Üdv mindenkinek!
A #yolo ezennel a végéhez ért, köszönöm, hogy itt voltatok velem. A mai rész még egy aprócska kis Marichat, illetve hoztam egy bónuszjelenetet is, mert nem bírtam magammal :P
Holnap köszönetnyilvánítás - rövidebb lesz, mint szokott, mégsem olyan nagy volumenű mű volt ez - illetve utána elbeszélgetünk a folytatásokról.
Addigis, #yolo, no mégegyszer!
- Most komolyan, mond hogy nem fog hiányozni ez a hely! – tárta szét a karjait Alya, orron csapva Nino-t.
- Tényleg egész jó volt itt – húzta Marinette is a bőröndjét a busz felé. Délelőtt tíz óra volt, úgyhogy el kellett hagyniuk a szállást, de utána még lemehettek a tengerpartra. Így este (és, akik nem voltak előrelátóak, azok reggel) összekészítették a strandtáskájukat, hogy az utolsó napot a tenger mellett tölthessék.
- Délután bemegyünk Max-hez a kórházba, ugye? – kérdezte Alix, miután a bőröndje eltűnt a busz tárolójában.
- Persze – vágta rá Alya, ahogy ő is elhelyezte a sajátját, majd a lányok elindultak a partra. – Végül nem kellett műteni neki, ugye?
- Nem, tegnap Facetime-oltunk, és mondta, hogy csak lefertőtlenítették és összevarrták. Szerencséje volt – fejtegette a kis rózsaszínhajú lány.
Az osztály végül Chloé és Sabrina ignorálásával egész jól elvolt délelőtt. Annyira, hogy Alya kijelentette, hogy jövő héten elmehetnének a Disneylandbe, amire hangos üdvrivalgás volt a válasz.
Délután vittek be Max-nek egy kis dinnyét a kórházba, és biztosították, hogy nem maradt ki semmiből – egy akumatámadás volt csak, az alatt is evakuáltak, így még Alya-nak sem volt anyaga róla a Katiblog-nak.
Adrien feltűnően kerülte Marinette-t, de úgy tűnt, a lányt nem zavarja. Már nem szomorkodott a fiú hirtelen hangulatváltozásai miatt.
Macskával csak Párizsban futott megint össze.
A hőség elviselhetetlen volt a szobájában, így kiült az erkélyre varrni. Ott sem volt jobb, de legalább lágy szellő fújdogált, és a lány kedvére ihatta a limonádét – nem kellett félnie, hogy leönti a szőnyeget.
A fiú azonban pont az egyik ilyen „ivós" pillanatban tört rá egy „Hali, Marinette!"-el, így a lány gyorsan meg is öntözte a növényeket limonádéval.
- Mi a... mi a fene, Macska? – sikkantotta dühösen. Nem a hősre volt haragudott, sokkal inkább magára a bénasága miatt, de a fiúnak úgy jött le, hogy nem örül a társaságának.
- Oh. Ha szeretnéd, elmehetek... - konyultak le a fülei és már ugrott is volna át a másik háztetőre, de a lány megállította.
- Hé, na, nem kell mindjárt olyan komolyan venni – jelentette ki mosolyogva.
- Öhm... csak meg szerettem volna köszönni, hogy ilyen ügyesen helyt álltál Katica pozíciójában – Marinette vigyorogva beharapta az alsó ajkát. Gyerünk már... - Tudod, ő átlátta az akuma tervét és azért nem jött be a vízbe, nehogy a nő megszerezze mindkét talizmánt. Elárulta, hogy téged küldött, és azért voltál ott – a lány gondolatban megveregette a vállát. Szép volt, Marinette.
És nem is hazugság. Hiszen Tikki mondta a lánynak, hogy menjen Macska után, nem?
- Szívesen. Tudod, Párizs hőseinek mindent – nevetgélt a lány, de Macska nem volt valami vidám. – Van... valami baj? – kérdezte Marinette, látva a fiú arckifejezését.
- Nos, ami... ami utána történt – kezdett bele a fiú, de aztán abbahagyta.
Marinette visszaemlékezett az akumatámadásra, de nem emlékezett semmi kirívóra. Sőt, egyáltalán nem is emlékezett semmire azután, hogy visszaváltozott emberré.
- Nemigazán emlékszek rá – bökte ki végül.
Macska azonnal kapcsolt. – Nem is kell, mármint, nincs rá szükségem, vagyis... szükségem van rád. Azaz... - úgy nézett ki, mintha legszívesebben fejbe csapná magát valamivel.
Marinette nem értette. Miért viselkedik úgy a fiú körülötte, mint... mint ő, amikor Adriennel van?
- Nem történt semmi. Nem csináltam semmi rosszat – Macska belenézett Marinette szemeibe, és akkor a lánynak leesett.
A ruhái.
Mármint, a ruhái hiánya.
Amikor Arista átváltoztatta, akkor a fehérnemű meg a nadrágja leszakadt róla, ezért feltehetőleg amikor visszaváltozott...
A lány érezte, hogy az összes vér az arcába tódult, és nagyon örült, hogy Macska arca is vöröslik. Így legalább tudta, hogy a vére odaáramlott, és nem máshova.
- Komolyan nem csináltam semmit, Marinette – jelentette ki a fiú, és a szívére tette a kezét. – Becsszóra.
Marinette legszívesebben pofáncsapta volna magát. Képes volt egy szál melltartóban elájulni Macska mellett. Mégis, hova lettek a prioritásai?
- Öhweuvuvu, ehm... hiszek neked – vallotta be, az első rémület után.
- Oké. Igazából, csak ezt akartam tisztázni – állt fel a fiú a korláton, ugrásra készen. – Marinette? – fordult végül vissza a még mindig elég vöröskés lányhoz.
- Hm?
- Ugye, meglátogathatlak néha? – kérdezte a fiú kicsit szégyenlősen.
A lány csak bólintott egyet, és figyelte, ahogy Macska eltűnik az egyik kémény mögött.
Majd lassan, nagyon lassan elmosolyodott.
Bónusz:
Alya kivételesen nem a Katiblog újabb anyagait rendezgette, hanem a Disneyland-ben készült képeket töltötte fel Marinette gépére.
- Csajszi, ugye fentvagy még? – kiáltott fel az emeletes ágyra, mire egy nyögés volt a válasz. – Komolyan mondom Marinette, hogy te milyen lusta vagy mostanában! A tegnapi akumatámadást is kihagytad, pedig milyen király volt már! – újabb panaszos nyögés, mire Alya a szemét forgatta. – Csajszi, ha nem vagy hajlandó le... igen, megvan! – sikkantott fel, és olyan közel hajolt a gép képernyőjéhez, hogy az orra kis híján nekiütközött.
- Mi? – ült fel Marinette kócosan, aki Alya véleménye ellenére nagyon is tisztában volt a tegnapi akumatámadással.
Minden. Egyes. Másodpercével.
- Megtaláltam az Adriennel közös fotótokat! – csapta össze a kezeit Alya. Marinette dünnyögve lemászott a létrán és megnézte a kérdéses felvételt.
Tényleg nagyon aranyosak voltak együtt, új-háttérkép-gyanús fotó volt.
Alya azonban összehúzta a szemét, és elkezdett ráközelíteni a képre. Ez nem is lett volna zavaró, de amikor Marinette már csak pixeleket tudott kivenni, rászólt a barátnőjére.
- Alya, francot se látok, nagyítsd ki megint.
- Mi?! – a vöröske nagyjából nyolcezer kérdőjelet tett a kis szó után. – Te nem vetted észre?! – sikoltotta izgatottan.
Marinette sejtette, hogy nagyon nagy baj van. – Öhm, asszem lemegyek a papáéktól kérni valami kis kaját, te szeretnél valamit?
- Marinette Dupain-Cheng! – pattant fel Alya. – Elárulnád, hogy mégis miért vagytok úgy lebarnulva mindketten Adriennel, mintha egész nyáron egy maszkot viseltetek volna az arcotokon?!
És Marinette tudta, hogy ezt elrontotta.
Vége
A stáblista alá a zene:
Still a yolo, mert szeretjük ezt a gyereket (még mindig nagyon cuki *-*)
A yolo-nak ezennel hivatalosan vége van, de holnap még találkozunk;)