Az idő szörnyen lassan telt míg anyuval az irodába gubbasztottam. Neki sajnos el kellett intéznie a szállítókat és a kávézóval kapcsolatos papírmunkát, nekem pedig semmi kedvem nem volt odakint lenni, így jobbnak láttam anyuval üldögélni, nyugodtan, idebent.
- Mik a terveid arra az időre, míg New Yorkban vagy? - Kérdezte anya, papírjaiból felpillantva.
- Nem tudom, itt fogok ülni és rágódni az elcseszett életemen - szenvedtem, miközben a karikagyűrűmmel játszottam. Le és fel húzogattam az ujjamon. Mióta kiderültek a dolgok Timről, azóta nem érzem sajátomnak a gyűrűnket. Hidegnek érzem az ujjamon, és akárhányszor ránéztem a kezemre, mindig ő jutott róla eszembe, de már nem a jó emlékek. Szinte látom magam előtt, ahogy Grace-t öleli. Erre a gondolatra mérgemben nem húztam vissza a gyűrűmet, hanem inkább a táskámba ejtettem. Jobb helyen lesz egyelőre ott.
- Ugyan már lányom! Szedd már össze magad. Hívd fel valamelyik régi barátnődet, szórakozz egy kicsit, kösd le valamivel magad. Szeretlek, de ha csak ülsz egy helyben és búslakodsz, akkor ezt otthon is meg tudtad volna csinálni, nem kellett volna idáig utaznod.
Először meglepődve figyeltem a szavait, de végül rájöttem, hogy igaza van. Valamit tényleg ki kellene találnom, hogy egy kicsit feldobódjak és lekössem magam.
- Igazad van, majd kitalálok valamit, de most megyek és megnézem, hogy mit tudok kezdeni MR. Szívtipróval. - gúnyolódtam.
-Ki az a MR. Szívtipró? - kérdezte nevetve.
-Matt. - Válaszoltam. - Mielőtt bejöttem, bezuhant dolgozni és két perc alatt kikezdett velem - válaszoltam, melyre anyu jóízűen felkacagott.
- Ő már csak ilyen, de jó gyerek, majd meglátod, a vendégek pedig szeretik - bizonygatta.
- Én viszont nem szeretem, ha rám hajtanak. - Zsémbeskedtem.
- Csak azért, mert ezer éve nem csapták neked a szelet.
- Neked tényleg mindig, mindenre van magyarázatod! - Közöltem, majd hagytam őt dolgozni, és kimentem a pulthoz. Szememmel Mattet kerestem, hogy megbeszéljem vele, mikor kezdjük a beszerelést, de mikor megtaláltam, már elkéstem. A színpadon állt, épp az utolsó kábelekkel bajlódott.
- Szia!- köszöntem neki, mikor felléptem mellé a színpadra.
Szia! - Válaszolt félvállról.
- Ebony Fisher vagyok, Martha Holis lánya - mutatkoztam be, hisz azon kívül, hogy szórakoztam vele egy kicsit, nem tudja ki vagyok és azt sem, hogy miért nem hagyom őt nyugton dolgozni.
- Matt Bailey - felelte.
- Ha te is szeretnéd, segítek neked beállítani a hangtechnikát, anyu mondta, hogy elkél a segítség.
- Te? - Kérdezte gúnyosan, miközben szája szélén halvány mosoly jelent meg.
- Igen, én. Miért, talán annyira hihetetlen, hogy értek az ilyesmihez? - Kérdeztem vissza, miközben kezdtem lemondani arról, hogy segítsek neki a viselkedése miatt, nem mellesleg pedig nem szeretem, ha hülyének néznek.
- Csak egy kicsit. - Vágta rá, majd folytatta - nagyon kedves tőled, hogy segítenél, de megoldom, köszi - mondta, majd visszafordult a keverőpulthoz.
- Tényleg értek hozzá, de te tudod - fordultam neki háttal és már indultam is le a színpadról. Ha nem kér a segítségemből, hát legyen. Nem erőszak, eddig is megoldotta, nyilván eztán is megtudja. -Elmélkedtem távozásom alatt, de Matt hangja szakított félbe.
- Ebony várj!- szólt megadóan utánam. - Talán mégis segíthetnél.- Adta be a derekát.
- Szuper. - Fordultam vissza hozzá. - Jó, hogy végül eldöntötted mit akarsz - ironizáltam, amire ő grimaszt vágott. - Mindent összedugtál? - Kérdeztem, miközben bekapcsoltam a keverőt, melyre a panelen felkapcsoltak a fények.
- Elvileg igen. - Felelte.
- Jó, akkor állítsd be úgy, ahogy a koncertek alatt szokott lenni, aztán javítok rajta - mondtam. Igaz, meg tudtam volna csinálni, de látni akartam, mit ront el, hogy aztán el is tudjam neki mondani, mit változtasson ezután.
- Így szokott lenni, nem szoktam bántani. - Magyarázta.
- Értem. Akkor játszanál valamit ha megkérlek, hogy halljam min kell változtatni?
- Persze - válaszolta, majd gitárját a nyakába akasztotta és odalépett a mikrofonhoz. Ahogy végig szaladtam a listázott számokon, melyek az asztalon hevertek egy árva papírlapon, be kell valljam, Mattnek jó ízlése van. Nagy részét magam is kedveltem.
Matt elhelyezkedett a mikrofon előtt, majd gitárján lejátszotta az első akkordokat és már rögtön tudtam mi következik, azonban ma mást jelentett számomra ez a dal, mint eddig. Mára értelmet nyert a szöveg számomra, már párhuzam vonható a dal és az életem között és ettől a sírás kerülgetett és nyilván az sem segített, hogy Matt gyönyörűen énekelt. Mély, mégis érzelmekkel átitatott hangon énekelte:
" Ez a világ sosem lesz olyan, amilyennek elképzeltem, és ha nem tartozom ide, ki venné észre?" én pedig pontosan tudtam, hogy miről beszél. Nem tartoztam oda, de már valahogy úgy érzem, ide sem tartozom...
-A hangja magával ragadott, elvarázsolt és érzelmeket csalt elő belőlem, de aztán hirtelen eszembe jutott miért is állok ott, így lassanként megfigyeltem a környezetem. A hely nem volt túl nagy, de elég nyitott, ez akusztikailag jó volt, feltéve ha jól állítják be a hangsávokat, amit eddig nem tettek meg. A mély nagyon magasra volt téve, ezért furcsán hatott, és a hangfalakat előrébb kellett vinni. Ezen kívül, ha egész ügyes volt, ahhoz képest, hogy nem tanult ilyesmit.
Hagytam, had énekelje végig a számot ha már elkezdte, és mikor végzett, halk tapsot hallatott az a pár vendég, aki bent volt a kávézóba.
- Na mire jutottál? - Lépett oda hozzám a szám végén.
- Arra, hogy előrébb kell vinni egy kicsit az első hangfalakat és meg kell emelni. Ahhoz, ha azt szeretnéd, hogy ne csak az első két sorban halljanak, a hangfalak magas sugárzója az emberek feje fölé kell, hogy kerüljön. - magyaráztam.
- Hát te tényleg értesz ehhez - mosolygott rám elismerően.
- Végre elhitted - feleltem. Te sem vagy rossz - vallottam be. - És még valami, ha beszélsz a mikrofonba még véletlenül se takard le a hüvelyk ujjaddal a membránt. - Mondtam, miközben a kezembe vettem egy mikrofont az asztalról. - Az jó, hogy közel tartod és egyenesen magad előtt, de ne tedd ide az ujjad - mutattam a mikrofon beszélő részére.
- Tudom, hogy hogyan kell tartani a mikrofont!
- Jó, csak szóltam, mert sokan nem tudják - magyaráztam.
- Jó-jó. Akkor előrébb viszem a hangfalakat. Van más is? - Kérdezte, miközben megemelte a tartóállványt és kicsit előrébb vitte azt.
- Ott jó lesz. Szerintem nincs, azon kívül, hogy lentebb tekertem a mélyet, de majd este figyelek, hátha észre veszek valamit - mondtam,
- Rendben, köszi a segítséget, sokat jelent - mondta, miközben a másik hangfalat is beigazította.
- Nincs mit, akkor majd este találkozunk. - köszöntem el.
- Remélem is - felelte, és újabb csábító mosolyt villantott felém, melyre fejcsóválva hagytam ott.
Még elköszöntem anyutól és úgy döntöttem, a koncert előtt még bevásárolok, hogy legyen átmeneti otthonomban némi élelem és kávé. Fogtam egy taxit és elmentem az első áruházba, ahol megvettem a szükséges dolgokat majd szintén taxival visszamentem az apartmanba. Ebéd óta nem ettem, mégsem voltam éhes, ezért inkább készítettem egy teát és régi kedvenc szokásomnak hódolva, hab fürdőztem, amíg el nem hűlt a víz. Mikor kiszálltam, nedves bőrömet szárazra töröltem egy törölközővel majd magamra csavartam azt és az ágyamra ültem. Táskámból elővettem a mobilomat, hogy megnézzem az időt, de fontosabb volt, hogy egy üzenetet jelzett a telefonom Timtől, melyben csak annyit kérdezett, hogy rendben New Yorkba értem-e.
Eszembe jutott, hogy nem válaszolok neki, de aztán mégis leírtam, hogy jól vagyok, még ha ez a szó szoros értelmében nem is volt így, de nyilván nem fizikailag, inkább lelkileg voltam rosszul. Az órára pillantva rájöttem, hogy nincs már túl sok időm elkészülni, így gyorsan kipakoltam a bőröndömet, ami az előző nap elmaradt, kiválasztottam egy sötét farmert egy egyszerű fehér trikóval, hátamra pedig a bőrkabátomat terítettem. Kényelmes conversembe bújva lépkedtem a fürdőbe, hogy világosbarna hajamat copfba fogjam és némi sminkel emeljem ki a kék szemeimet. Miután végeztem, oldaltáskámat felkapva mentem ki az utcára, fogtam egy taxit és a kávézóba mentem, ahol már nagy volt a nyüzsgés.
A hely nem volt teljesen tele, de azért bőven többen voltak mint mondjuk ebéd időben. Meg sem lepődtem, hisz bármennyire is szeretném nem észre venni, Matt jóképű, még a nyomulós dumája ellenére is, és az, hogy tehetséges-e, az nem is kérdés.
Matt már a színpadon készülődött, pár másodperc volt a kezdésig, én pedig leültem a pulthoz, ahol Zoe tüsténkedett.
- Szia! Hát megjöttél. - köszöntött.
- Szia. Ki nem hagynám - mosolyogtam.
- Adhatok valamit?
- Igen, egy kávét. Anya bent van? - Érdeklődtem.
- Hátul van, de szerintem mindjárt jön - felelte, ahogy letette elém az imént kitöltött kávét. Beletettem a kávémba a bögrém mellé helyezett cukrot és tejszínt, majd a színpad felé fordultam, ahol Matt már köszöntötte a közönséget, majd belekezdett az első dalába, majd a következőbe és így tovább, én pedig csak hallgattam a lágy dallamokat, a legszívhezszólóbb szerelmes számokat, mellyel láthatóan levette a lábáról a közönséget. Hölgyek sokasága, meleg mosollyal tapsolta meg minden szám végén, Mattnek pedig láthatóan jól esett az elismerés. Annyira hallgattam és figyeltem, hogy észre sem vettem, hogy anya mellettem termett, csak mikor hátulról megbökdöste a vállamat.
- Mondtam, hogy ügyes - közölte, miközben mindentudó mosoly terült el az arcán.
- Igazad volt, tényleg nagyon tehetséges - feleltem, miközben fél füllel még midig a színpad felé figyeltem.
- Csak vigyázz vele. Könnyen az ujjai köré csavarja a nőket. - Jegyezte meg sejtelmesen.
- Ezzel mire akarsz célozni? - Kérdeztem, miközben már teljesen rá figyeltem.
- Csak arra, hogy vigyázz vele. Egyértelműen nehéz időszakon mész keresztül, és nem hiányzik egy újabb seb.
- Ugyan anya, nem is értem a feltételezést. Igaz, hogy Timmel most nem vagyunk rendben, de attól férjnél vagyok és ehhez tartom magam. - Közöltem.
- Tudod, én nem ítélnélek el, ha mégis beadnád a derekad. Végül is ahhoz, hogy tudd mit akarsz ezek után Timtől, bele kell kóstolj abba, hogy mi lenne nélküle. Egyszerűen csak vigyázz, nehogy jobban megsérülj lelkileg - hívta fel a figyelmem, majd ott hagyott a gondolattal. Anya álláspontja érthető, de én nem értek vele egyet. Ha az ember szereti a másikat, nem csalja csak úgy meg.
Miután a műsor véget ért, Matt termett mellettem, miközben egy ásványvizes palackot szorongatott.
- Na, milyen voltam? - Kérdezte mosolyogva.
- Minden rendben volt, itt is jól lehetett hallani mindent - válaszoltam.
- Cuki vagy, de azt kérdeztem én milyen voltam - mosolygott diadalittasan.
- Nem fogom fényezni az egódat, arra itt van a többi nő, de elismerem, nem volt rossz - válaszoltam, miközben beleittam hideg kávémba.
- Akkor legalább te mondd el, hogy mennyire tetszett - fordult oda Zoéhoz Matt.
- Csatlakozom az előttem szólóhoz - intézte el Zoe ennyivel mosolyogva.
- Nők. KI érti őket... - jegyezte meg inkább csak magának, majd újra hozzám fordult.
- Mit szólnál, ha megünnepelnénk a gyümölcsöző közös munkát? - Kérdezte, de már volt egy sejtésem, hogy semmi jó nem sül majd ki ebből.
- Nem nevezném nagy munkának azt amit csináltam - jegyeztem meg.
- Nekem az volt, és ezt meg kell ünnepelnünk. egy kis bulizással - erősködött.
- Nem alszok veled! - Jelentettem ki, mire ő felnevetett.
- Csak kocsmatúrára gondoltam, de majd meglátjuk - Kacsintott, majd újra beleivott a vizébe én pedig elgondolkoztam. Anya azt mondta kapcsolódjak ki, hívjak el valakit bulizni és most itt a lehetőség, hát akkor miért ne? A Mattel járó nehézségeket meg majd kezelem valahogy, döntöttem el.
- Rendben. - feleltem majd kiittam a hideg kávém maradékát.
- Tényleg? - Kérdezett vissza, mert szerintem nem gondolta volna, hogy tényleg beleegyezek.
- Aha, csak elköszönök anyától - válaszoltam, majd lepattantam a magasított székről, elköszöntem anyától, aki az irodájában volt és elindultunk, hogy kikapcsolódhassak végre, és pár felejtő felessel is kibékülök, feltéve, ha arra a rövid időszakra, míg az alkohol dolgozik a szervezetemben tényleg jobban érzem majd magam.