kiosztania a feladatokat, hogy mindenki a számára legmegfelelőbbet kapja. Napnyugtára minden készen állt a mulatsághoz. Persze, sárkányok nélkül korántsem sikerült volna olyan gyorsan végezni mindennel.
Egyedül Százszorszép nem volt sehol. Lys kezdett aggódni a sárkánya miatt, hisz' nem volt szokása ilyen sokáig elmaradni. Még akkor sem érkezett meg, amikor beesteledett, pedig addigra már a más szigetekről érkező barátaik is tiszteletüket tették Hibbanton. Ott volt mindenki, akit Eret meghívott.
Dagur és Mala egymás kezét fogva érkeztek, vörös hajú, kétéves kisfiukkal, Oswalddal együtt.
— Ugye, milyen nagyra nőtt az én kicsikém? — büszkélkedett az ádáz törzsfő. — Egy napon olyan erős lesz, mint amilyen a nagyapja volt!
Velük volt még Throk, valamint Hanga és Szélpenge is. A fekete hajú lány boldogan ölelte meg legjobb barátnőjét, Astridot.
Atali és Minden kis ostorcsattjaikkal a hátukon jöttek. Rendkívül büszkék voltak, hogy az apróságok már ilyen hosszú repülést is kibírtak — ráadásul a kicsikben még ezután is maradt elég energia, hogy Szélpengével játsszanak.
A vikingek a nagycsarnok elé gyűltek, és hangos társaságként mulattak. Bélhangos meghozta a halloweeni ételeket, amiket — külön erre az alkalomra — rémisztő külsejűre formázott.
— De ne aggódjatok, az íze még mindig jobb Valka főztjénél! — nyugtatta a népséget.
Ezen mindenki jót nevetett — beleértve Valkát is. Bebizonyosodott, hogy Bélhangosnak igaza van, a sütemények ugyanis istenire sikerültek.
Halvér a falu legjobb zenészeit hozta el a mulatságra. A vidám muzsikaszó nyomán remek hangulat kerekedett. Nem telt bele sok idő, mindenki táncba kezdett.
Épp, mikor az egyik szám véget ért, akkor lépett a nagycsarnokba Hablaty.
— Mi folyik itt? — nézett körbe zavartan. Lys odasietett hozzá, és tájékoztatta a helyzetről. — Ünnepséget szerveztetek, és nekem nem is szóltatok? — Hablatyon látszott, hogy kicsit megsértődött. Hiába volt törzsfő, Lys még mindig látta benne a durcás kisöccsét.
— Ne haragudj, Hablaty, nem akartunk terhelni vele. Hisz' annyi dolgod van!
— Erről azért szólhattatok volna.
— Nagyon mérges vagy? — harapott az ajkába Lys.
— Mi? Dehogy! Ez fantasztikus ötlet! Támogatom, hogy hagyomány legyen.
— Komolyan? Köszönöm, Hablaty! — ölelte meg az öccsét Lys.
— Egyébként, nem találkoztál véletlenül Fogatlannal? Délelőtt láttam utoljára, és már kezdek aggódni érte. A műfarkával már egyedül is tud repülni, de sosem szokott magamra hagyni ennyi időre.
Lys szeme elkerekedett.
— Fogatlan is eltűnt?
— Mit értesz azon, hogy „is"?
— Százszorszép sincs meg.
— Lehet, hogy együtt mentek valahová. De vajon hová?
Lys szomorúan megrázta a fejét.
— Fogalmam sincs.
— Kezdődhet a töklámpásfaragás? — lépett hozzájuk Eret.
— Az a helyzet, hogy Hablattyal lenne egy kis dolgunk. Meg kell keresnünk Fogatlant és Százszorszépet — egyszerűen eltűntek. Megtennéd, hogy levezényled helyettem a faragást?
Eretnek nem igazán tetszett az ötlet.
— Veletek kellene mennem.
— Nem akarom nagydobra verni, akkor csak pánikolnának az emberek. Hadd mulassanak, mi ezt lerendezzük Hablattyal. Mégiscsak a mi sárkányainkról van szó.
— Rendben, de legalább Fejtörőt vigyétek. Elvégre, kell egy sárkány, akin repültök.
— Igazad van. Köszönjük, Eret. — Lys puszit nyomott férje arcára, azzal karon ragadta öccsét, és kislisszoltak a nagycsarnokból. — Reméljük, nem sok embernek tűnik majd fel a hiányunk.
Hamar ráakadtak Fejtörőre. A nyomkövetősárkány örömmel fogadta őket, boldog volt az esti repülés lehetőségétől. Megszagoltatták vele Fogatlan és Százszorszép egy-egy pikkelyét, és már indultak is.
Meglepetésükre Fejtörő az Ádáz-szigetre vezette őket.
— Mi a...? Te érted ezt, Hablaty? — tárta szét a karját Lys. Öccse a fejét rázta.
Fejtörő a sziget belsejébe szállt, ahol kiabálást hallottak.
— El az útból, sárkány! — csendült fel egy Hablaty számára ismerős hang. — Nem akarlak bántani.
— Alvin? — Hablaty döbbenten nézett szembe a számkivetett törzsfővel. — Te meg mit csinálsz itt?
— Ugyanezt kérdezhetném tőletek és a sárkányaitoktól. — A tagbaszakadt, fekete szakállas viking az előtte álló Százszorszépre és Fogatlanra mutatott.
A fehér sikló és az éjfúria kitárták szárnyaikat, támadó pozícióba helyezkedtek, és morgással fejezték ki az Alvin iránti nemtetszésüket.
— Miben sántikálsz? — kérdezte gyanakodva Hablaty. — Úgy tudtam, jó útra tértél.
— Így is van! — húzta ki magát a számkivetett. — Éppen ezért, akarok egy saját sárkányt! Reggel óta egy sárkánytojást próbálok megszerezni, de ez a két bestia nem enged tovább. Először még csak a fehér volt itt, aztán jött az éjfúria is.
— Pontosan milyen sárkánytojásra gondoltál, Alvin? — érdeklődött Hablaty, rosszat sejtve.
— Hááát... hónapók óta figyelem azt a nagy tengeri sárkányt, és észrevettem, hogy az utóbbi időben sűrűn jár ide.
Hablatynak és Lysnek leesett az álla.
— Bestefar apa lenne? — pillantott az öccsére Lys. — Akkor ez azt jelenti, hogy rajta kívül van egy nőstény gnúvad is!
— Hát persze! Máskor is költött már itt egy gnúvad, a srácokkal mentettük meg a tojását Johanntól. És ez megmagyarázná azt is, hogy miért láttuk az utóbbi időben olyan ritkán Bestefart.
— Az meg ki? — Alvin értetlenül pislogott.
— A gnúvad, aki Hibbant-szigetet védi. De miért akarsz ilyen sárkányt, Alvin?
— Nem is tudom... megtetszett, hogy olyan nagy és veszélyes.
— De nem viheted el a sárkánytojást! Nem szakíthatsz el egy kissárkányt a szüleitől! — háborgott Lys.
Alvin tanácstalanul nézett rájuk.
— Akkor mit kellene csinálnom?
— Mondjuk megvárni, amíg felnő, és akkor beidomítani.
— Ráadásul ez egy nagyon nehezen tanítható sárkányfaj, az egyik legveszélyesebb. Egyáltalán, tudod te, hogy kell bánni vele? — kérdezte Hablaty. — Sejtettem... — dünnyögte, Alvin bamba arckifejezését látva. — Figyelj... sajnálom, de azt hiszem, más sárkányt kell választanod. Ez nem neked való. Nézd meg, hogy járt vele Drákó Vérdung is!
— Végül is, van benne valami... hallottam az esetről.... és rólad is — mutatott Lysre. — Te vagy Hablaty nővére, igaz? Mi még nem találkoztunk.
— A nevem Lysande Haddock. Te pedig Alvin vagy, igaz? Apa régi barátja. Illetve, egy ideig ellenségek voltatok, ha jól tudom.
— Igen, de aztán a számkivetettekkel békét kötöttünk Hibbanttal.
— Ezt jó hallani.
— Lennétek szívesek leállítani a sárkányaitokat? — kérte Alvin. — Eléggé flusztrálnak.
— Máris. Fogatlan, gyere ide! — intett Hablaty.
Az éjfúria engedelmeskedett, Százszorszép viszont nem mozdult a helyéről.
— Mi baj van, kislány? — lépett hozzá Lys.
— Csodálatos sárkányod van — állapította meg Alvin.
— És csodálatosan makacs. Még az alfának is képes ellenállni.
— Ez már valami! — füttyentett a számkivetett törzsfő. — Egész véletlenül, nincs belőle több?
— Ő az egyetlen ismert példány.
— Kár.
— Na, Százszorszép, gyere már! — kérte Lys, de sárkánya nem hallgatott rá.
— Biztosan a tojást jöttek védeni — vélte Hablaty. — Elvégre, Fogatlan és Százszorszép jó barátai Bestefarnak.
— Nem mintha neki szüksége lenne védelemre — fintorgott Lys. — Bárkit pillanatok alatt megfagyaszt. Hallod ezt, kislány? — fordult a fehér siklóhoz. — Bestefar egyedül is boldogul. Menjünk!
A barlangból recsegés hallatszott. Százszorszép felkapta fejét, és a hang irányába sietett. Hátrapillantott társaira, és intett a fejével. Lys, Hablaty, Alvin, Fogatlan és Fejtörő követték.
A költőhelyen valóban ott feküdt a hatalmas Bestefar — ám Lysék várakozásával ellentétben nem egy nőstény gnúvad volt vele, hanem egy lila színű, hím siklósárkány. A fészekben három repedezett tojás pompázott — szemmel láthatóan közel álltak a kikeléshez.
Lys eltátotta a száját. Nehéz volt feldolgoznia, amit látott.
— Hát, úgy látszik, ezt benézted, Alvin! — nevetett Hablaty. — Nem Bestefarnak lesznek kicsinyei, hanem Százszorszépnek. Pont fordítva történt, mint ahogy gondoltuk. Bestefar volt az, aki segített Százszorszép tojásaira vigyázni.
— Sss, hallgass! — pisszegett izgatottan Alvin. — Hamarosan kikelnek!
Kisvártatva a tojásokból három kis siklósárkány feje bukkant elő.
— Mind fehér! — örvendezett Lys.
Százszorszép és a párja boldogan megnyalták kicsinyeiket. A fehér sikló megengedte gazdájának, hogy a tenyerébe fogja a csöppségeket.
— Ó, milyen aranyosak! — a lánynak könny szökött a szemébe a meghatottságtól.
Fejtörő, Fogatlan és Bestefar érdeklődve szagolgatták újdonsült fajtársaikat.
— Mit gondolsz, kislány, készen állnak arra, hogy visszatérjünk velük Hibbant-szigetre? Repülni ugyan még nem tudnak, de Fejtörő hátán elférnek. Alvin majd velük megy, és vigyáz rájuk.
— Te komolyan rábíznád őket Alvinra? — hökkent meg Hablaty.
— Hát, muszáj megtanulnia, hogyan bánjon velük, ha egyszer az egyikük a sárkánya lesz.
— Mi?! — kérdezte egyszerre Hablaty és Alvin.
— Jól hallottátok — nevetett Lys. — Ha felnőnek, ígérem, az egyikük Alvin sárkánya lehet. Százszorszép kezdetben mindenkivel bizalmatlan, de aztán elfogadott téged — nézett Alvinra. — Ha nem így lett volna, kapásból szétrobbantja a fejed, amint belépsz a barlangba.
— Jó tudni — dörzsölte a nyakát a számkivetett.
— Legfeljebb idegesítetted egy kicsit, de látta, hogy nem vagy rossz ember — folytatta a lány —, és ő sosem téved. Aki pedig apám barátja, nos... az szintén nem lehet rossz ember. Megérdemled, hogy fehér siklósárkányod legyen.
— Köszönöm. — Alvint meghatotta a lány nagylelkűsége.
A kis csapat együtt tért vissza Hibbant-szigetre. Szeretteik már kezdtek aggódni a testvérpár távolmaradása miatt, így annál nagyobb volt az örömük, amikor sárkányaikon kívül egy lila sikló, valamint Fejtörő és Alvin társaságában ereszkedtek le az égből — a tengeren pedig Bestefar kísérte őket. És akkor még észre sem vették a három apró, fehér bébisárkányt. Volt nagy ámulat! Tökéletes megkoronázása volt ez az estének.
Pléhpofa szívélyesen üdvözölte régi barátját.
— Engem már meg sem hívtok? — kérdezte kissé neheztelve Alvin.
— Bocsáss meg, kifelejtettelek a névsorból — szabadkozott Eret, aki legszívesebben elásta volna magát figyelmetlenségéért.
— Nyugi, Alvin, engem is ki akartak hagyni a buliból — veregette meg a vállát Hablaty.
— Nem erről van szó! — védekezett Lys.
— Ebből már nem jössz ki jól, nővérkém — nevetett Hablaty.
— Ne aggódjatok, most kezdődik csak a parádé! — kacsintott Astrid.
A lánynak igaza lett. A vikingek sok száz világító töklámpással vonultak az arénához, hogy részt vegyenek a halloweeni játékokon. Valka betanította a rettenetes rémeket, hogy halloweeni alakzatokat vegyenek fel és ezzel nyissák meg a műsort. Astrid és Pléhpofa olyan akadálypályát állítottak fel, aminek végvitele vérbeli vikinget kívánt. Meg is izzadtak a résztvevők rendesen. Az egyéni versenyt Dagur nyerte, a kis Oswald nagy örömére.
— Apa a legjobb! — ugrándozott.
A sárkányos próbatételt persze Hablaty nyerte. Ki más? Lys el is határozta, hogy bevezetik a szokást, miszerint aki egyszer nyer a hibbant-szigeti halloweeni játékokon, az többet nem versenyezhet. Ezt az összes viking korrektnek találta, hiszen így mindenkinek volt esélye.
Az ikrek és Takonypóc kitettek magukért a dekorációt illetően — dicsérte is őket mindenki, amiért felettébb büszkék voltak magukra. Az est zárásaként Fafej mesélt rémtörténeteket a lelkes közönségnek.
— Ezután garantáltan senki nem fog elaludni — kuncogott Lys.
A lány örült neki, hogy ilyen jól sikerült a halloween, annak pedig még jobban, hogy sárkányának fiókái születtek. Ez volt számára a nap legeslegjobb meglepetése.
Százszorszép párját, a hím siklósárkányt Padlizsánnak keresztelte el, a három kissárkányt pedig Jégcsapnak, Hópehelynek és Gleccsernek. Lys megfogadta, hogyha felcseperednek, Jégcsap Alviné, Hópehely Throké, Gleccser pedig a kis Oswaldé lesz.
Hablaty a falu színe előtt is bejelentette a három csemetét. Az éj leple alatt száz meg száz vikingtorok üvöltötte:
— Éljenek a Fehér siklók!