Gyönyörű napos idő volt,mégis minden fekete-fehérnek tűnt.Remegtem a félelemtől minden egyes megtett méternél.A napok gyorsan peregtek és eljött az,amit sehogy sem vártam.A fekete betűs nap.Chan mellettem is szétrobbant az idegtől.Mentünk az üres raktár felé,ahogy megbeszéltük.És mind ketten félünk.Ez olyan dolog,ami lassan jött felénk és mi mindig odébb toltuk,hogy legyen még egy nyúlfarknyi időnk.De van,amikor már nem lehet tovább húzni a dolgokat.Jin Chanyeol mellett ül és érzi,hogy valami nincs rendben,mert csendben van és néz kifelé az ablakon.
Aztán lassan rágördültünk a raktár útjára és öt perc múlva már ott is voltunk.Nem messze parkoltunk le.Még csend volt,de lehetett hallani,hogy nem vagyunk egyedül.Jin szája összeszorult,aztán újra kiengedett.
- Hol vagyunk-kérdezte óriási bambi szemekkel.
- Hmm..csak elmegyünk egyet sétálni-idiótaság volt,de jobbat nem tudtam kinyögni.Úgyis megtudja az igazságot,nemsokára.Jól bebugyoláltuk egy plédbe és készen álltunk az induláshoz.Már nem is tűnt olyan melegnek az idő,hideget éreztem minden porcikámban.Lassan araszoltunk az épület felé,holott védve voltunk.Chan végül megoldotta és bár nem rendőröket,de egy-két ismeretlen barátját megkérte,hogy védjen minket.Ők már viszonylag régóta itt voltak;és persze Kai is.
Chanyeol közelebb jött és szorosan megszorította a kezemet,nyugalom árasztott el,de tudtam,hogy ott van Jin akinek a jövője függ ezen.S az is ott lappangott bennem,hogy ha ennek vége mehetek haza.Ez egyrészről a boldogságvolt,másrészről a pokol.Tudom,hogy visszahívnának,de nem akarok ide vissza térni,az túl fájdalmas lenne.Í gy hát ezekkel az érzésekkel indultam útnak,ott battyogtunk egymás mellett a lehető leglassabb tempóban,hogy még egy kicsi időt kapjunk,de elértük az ajtót,ahonnan már tökéletesen láttak minket.Chanyeol sógora komoran állt,s körülvette magát jó néhány emberével.Felkészült ránk az biztos.Bementünk hozzájuk,Jin amint meglátta az apját még jobban belekarolt a bácsikájába.Senki sem köszönt,még a levegő sem mozdult.
- Hát akkor ez is elérkezett.Tán el akarjátok ásni a csatabárdot-kezdte a férfi.Gúnyos mosolya nem jelentett sok jót.Láttam már milyen,amikor "szeret" valakit.
- Igen-felelte Chan magabiztosan,mintha nem is félne.Mondjuk már megszokhatta az állandó hadakozást.
- Lássuk mivel akartok lefizetni-egy ideig megállt,de aztán folytatta-De semmi képpen nem mondok le a fiamról,sem pedig róla-célzott a feleségére.
- Kár-hoppá elszóltam magam!Egyből rám szegezte a tekintetét,undorral fintorgott rám.
- Látom összeszedtél valami külföldi pipit.Nem rossz,de nem kéne bele ütni az orrát ilyen dolgokba.Csúnyán meg fogja égetni magát.
- Már épp eléggé benne vagyok-morogtam.
- Hmm...igazad van!Talán nem kellett volna az a hívás-utalt a kezdetre-De ne kerteljünk!Mit akarsz Park?
- Yoora szabadságát.Jin ugyanúgy a tiéd maradna,persze kikötésekkel-na,ne már?Azt hittem Chan jobb szöveget talál ki ennél az ömlengős hülyeségnél.Tudhatná,hogy ezzel senkit sem fog meghatni.Nem lesz jó vége-Ha nem egyezel bele a rendőrség majd segíteni fog-Kai és én egyszerre sóhajtottunk fel.Nevetségesnek éreztük magunkat.Az ellenkező csapat harsányan felnevetett és vagy öt perc után voltak képesek megállni.
- Csalódtam.Ez nem egy szappanopera.Tudod milyen drága lenne nekem ez a válás?Pénz,büszkeség és egyéb-mondta mogorván és ekkor valami megcsillant a szemében.Talán mégis szerette.Sőt,azért nem akarja elengedni,mert ragaszkodik hozzá.
- A pénz meg van oldva-a pénz halaltára Kai eléjük dobott négy bőröndöt,amik vaskosan álltak pénzzel tel.Egy ép eszű ember már a Bahamák felé repült volna vele.De a banda csak állt és nézte.
- Vannak dolgok,amik nem mérhetők pénzben-Jin-t méregette,aki feszülten és némán pislogott,de semmi képpen nem nézett az apja felé.
- Például a szeretet-suttogtam.
- Pontosan.Jól kiegészítitek egymást.Te reális vagy és a dolgok mögé látsz,ő nem-mutatott az énekes felé.
- Ti viszont nem.Lehet,hogy te így érzed,de Yoora nem.Előbb-utóbb véget fog ennek vetni,de az semmi jóval nem kecsegtet-kérdőn nézett rám,így hát folytattam-Tudtad,hogy többször próbált öngyilkos lenni,véget akart vetni az életének,csak mindig megtalálta valaki.
- Hazugság-köpte a szavakat.
- Nem-persze az volt,de valahogy hatni kell a népre.
- Sosem hagyná cserben a fiunkat!
- Ilyen helyzetben ki tudja-sóhajtottam drámaian.
- Gyere ide-kezdett meghűlni bennem a vér,mindent akartam csak nem odamenni hozzá.De hát nincs mit tenni,kibogoztam ujjaimat a fiú szorításából és odaballagtam a férfi elé.Nagy darab volt és büdös,de volt benne valami sárm,amivel elkapta a nőket-Legszívesebben megbüntetnélek,de még én sem vagyok akkora bunkó,hogy nőket verek-és ekkor pofon ütött,de úgy isten igazából.Ha van az az érzés,hogy csillagokat lát az ember,akkor ez az!Végigfolyt rajtam a pánik,mi van ha tovább üt vagy meggyaláz.De ehelyett nem engem vettek célpontban.Én csak álltam ott és fogtam az arcom,ami csak úgy sajgott.Tülekedés lett,aztán egyszer csak minden megváltozott.Vörös és fekete tenger lett a szobából.Lelőttek.
*****
Hajnali háromkor ébredtem fel először.Óriási űrt éreztem magamban,ami csak úgy tátongott üresen.Bódult voltam,néztem,ahogy lassan peregnek a percek,az óra piros mutatója pedig csak halad,aztán ismét semmi.Következő ébredésem már nem volt ilyen kellemes.Maró fájdalom végig kúszott a testemen és a combom egy pontjában ért véget.Egyszerre minden kivilágosodott előttem és jött a tudat,hogy tönkre tettem mindent.Mért kellett leállnom veszekedni?És mi van Jin-nel ?jól van?Nem bántották?És Chan és Kai.Majd szétrobbantam.
- Ssss-nem volt elég a lelkem,még egy ismeretlen hang is halálra rémisztett-nyugalom,a végén még elájulsz itt nekem-suttogta gyengéden és eltűrt egy izzadt tincset a homlokomból.
- Istenem-kiengedtem egy apró sóhajt,de nem lett jobb.Mindent tudni akartam.
- M-mi van Jin-nel-ez volt a legfontosabb,annak ellenére,hogy a szám kiszáradt és alig tudtam beszélni.
- Nyugalom-simított végig a homlokomon-A legelső te vagy.
- Én jól vagyok!
- Biztos-sandított rám-Végül is téged lőttek le és te feküdtél eszméletlenül két napig,de oké,ahogy gondolod.
- Mi-ez most engem is meghökkentett,úgy éreztem,hogy aludtam vagy fél órát.Helyette két napot.
- Igen-igen,de örülök,hogy ilyen eleven vagy.Nem fáj semmid?
- Hát a lábam..
- Szépen gyógyul.Tudod az egyik lövész kicsit izgult és elvétette a lövést.Rossz embert talált el.De szerencsére minden rendben alakul,az a lényeg,hogy egészséges vagy-ittam egy pohár vizet,mert már nem bírtam,de éhes is voltam.
- Oké,de mi van a többiekkel?Ji-persze ő nem az a nő volt,aki türelemmel vár.
- Jól van.Szerencsére Kai gyorsan kimenekítette és elvitte kocsival.Itt van a házban,majd behozom,ha jobban vagy.Nem akarom,hogy így lásson titeket.
- Szóval Kai is jól van-bólintott egyet-És Chan?Ő jól van?Biztos bajba sodorta magát-ismét felment bennem a pumpa.Erre az asszony csak felnevetett,aranyos volt.Olyan tipikus anyás,már ha van olyan.
- Nyugi,ő is jól van.Egy két horzsolás és folt,ezenkívül makk egészséges.Már volt bent nálad,de gondolom nem akarta,hogy lásd a csodás arcát.Most egy kicsit át van neki formálva-kuncogott újra,de én ezt egy cseppet sem tartottam viccesnek-Majd szólok,hogy jöjjön be.
- Oké,köszönöm!Amúgy,maga kicsoda-már régóta izgatott ez a kérdés.
- Okos lány vagy,most elfogadom,hogy nem tudod.Gondolj bele jobban.Most megyek,hagytam itt egy kis ennivalót.Légy jó,még találkozunk-lassan kiporoszkált a helyiségből,még visszanézett és integetett.Ekkor jöttem csak rá,hogy Chan anyukája volt.Butának éreztem magam,hiszen annyira egyértelmű volt.De most már mindegy ,úgy is találkozunk még.
Odafordultam a kajához amit letett mellém.Egy tál gőzölgő leves volt,gondolom ez a hírhedt gyógyító leves,és még valami hal rizzsel.Eszegettem belőle,de még nem voltam az igazi úgyhogy csak egy keveset csipegettem.Így is annyira lefárasztott ez a folyamat,hogy azonnal vissza aludtam.
*****
Jó pár napja arra várok,hogy Park Chanyeol végre összeszedje a bátorságát és betoppanjon hozzám.Anyukájának gondolom már bőven elege van abból,hogy küldöm a fiának különböző,roppant romantikus fenyegetéseimet.De nem sikerült meggyőznöm eddig.Már a nap is majdnem lement és elkeseredtem,most már sétálgattam egy keveset napközben,de még nem voltam az igazi.Épp azon gondolkoztam miképp tehetném jóvá az ügyet,amikor egy kisebb szívroham tört rám.Valaki beesett az erkélyemre.Azonnal hevesebben dobogott a szívem.Chan.
- Uhh..Hali-köszönt nehézkesen-Megjöttem.
- Igen,ideértél vagy öt nap után.Gyere be-lassan támolygott befelé lehajtott fejekkel.Tudtam,hogy nem akarja,hogy lássam az arcát,de engem mindennél jobban érdekelt mit félt ennyire.Leült mellém,de még így sem látszott az arca.
- Jól vagy-kérdezte idegesen.
- Háát,őszintén szólva nem a legjobban.Tudod megkönnyebbülnék,ha láthatnám ragyogó arcodat.
- Nem-jött a válasz tömören.
- Miért is?
- Mert megijednél...
- Nem vagyok félős típus.
- Azt tudom-terel a gyerek,de nem menekül tőlem.
- Na-rántottam nagyot a karján,mire kifújt és lassan felemelte az arcát.A kezem,mint a mágnes vonzotta az arcát.Azonnal meg akartam érinteni.Végighúzni ujjaimat vonásain.Ahol csak lehetett végig cirógattam,ugyanaz a Chan volt,csak kék-zöld foltokkal.Aztán hirtelen rájöttem,hogy hol is vagyunk.
- Hát igen,rondább lettél-nevettem kínosan-Ez az orr-sóhajtottam drámaian és csak remélni mertem,hogy nem tűnt fel neki a zavarom.
- Ó-csak ennyit mondott-És amúgy jól vagy?Nem fáj már a lábad?
- Um,nem igazán.Vagyis de,csak ha elkalandozom nem jut eszembe és akkor elmúlik-magyaráztam serényen-A doki szerint gyorsan gyógyulok,szóval reménykedek.Elvileg semmi maradandó károsodás nem történt,mert nem jutott elég mélyre a golyó.És te?Veled mi van?
- Csak egy-két zúzódás.Főleg az arcomon-ezután beállt a kínos csönd és ahelyett,hogy órákat beszélgettünk volna,mint régen elszelelt,amint lehetősége volt.Engem meg ott hagyott,csak álltam és néztem,mint egy darab fa.
*****
Seulgi hamar rájött,hogy mi van.Kai mindent elkotyogott és őrjöngve betoppant hozzám.Nem számítottam a támadására,meglepett és nehezen magyaráztam ki magam.Nem is kellett kimagyaráznom magam,nem hitte el.Csak ültem és vallottam.Ez órákba telt aztán jött Seulgi szándéka.
- Azért is jöttem,mert ezt találtam nálad-ja,elfelejtettem mondani,hogy betört hozzám,de ez már mellékes.Egy levelet nyújtott át. Gyorsan feltéptem és rátapadtam.Lényegében azt írta,hogy a hotelből ki fognak rúgni,ugyanis óriási rombolások történtek a szobámban és mivel nem találtak tettest én vagyok az.Na ez nem érdekelt volna túlzottan,ha nem látom meg az összeget.Ennyi pénz nem volt a számlámon.Már a sírás kerülgetett.
- Most mit tegyek-tettem fel a költői kérdést-Kölcsönkérni nem akarok,de itt van a kórházi kezelés és mire visszamehetek dolgozni?Áhh,ez biztos az a fasz volt-utaltam Chan sógorára.
- Lehet,de ne beszélj csúnyán-rivaltt rám Seulgi,de egy cseppet sem érdekelt mit mond.Őrjöngeni akartam és szétütni valamit.
- Ne,most ne legyél ilyen jámbor.
- De,ne legyél ilyen negatív.Jó irányba jut az életed.
- De nem most.Most éppen a legnagyobb szarban vagyok-mormogtam és rágyújtottam egy cigire.Most ez volt a legmegnyugtatóbb a számomra.Mélyen letüdőztem,rég gyújtottam rá,tiltottak tőle,de az egyik nacim zsebében megtaláltam a dobozkám,amiben a cigi volt.Megkönnyebbülés.
- Meditálj,nekem mindig bejön.
- Chh ahhoz türelmesnek kell lennem.Nem vagyok az.
- Vagy csak nem akarsz az lenni!Majd egyszer próbáld ki.
- Oké,de nem akkor amikor a legnagyobb szarba vagyok.Egyenlőre jó lenne valami megoldást találni.Gondolom nyomozgattak utánam vagy valami.De hát azt hallani kellet volna valakinek.
- Gondolom lefizették azt a valakit.Nem hiszem,hogy hiányozna a milliói közül egy kis kosztpénz-szólt közbe a szőkeség.
- Na ja!
- Amúgy mért nem kérsz a főnöködtől.
- Ja,majd Wonshik.
- Nem,akiért idejöttél-kiáltotta és ebben a pillanatban nagyon is örültem sípoló hangjának.Hát persze Paul.Paul és a csávóka mindenben segít majd.Jóvá tehetem a hibám.
*****
Sziasztok!
Egy napos csúszással,de megérkeztem!Mára még terveztem egy borító cserét,de elég cudar idő van és áramtalanítani kellene.Szóval ne lepődjetek meg,ha holnap megváltozna a borító,amin újra a mi csodálatos és irdatlanul jóképű főszereplőnk lesz. :)
Na,de megyek.Nehogy belénk csapjon a villám.
Jó olvasást!
-LaBa