Kedd van.Egy nagyon forró keddi nap.A lábamat lóbálom az erkélyről,hogy egyszer-egyszer belém kaphasson egy kósza szellő,de az nem jön el.Jobbra fordul a tekintetem,ahol Chanyeol ül,valamibe nagyon belemerül,mert a tekintete üres és a távolba mered.
- Föld hívja Chan-t,jelentkezz-kiáltok rá,mire nagyot ugrik és zavartan rám mosolyog.Mostanában folyton ilyen,nyomasztja ez az egész helyzet.Engem ez kifejezetten idegesít és szeretném,ha bízna bennem,de nem mond semmit.Talán még most sem fogta fel,hogy nem távolodtam el tőle,mióta elárult mindent.Sokáig rágódtam,hogy mi legyen közöttünk,de végül nem dobtam el magamtól és kicsit jobban utána néztem a dolgoknak,és persze bocsánatot kértem a gengsztertől.Kai persze megbocsátott és sokat segített,annak érdekében,hogy tisztábban lássam a képet.És tényleg sokat segített,először nagyon elkeseredtem miatta és dühös voltam,becsapva éreztem magam,amit mellesleg nagyon utálok.Aztán jobban átgondoltam mindent és úgy döntöttem,hogy nem kellene sértődött ötéves kislányt játszanom.Az már rég elmúltam.Úgyhogy most itt tartunk.
- Uhh,bocsi!Elkalandoztam!
- Azt észrevettem-de ismét elveszett-tudod,ha magadba süppedve akarsz üldögélni,akkor haza is mehetsz!
- Mért van az,hogy akárhányszor eljövök hozzád ez lesz a beszélgetésünk eredménye.
- Hmm,erre a kérdésre neked kéne tudni a választ.
- Jól van,mostanában nincs jó kedvem.
- A mostanában nálad több hetes intervallumot foglal magában?Nagyon türelmesnek kell akkor lennem-morgok.Én tényleg az vagyok,de az emberek hangulatingadozásait nem bírom.
Oké,megadom magam-tartja fel kezeit,mintha fegyvert fognék rá-Semmi különös sincs csak bánt ez az egész dolog.
- A nővéred-kérdezek rá,de tudom,hogy ez a pontos válasz.
- Igen-közelebb húzódok hozzá és megfogom a kezeit.
- Bármi is történjen bennem megbízhatsz,a fiúkkal mi mind melletted állunk-közelebb csúszott hozzám és belefúrta fejét a nyakamba.Ilyenkor olyan volt,mint egy cuki plüssmackó.
- Tudom,és köszönöm!De félek,nem akarlak titeket bajba sodorni.
- Á,ugyan!Mi elpusztíthatatlanok vagyunk...
- Tényleg-huncut tekintettel nézett felém és máris megkönnyebbültem,hogy újra visszatért közénk,de aztán hirtelen ismét elborult a tekintete-Tudod kitaláltam valamit,vagyis csak tervek,de megvan már az alap,ahogy akarom.
- Akkor mondd,hallgatlak-a nap egyre magasabbra mászott az égen,lassan dél közeledett.
- Véget vetek ennek.Jövőhéten-kételkedve néztem a fiút,aki még sosem látszott ilyen eltökéltnek a szememben.
- Ó-tudtam,hogy eljön ez a nap,de nagyon gyorsan eljött,mint látom és nem biztos,hogy ő vagy bárki fel van rá készülve.
- Biztos,hogy elérkezett az ideje?
- Nem lehet örökké halogatni Layla-mordult rám.
- Bocsi,igazad van!
- Én bocsi,nem kellett volna ennyire bunkónak lennem-lágyult el-Csak annyira elegem van,hogy mindenki csak szánakozni tud rajtam,de nem tesznek semmit.
- Chan,félreérted!Senki sem tudja igazán,hogy mit kéne tenni,értsd meg!Mi csak jót akarunk,de egy hirtelen döntés,akár rosszul is végződhet.Ez nem csak a nővéredről szól,hanem rólad is és nekünk te vagy a legfontosabb.
- Igazad van,de nem várhatok tovább.Már lelkileg is lestresszel ez az egész és nem akarok depressziózni a legszebb éveimben.
- Te kis egó,és én még azt hittem,hogy Yoora-ért aggódsz-bele boxolok a vállába és ő arrébb lök-Akkor mik a terveid?
- Felfogadtam az S.M legjobb ügyvédjét-mondta büszkén.
- És ?
- Ennyi!
- Most komoly azt hiszed,hogy ezt meg lehet egy ügyvéddel oldani-meredek rá,azt hittem,hogy kibérelte a kommandót vagy nem tudom mit,erre a leghétköznapibb dolgot választja.Remélem nem hisz abban,hogy ezzel megváltja a világot.
- Persze tudom,de neki megvannak a maga mocskos módszerei és biztos talál valamit,amivel megfékezheti az őrültet.Csak bízz benne-valahogy nem tudok.
- Oké,tegyük fel segít,de mit is akarsz vele pontosan?Ki ez a pali és mit fog mondani,hogy majd az elmebeteg berezel?
- Majd megtudod,ott!
- Chh...oké,de ha meg mered öletni magad,visszahozlak a sírból-dorgálom,hiszen féltem és érzem a bensőm legmélyén,hogy itt bajok lesznek.-És ott leszek a közeledben,ezt most megmondom.Ja és ez így nem lesz jó.
- Hol találkoztok?
- A város szélén van egy erdő,és ott van egy kisebb épület.Na,amellett!Szerinted az jó?
- Biztos,nem tudom,de ha elég elhagyatott akkor oké.És kik lesznek ott?
- Hát pár ismerősöm,te,Kai,a nővérem és persze én.
- És az a pár mennyit foglal magába?
- Nyolc-kevés.
- És azt hiszed ez elég lesz?Van egy ötletem-kérdőn néz felém-Te úgy is teli vagy kapcsolatokkal,kéne valami fegyveres védelem.Nem egy kommandó,de mondjuk rejtőzködő és beépített emberek,akik akcióba lendülhetnek.Te is tudod,hogy ő nem fog egyedül lenni és akármilyen ajánlatot tesztek,úgyis ellenkezni fog.Vigyázni kell,én még élni akarok.
- Igaz,pedig próbáltam elhitetni magammal,hogy nem lesz olyan durva lefolyása.
- Jobb félni,mint megijedni-ránéznék,de ő bemászik az ablakon,én pedig követem.A szoba közepén megáll és rámered a falon függő képre.
- Lay-lay,én félek-odamegyek hozzá és megölelem.Mint egy óriás mackó körbefonja kezeit a derekamon és magához szorít.Ha most más lenne a helyzet,nagyon cukinak vélném,de tudom,hogy most én vagyok neki a szeretet kapszulája.
- Hmm?
- Én félek-tudom.
- Ne félj,itt vagyok-kétségbeesetten rám néz,mint egy elveszett kölyökkutya-Bármi legyen is,vége lesz ennek és minden sokkal jobb lesz.
- Oké-erősen beszívja az illatomat,aztán elcipel a kanapéig és párnaként használ.Érzem,ahogy ellazul-Maradjunk így oké?Olyan jó itt veled.
Ez nem jó.Valami történik.
******
A gyönyörű napokat mindig undorító sötétség követi.Pont,mint a mai.A szél zúg és lomha esőcseppek folynak végig az ablakon.Pedig ma ki kell,hogy tegyem a lábam,pedig semmi kedvem.Jobb szeretek ilyenkor bent lenni és onnan nézni a külvilágot.De Chanyeol megkért valamire és én megígértem neki,hogy megteszem.Így hát felvettem a kabátom,csizmám és nekivágtam az utcának szakadó esőben.Amint megindultam még jobban rákezdett és szinte ömlött.Az arcomba fújta a szél és a csuklyám mindig lejött szóval úgy festettem,mint egy ázott mackó.
Szerencsémre közel volt a telefonfülke,szóval csak öt-hat percet kellett sétálnom.Bedobtam a pénzérméket,aztán hívtam a számot.Hosszan csöngött ki,már majdnem leraktam,amikor valaki felvette.
- Haló-zord,mérges hang beszélt.Nem örült a hívásomnak,de magamra erőltettem a legkeményebb hangomat és elővettem a papírt.
- Heló faszfej-nem túl kedves,de hát ezt írta fel-Tizenkilencedikén a Fao gyárnál.
- Hé kivel beszélek-kiáltotta a férfi felhevülten.
- A rémálmoddal-tettem hozzá,de ez persze nem volt bent a szövegben-Ha érdekel mi van Yoora-val ajánlott eljönni.Ő ott lesz.Bye-bye-még hallottam,hogy valamit kiabál,de nem értettem mit és jobbnak láttam lerakni a telefont,féltem,hogy kiesek a ritmusomból.A szívem hevesen dobogott,az eszem pedig ordítozott velem,hogy elindítottam egy lavinát,amit nem kellett volna.
A papírt jó mélyre elsüllyesztettem a zsebembe és kiléptem a zuhogó esőbe.Égő arcomat azonnal lehűtötte,ahogyan az elmémet is.Mert amit most tettem az pontosan az volt,amit tennem kellett.
*****
Sziasztok!
Úgy érzem alul teljesítettem,de kell,hogy legyenek átkötő részek....remélem nem lett annyira borzalmas,kérlek győzzetek meg!Amúgy lassan kezdődik az akció,de ugyanakkor a vége is.Remélem senkinek sem fogok csalódást okozni,majd és hogy a következő sztorimat is élvezni fogjátok,amiről nemsokára lerántom a leplet!És hát itt a nyár,lehetne ennél valami szebb?!Remélem mindenki élvezi,pihenjetek és nyaraljatok sokat!
Jó olvasást!
-Lulu