Zuhanás

6. Rész

- Akkor, mi a terv? - kérdeztem Mattet, ahogy kiléptünk a kávézóból.

- Terv nincs, a feladat egyszerű. Érezd jól magad. - Felelte, én pedig értetlenül álltam a dolgok előtt.

- Jó, de mi a lényege egy kocsma túrának? - Érdeklődtem, miközben elindultunk gyalog az emberekkel tömött utcákon. Hiába múlt el már tíz óra is, a város itt sosem nyugszik. Pont ezt imádom annyira. Ha ahhoz van kedvem, bármikor elmehetek az éjszaka közepén is pizzázni, vagy akár hétköznap bulizni, nem kell megvárnom a hétvégét, hogy rendezvény legyen, de kocsma túráról így sem hallottam még soha.

- A lényege annyi, hogy elindulunk valamerre - ahogy most is tettük - és minden helyen iszunk valamit. Felváltva választjuk a piát, mindeközben jól érezzük magunkat, ha adott a lehetőség, szórakozunk. Ha meguntunk egy helyet, tovább megyünk a következő helyre. Az nyer, aki tovább bírja. - Részletezte.

- Akkor már most mondom, hogy veszíteni fogok. Egyáltalán nem bírom az alkoholt - közöltem.

- Akkor kijelenthetjük már most, hogy én nyeretem! - Vigyorgott diadalittasan.

- Azért nem adtam még fel. És mit kap a nyertes? - Érdeklődtem, miközben Matt után szedtem a lábam mert nagyon gyors iramot diktált.

-Egy jó estét. Mondtam, Nincs kifejezetten tét, nincsenek szabályok, csak hogy jól érezzük magunkat.

- És miért pont velem akarod jól érezni magad?

- Túl sokat kérdezel! - Vágta rá. - Gyere inkább, kezdjük el a játékot - mondta, majd elindult a pár lépésre lévő pub ajtaja felé. Az utcára kiszűrődött elekronikus zene alapján úgy véltem, többen lesznek majd bent, de ha a zene nem szólt volna, meg nem mondom, hogy az egy szórakozóhely. Kivülröl egy régi, elhagyatott épületnek tűnt. Ahogy beléptünk az ajtón, lefelé pár lépcsősor vezetett, onnan pedig egy keskeny és rövid folyosón át vezetett az út a tánctérre, ahol táncoló fiatalok tömkelege rázta a csípőjét. A pult felé haladva Matt több embernek is köszönt én pedig csak a fejemet kapkodtam, hogy mennyi ember zsúfolódott be ebbe a viszonylag kis térbe. Ledöbbentett a látvány ahogy kisebb emelvényeken pár csinos alakú erősen sminkelt lány tekergett, körülöttük pedig az emberek szinte egy ritmusra, mégis sajátosan táncoltak.

- Na, ki kezdi a választást? - Kérdezte, mikor a pultoz értünk.

- Ez legális hely? - Tettem fel a fejemben motoszkáló kérdést, mert ránézésre a tömeg jóval meghaladta az államilag előírt létszámot, és jobban körül nézve, egyetlen kijáratot sem láttam azon kívül, amint bejöttünk, ami tűz esetén nem épp praktikus.

- Már miért ne volna? - Nézett rám felhúzott szemöldökkel.

- Mert elég kicsi és csak egy kijárat van és ha tűz lenne... - kezdtem el sorolni az aggályaimat, de belém fojtotta a szót.

- Oké, akkor én kezdem. - Két tequilát légy szíves - szólt oda a pultosnak, majd vissza fordult hozzám. - Nem gondolod, hogy néha túl sokat aggodalmaskodsz és gondolkozol?

- Ami azt illeti, lehet - feleltem, kissé feszülten körül nézve. Egyáltalán nem tetszett a hely, úgy éreztem a falak közelednek, egyetlen ablak sem volt sehol, a levegőben pedig érezni lehetett az áporodott cigaretta füst és alkohol keverékének jellegzetes szagát.

- Jó, látom nem annyira tetszik, de ez csak az első. Ezt megisszuk és megyünk is - mondta, miközben kezembe adta az egyik hosszúkás poharat, csurig töltve a sárgás színű csalóka folyadékkal, melyet elvettem tőle. - A közös esténkre - emelte koccintásra a poharát.