Arra keltem,hogy egy óriási csomó van alattam.Már eléggé megszoktam a helyzetet.Pontosan két hét és egy nap telt el az incidens óta,de sehogy sem tudom kiverni a fejemből azokat a képsorokat.Sem Jint a pici fiút,sem a bunkó parasztot,de még az öreget sem.Az első hétben folyamatosan a tv-t néztem,hátha halálesetet jelentenek,de nem történt ilyesmi,szóval nem halt meg a pasas;de a rémálmok még ugyanúgy ott voltak minden este az ágyamnál és vártak,hogy mikor tudok elaludni.S a második héten már mertem emberek közé menni,de mindig ott volt velem a paranoia és az üldözési mánia.Az volt az érzésem,hogy figyelnek és követnek,bárhová megyek.Így két nap után begubóztam a szobámba.Még a takarító nő is megjegyezte,hogy még nem látott ilyen vendéget,aki ki sem megy egész héten a szobájából.Nem mint,ha érdekelt volna.Jobban idegesítettek a saját gondjaim.
Lassan kiszálltam az ágyból,fáztam mert az izzadtságom átáztatta a pizsim.Beálltam a zuhanyzóba és magamra engedtem a forró vizet,ami pár percre lemosta rólam a gondokat;de csak pár percre.Aztán visszakúszott a bőröm alá az a szokásos rideg érzés és már a forróságot sem éreztem,így inkább kiszálltam és felöltöztem.
A reggelim a szokásos müzli volt,amit nem tudok letenni,minden reggel ezt eszem.Azután a mostanában szokásommá vált tv nézés következett,volt egy csatorna,amin sorozatok mentek és azokat néztem,már kívülről tudtam melyik mikor kezdődik.Mint a nyugdíjas nénikék.De végül annyira koncentráltam,hogy bealudtam.
Puff...felriadtam az éles hangra és mire felpattantam már előttem állt egy alak,megdörzsöltem a szemem,de jól tudtam,hogy nem egy idegen.Kicsit megroggyant alak állt előttem,hosszú kék ruhában és egy cuki szandiban toporgott.Így még sosem láttam.Felültem és bamba tekintettel figyeltem a nálam jóval idősebb asszonyt,aki gorombán nézett rám.
- Valahogy éreztem,hogy itt talállak-furcsa volt hallani a tegezést.
- Jól van na,nyaralok és én döntöm el,hogy mit csináljak-morogtam sértődötten,bár éreztem,hogy segítség képpen mondta ezt a takarítónő-Amúgy sem átjáró a lakásom-felkeltem és átadtam a helyet a nőnek,de ő a konyháig követett.
- Nem,itt valami nincs rendjén.Tudom milyenek a vendégeink és téged sosem lehetett látni,mert folyton csavarogtál.
- Pont ezért most pihenek!
- Igen,de úgy nézel ki,mint a mosott szar-hát igen,általában tényleg úgy virítottam.Most egy hosszú zoknit viseltem és egy nagy pólót,ami apáé volt.A fejemről meg ne is beszéljünk.
- Az időeltolódás-vágtam rá egyből.
- Nem az az elején szokott kijönni!
- Szerintem meg emberfüggő-morogtam és visszamasíroztam a nappaliba.Dühös voltam,mert egy ismeretlen ember,akinek csak annyi köze van hozzám,hogy takarítja a szobám,ide jön és okoskodik.Ok nélkül.Persze a legmélyén talán jól is esett a törődés.Otthon ott volt a legjobb barátnőm és apa,nekik minden félelmemet és problémámat elmondhattam,de tudom,hogyha ezt megtenném azonnal hazahívnának.Persze már én is gondolkodtam ezen,de egy ilyen lehetőséget nem szabad elszalasztani.Ha már ingyen van.Bár azért sajnálom,hogy a Jeju-szigeteket el kellett halasztanom.
- Ugyan már,szerintem meg lelki eredetű.Látszik rajtad,a cikázó szemek,az,hogy minden apró zajra megrezzensz és a zárkózottság.Nem rossz környéken vagy és mégis úgy bezárkózol,mintha ez a gettó lenne.Itt nincsenek punkok(így hívják Koreában a bad boyokat ás a bad girlöket).
- Chh-erre muszáj volt felnevetnem,méghogy nincs.
- Vagy mégis-óriási fekete szemei erősen rám zummoltak,még a lelkemet is kiégették-Mit csináltál?
- Én ugyan semmit,csak szükségét éreztem,hogy segítsek valakinek.De rosszul döntöttem.
- Ó,valami alvilági figura-amúgy is mély hangja most megemelkedett és furcsán sípolt,meglepettnek tűnt és izgatottnak.Biztos,hogy elmondjam?De végül is nem tűnik egy pletykás nőszemélynek.
- Hát valami olyasmi-közelebb hajoltam-verekedett és embert rabolt-mély csend keletkezett,aztán mint a villámcsapás,olyan hangosan kezdett nevetgélni,mintha egy cuki viccet mondtam volna.
- Te aztán nem vagy semmi!-ütögette meg a karom és tovább nevetgélt.
- De most komolyan-felháborodottan lecsaptam a poharam,mire elhallgatott a nő.Tiszta tekintete volt,de még most is tisztán látszott a kétely,azt hiszi,hogy viccelek vele,pedig kicsit sem- Mért nem hiszel nekem?-kifakadásomtól persze ellágyult és megütögette a mellette lévő helyem.
- Sajnálom,nem kellett volna kinevetni téged.De azt hiszem félreértesz valamit-hosszú szünetet tartott,aztán folytatta-Ez itt nem Amerika,persze az emberek itt is rosszak,de ugyanakkor mások.Nem mennek el olyan messzire,mint ott nálatok.Mi sem vagyunk angyalok,de nem hiszem,hogy ilyeneket teszünk.Itt Koreában nagyon kevés gyilkosság van,pláne emberrablás.És ha az is lett volna,hidd el,már teli lenne vele minden.Mindig rámennek a szaftos hírekre,ilyet nem hagynának ki a keselyűk-és meglepő,de igaza volt.Sosem gondoltam bele,hogy már rég látni kellett volna,az eltűnt fotóit vagy bármi mást.Túl rákoncentráltam arra,hogy leütöttem a pasit és persze a véres bunyó is folyton elém ugrott.De a fiú szavai olyan súlyosak voltak.
- De akkor,mi lehetett az.Olyan komolyak voltak.
- Lehet,hogy valami játék vagy piti ügy.Nem kell nagyokat beleképzelni,mi nem vagyunk erőszakos emberek-megsimogatta a kezem,hogy lenyugtasson,bár nem sikerült neki túlzottan-Ne kergesd bele magad tévhitekbe.És nem gondolkodj túl sokat,az csak ártani tud.
- Oké-kedves volt tőle,hogy segített,de nem győzött meg.Ha ez csak egy játék lett volna,akkor nem lett volna ott pisztoly és kisgyerek.Nem sírt volna és nem kérte volna az én segítségemet.Ennyire nem lehet beteg ez a játék,kétlem.Belevonni ártatlan kisgyerekeket,az már rohadt nagy felelőtlenség szerintem!
- Most,hogy megnyugodtál,közlöm,hogy nem ezért jöttem.Vagyis részben.Azon gondolkodtam,hogy kicsit kirángatlak és kivezetem belőled a feszültséget.Egy helyen biztos nem voltál még!-mutogatott izgatottan-A szaunánkban,nálunk nagy kultusza van,úgyhogy muszáj eljönnöd.
- Oké-persze annyira nem vonzottak a szaunák,de ha már itt vagyok azt is kipróbálom és talán igaza van a feszültségemmel kapcsolatban.Gyorsan berohantam a hálómba és előkaptam egy egyberészes szoknyát és egy vászon cipőt,a hajamat kifésültem és felkötöttem.Mintha új ember lettem volna,máris bizalomgerjesztőbbnek tűntem így-Indulhatunk.
Yoona asszony,mert kiderült így hívták,a város másik végébe vitt.Nem könyörült meg rajtam és metrózni kellett,de már lassan egészen magabiztosan közlekedtem rajta.Elég sokáig mentünk vele mígnem egy aránylag csendesebb,ámde diákokkal nyüzsgő városrészbe csöppentünk.Mint kiderült itt rengeteg suli található és azért ilyen nyugis,zöld környezettel,hogy a diákok még jobb eredményeket érjenek el.Ha már témánál voltunk muszájnak éreztem,hogy megkérdezzem tényleg ilyen könyörtelen az iskolarendszerük.Erre Yoona csak bólintott és közölte,hogy meg lehet szokni,de ennek ellenére sok-sok tüntetés zajlik az enyhítéssel kapcsolatban.Jó volt a nővel beszélgetni,hiszen hihetetlenül intelligens volt és bármiről tudott órák hosszat fecsegni.
Végül egy park melletti,nagy faházba mentünk be.Átöltöztünk és bevetettük magunkat a szaunában.Igazán furcsa volt,itt az emberek sokan voltak egy helyen,alhattak és ehettek,ami jól esett.Sokkal nagyobb szolgáltatást nyújtott az itteni,mint a hazai.Ott csak beülhettél egy pici helyre pár emberrel,aztán kijöttél és mehettél haza.De itt jó volt,beszélgettem a helyiekkel,a nénik az egekbe magasztalták a szőke hajam;aludhattunk,végre betekerték a fejemre a csiga alakú törölközőt,aztán ettünk egy jót.Fogalmam sincs mennyi időt tölthettünk itt,de lényegesen jobban éreztem magam.Legszívesebben örökre ott maradtam volna.
- Látom élvezted,pedig akár hiszed,akár nem ez itt a szegények törzshelye volt.Nem élek rosszul,inkább átlagosan,de imádom ezt a helyet.Ide csak egyszerű emberek járnak,akikkel boldogan beszélhetek és eltölthetek egy kis időt gondolkodás nélkül.
- Köszönöm,hogy megmutattad,hihetetlen élmény volt.Kiszállt belőlem minden gond-mosolyogtam,majd egy ölelés után felszálltam az érkező metróra.Most nem volt gondom vele,ellazultam és nem érdekelt semmi sem.Sem a sok ember,sem a nyüzsgő utcák.Jó volt végre stressz nélkül végigmenni a házak között.Nem is gondoltam bele,hogy az önsanyargatásom miatt,mennyire rosszat tettem magamnak.Teljesen befordultam és a lelkem egy sötét lyukhoz hasonlított.De most újult erővel indulok neki mindennek,még ha igazak is voltak a fiú szavai;úgy fogok tenni,mintha meg sem történt volna.