Film végén kijöttünk a teremből, és kidobtuk a szemetet a kukába, majd Noel átkarolta a vállam, és kimentünk az épületből. Délután hét órát ütött az óra, talán többet.
-Megyünk még valahova, vagy túl fáradt vagy hozzá?-nézett rám, majd megállt.
-Öhm, sétálgassunk még.-néztem rá, és visszahúzott.
-Rendben.-motyogta, majd megpuszilta a homlokom, és megfogta a kezem.
Rákulcsolta ujjait az enyémre, amitől görcsbe rándult a gyomrom, és mosolyogva néztem le, az előbb említett testrészre. Beszélgettünk a filmről, és egyéb dolgokról, amikor Sharonal találtuk szembe magunkat, aki ujjongva ugrott a nyakamba, és vigyorgott mint egy idióta.
-Együtt vagytok végre?-nevetett és nézett rám.
-Öhm..-ráztam meg a fejem aprón és vigyorogtam, amit Noel nem látott.
-Lányok, bazdmeg.-fordult el Noel, és rágyujtott. -khm.-köszörültem meg a torkom, majd Noel felé fordultunk.-Te csak hallgass-húztam fel a szemöldököm, majd Noel felém fordult vigyorogva.
-Igen? Miért is?-villogtatta fogait, majd közelebb lépett.
-Amikor a haverjaiddal vagy.-nevettem fel, majd Ő szintén úgyan ezt tette, és megcsókolt. Szorosan magához szorított, és falta ajkaim. Kezeim tarkójára simítottam, és belemosolyogtam csókjába, mire Ő beleharapott az alsó ajkamba, és vigyorgott. Végül nyomott egy puszit a homlokomra, és már hárman sétáltunk tovább a városba.
Visszafojtva
szaniii_ द्वारा
?Most ez így marad a sírig? Hogy minden ajtó nyitva van,csak a közös nem nyílik.? ?-as részeket, saját felelő... अधिक