Mióta beteg lettem egy Hwarang részt sem hagytam ki.A függője lettem,nem is biztos,hogy neki.Inkább Park Seo Joon-nak.Ő testesíti meg az ideális férfit számomra,á,de az ágyamba kívánnám.Ezzel nem is lenne baj,csak éppen dolgom lenne és már így is elkéstem róla.Az volt,hogy ma van a MAMA,ahol a fiúk fellépnek és én nekem pont ma kellett bealudnom.Gratulálok magamnak.Felkaptam a vörös estélyimet,amit Whonsik választott,gyorsan korrigáltam az arcom és behullámosítottam a hajam.De persze ez nem öt perces művelet volt,így gyorsan kellett hajtanom.Fogadni mernék,hogy nemsokára jön majd a csekk.Na mindegy,nem szabad mérgelődni.Persze az ilyenek mindig akkor jönnek,amikor csodás formában kéne,hogy legyél.Most biztos nem vagyok abban a helyzetben.Végül nagy nehezen odaértem és sok-sok biztonsági ellenőrzés és kóválygás után megtaláltam a főnököm,aki vörös fejjel méregetett.
- Ó,kit látnak szemeim-kezdte édesen-Végre nagysága ideért.Szebb látványra számítottam,bár a ruha tökéletes.
- Sajnálom,elaludtam-ismertem be,mire ő felhorkant.Így most rettentő alkalmatlannak éreztem magam.Egy ilyen fontos esemény előtt képes vagyok elaludni.
- Szerencséd van,hogy magam is képes vagyok elboldogulni.De nyugi ennek még lesz böjtje-akkor inkább be sem megyek hétfőn.
- Sajnálom.Mindent megteszek,amit csak kell-hajoltam mélyeket.
- Azzal már elkéstél,mindent elintéztem.Gyerünk,üljünk le és nézzük a Show-t-követtem őt,tapasztaltnak tűnt és tudta mi a járás,sok-sok emberrel megállt beszélgetni,majd mentünk tovább.Végül megérkeztünk a bejárathoz,óriási tér terült el telis-teli székekkel,páholyokkal.Mi egészen a színpad elé kerültünk kicsit oldalas,ezért nem láttad be az egész színpadot.
Épp egy lány banda volt a színpadon,egy cuki koncepcióban szerelmes számra énekeltek és láthatólag nagyon boldogok voltak.Én biztos nem tudnék állmosollyal végig csinálni egy egész show-t.De ők sokat gyakoroltak rá,több évet.Aztán véget ért és jött a házigazda,na most itt életembe már sokadszor leállt a szívműködésem.Mert előlépett Park Seo Joon sexy,kék öltönybe.A tömeggel együtt sikítottam fel és olvadoztam,addig amíg a főnök meg nem ütött.
- Állj le!Oké,cuki,de közöttünk befolyásos emberek ülnek-körbe néztem,de csak egyszerű embereknek tűntek,nem pedig pénzes üzletembereknek.Így hát magamban folytattam üdvrivalgásomat és le sem vettem szememről a jóképű színészt.Szinte már oda sem figyeltem a produkciókra,csak azt vártam,hogy mikor jön ő.De végül muszáj volt elhagynunk a nézőteret,mert nemsokára a fiúk következtek és előtte még valamit kellet beszélni velük.
Nem is hittem volna,hogy ennyi munkába telik egy pár perces előadás megszervezése,pedig de.Több száz stábtag sürgölődött közöttünk.Igazán jelentéktelennek éreztem magam mellettük.Végül is most csak dísznek voltam ott,hiszen a főnök pár szót intézett a fiúkkal,aztán mentek a színpadra.Hihetetlen hangulatot teremtettek,s úgy néztek ki,mint a mesebeli hercegek.Igazán fincsik voltak.De ami jó,hamar eltelik és mire kettőt pislogtam már jöttek vissza hozzánk.Kilenc izzadt pasival nem egyszerű,büdik,de nagyon dögösek póló nélkül.Végérvényesen nagyon jók voltak és díjat is nyertek.Büszke voltam rájuk és mindegyiket megöleltem volna,ha nem lennének ragacsosak és izzadtak.Végül mindenkinek öntöttem innivalót és kellemesen elbeszélgettük.Épp Chen mesélt valami teljesen lényegtelen sztorit,amikor kinyílt az ajtó.És bejött rajta ő.
Igen,a lélegzetem is elállt.Ott állt pár méterrel előttem maga a tökély.És észveszejtő mosollyal pásztázott minket.Elolvadtam.Az,hogy színpadon láthattam Park Seo Joon-t már egy élmény volt,s így,hogy még pár lépésre volt tőlem még borzongatóbb volt.
- Ó,üdvözöljük művész úr-hajolt meg a főnököm és nem is leplezte,hogy mennyire odáig van ő is a színészért.
- Sziasztok-köszönt rendesen és mindenkihez külön-külön odament,persze én voltam az utolsó és minden egyes pillanatot feszülten vártam.Végül elért hozzám is.Nem sokkal volt magasabb nálam,inkább pont jó volt,hihetetlen kisugárzása átjárta a testem és a mosolyától megrogytak a térdeim.Mindenki egyként köszöntötte az MC-t,aztán egyenként odament mindenkihez.Persze én voltam az utolsó és végig izgultam az egészet,nem tudtam mit csináljak.Úgy éreztem magam,mintha legalább is a királynővel találkoznék.Ezt hívják lányos zavarnak,amikor pipacsvörös leszel és nem tudsz mit kezdeni magaddal.
Végül hozzám ért,vettem egy óriási levegőt és mélyen a szemébe néztem.
- Hello!My name is Park Seo Joon-életemben nem hallottam ilyen cuki bemutatkozást,annak ellenére,hogy a kiejtése egy cseppet érdekes volt.
- Szia!Layla-mutatkoztam be,egy cseppett félénkebben,mint szoktam-De nyugodtan áttérhetünk koreaira.
- Valld be,szar az angolom-morogta óriási mosollyal az arcán.
- Szó sincs róla,csak így mindkettőnknek kényelmesebb.
- Nekem angolul is kényelmes-ameddig csak lehetett én elpirultam és nevetésen kívül nem tudtam máshogy reagálni.
- Oltáááás-hát persze,hogy Chen törte meg a pillanatot,legszívesebben megvertem volna-De hülyeségen kívül,most velünk van dolgod-húzott el a színésztől,akivel szívesebben maradtam volna még.Ő még maradt egy darabig,amíg szorgoskodtam és szórakoztatott minket.De mennie kellett vissza,így eltűnt,amilyen gyorsan jött.Még autogramot sem kértem tőle.Majd valakit megkérek,mondjuk Chan-t.Szinte el is feledkeztem az óriásról,aki mellé gyorsan levágódtam,amint végeztem.Fáradtnak és meggyötörtnek nézett ki,lehunyt szemekkel üldögélt.
- Halihó-böködtem meg,de csak odébb ment tőlem-Morci,éledj-végre kinyitotta óriási szemeit,amik a plafont nézték-Jól vagy?
- Ahh-újra lehunyta szemeit és lezárta a beszélgetést.
- Oké,megkérhetlek valamire-nem jött válasz,szóval folytattam-Kérnél nekem aláírást az MC-től-elnevette magát és rám nézett.
- Minek?Eddig is jól elvoltatok.Nagy lány vagy,oldd meg-meglepett ez a flegma válasz,de biztosan elfáradt és gondolkozni sem volt időm,mert D.O odahívott,hogy elmondja nekem gyorsan az egyik szövegét,Hihetetlenül jó színész volt,s most egy új attrakcióra készült,aminek már most óriási szele volt.Egy országszerte ismert rendező készíti a filmet,akit nagyon imád Korea és hát a fiút is szeretik jó számmal.Ez eltartott egy darabig,de megint visszamentem a morcihoz,hogy kiderítsem a baját.
- Bunkókám,akkor holnap tali-kérdeztem rá,mert be kell fejeznünk a tervünket.
- Ja,de én most megyek.Találkozok egy-két baráttal,aztán haza megyek.Fáradt vagyok-felállt és elsétált.
- Huh,féltékenységet érzek a levegőbe-suttogta mellőlem Chen,aki mostanában tökéletesen tudta hogyan tegye tönkre a hangulatomat.Persze volt benne valami igazság,mi van,ha tényleg az?De mért lenne az és persze semmi alapja sincs a féltékenységnek.Oké,hogy helyes és kedves,de ő egy színész én meg csak én vagyok.Persze nemsokára megyek haza és ez csak átmeneti áhitat,attól még Chanyeol az első.Mondjuk ezt ő nem tudja,megértem,hogy így reagál.
De akkor én magam keresem meg a színészt.Mivel semmi dolgom nem volt már és a show is lassan lepörgött,így elég nagy volt a mozgás.Nehezen mentem a célom felé és sehogy sem akart feltűnni SeoJoon.Még az kéne,hogy elvesszek.Persze az a tény sem segített,hogy másodpercenként megállítottak,de gyorsan hárítottam azzal,hogy eljátszottam nem értem a nyelvet.Persze Jay Park azonnal angolul kezdte,így egy hosszú keringővel kellett eltávolítani őt.Végül közöltem vele,hogy a lányokat szeretem,s ezzel a pici hazugsággal eltűnt a térképről.Miután hosszasan keringtem egy nagyobb teremhez érve megtaláltam őt,épp valakivel beszélgetett,de nem zavartattam magam.De mire odaértem a nő már eltűnt,legalább kevésbé lesz kínos a szitu.
- Szia-mosolyogtam félénken.
- Á,újra itt?Gondolom nem a véletlen sodort ide-íves szemöldöke a magasba szökött és várta a választ-
- Tudod,nagy rajongód vagyok-nyögtem ki a választ,amire gondolom nem számított.Odanyújtottam neki a telefon tokomat és egy tollat.Elvette és ráfirkantott valamit.
- Hmm,ez megtiszteltető,hogy egy ilyen gyönyörű nő értem van odáig.Ez fordítva is így van-kacsintott.Harsányan felnevettem,mire a körülöttünk lévő emberek ránk sandítottak.Eddig észre sem vettem,hogy ennyire megbámulnak.Még az elején igen,de annyira megszoktam az itteni életet,hogy már fel se tűnt- Megilletődtünk?
- Mindenki minket néz....
- Nem csodálom,egy gyönyörű szőke hölgy,tűzvörös estélyiben.Itt mindenki azt hiszi,hogy valami modell vagy.
- Korántsem-morogtam.
- Akkor-most kezdjem el?
- Amerikában egy ügyvédi irodában dolgoztam,most az Exo managerének asszisztense vagyok.
- Nem hittem volna,hogy ilyen eszes vagy.
- Héj ez fájt-morogtam és lesöpörtem fejemről a kemény ujját,ami majdnem átfúrta a fejem-Chh,bunkó.
- Kedves vagy-átnyújtott egy üveg pezsgőt,boldogan úszkáltak benne az aranykás darabok.Belekortyoltam az édes italba,ami többe kerülhetett,mint az átlagos ruháim.
- Köszönöm.
- Azon gondolkodtam,hogy találkozhatnánk-a szívem nagyot dobbant volna,de előttem termett Chan.Valakivel bőszen beszélgetett,jó volt ilyen élénknek látni.
- Oké-mosolyodtam el.
- Akkor holnap a torony előtt,mondjuk egy órakor?
- Az jó lesz!
- De egy valamit kérek!Beszélj a morci manóval.Megöl a tekintetével-mutogatott oldal irányban,ahol Chan állt.Igen,tényleg minket bámult,de nem tűnt fel.Mérgesnek tűnt,így elindultam felé,de gyorsan elment előlem-Erényesen-biztatott a színész,de nem mentem vele sokra.Követtem a fiút,de ő addigra elszáguldott.Gondoltam egyet és írtam egy SMS-t neki.
L:Akármit is látsz,nem az igazság.Ma nálam?
De a büszkeség nagy úr és persze,hogy nem jött el.