A zuhany alatt volt időm gondolkozni, és arra jutottam, hogy igaza volt Adriannak, hisz már sokszor mondta, hogy az övé vagyok és azt kell csinálom amit mondd. A bűntudat mardosott belülről, ezért gyorsan elzártam a zuhanyt, kiléptem, és magamra vettem a selyem köntösöm, amit tőle kaptam. Ugyan még mindig fájt a puncim, de erőt kellett vennem magamon. Sejtésem szerint Adrian vagy az irodájában, vagy a nappaliban van. Remélem egyedül. Szokása sok barátját meghívni, így este, amitől feszélyezve érzem magam. Nem igazán szeretem a haverjait, csak egy valaki, Thomas viselkedik velem kedvesen. Szerencsémre, mikor leértem a lépcsőn, nem hallottam semmilyen zajt, vagy beszélgetést, úgyhogy megnyugodva folytattam az utam a nappali irányába, remélve, hogy ott találom. Bekukucskáltam az ajtón, de sajnos pangott az ürességtől. Sóhajtva mentem tovább az irodájába. Nem igazán szeretem azt a szobát. Túlságosan komoly. Az ajtaja zárva volt, de merészkedtem bekopogni rajta.
- Igen? - Szólt ki mély, buja hangon.
Benyitottam.
- Szia... - Suttogtam óvatosan. Adriant a kanapén találtam, éppen tévézett, a hangokból ítélve pornót, de leállította amikor beljebb mentem.
- Mit akarsz? - Kérdezte gorombán.
- Bocsánatot kérni. - Feleltem meghunyászkodva, és lesütött szemmel odamentem hozzá.
- Bocsánatot?
- Igen. Sajnálom, hogy nem hagytalak irányítani és hogy mohó voltam. Nem fodul elő többször. - Felpillantottam a szemébe, és megláttam a félig lehunyt, érzéki tekintetét. Felbátorodtam, hogy nem néz mérgesen, és mégközelebb léptem hozzá, majd beültem az ölébe. A farka állt, gondolom az előbb nézett, karikás film miatt. Vagy lehet miattam? A kezeit a derekamra tette, amitől megkönnyebbültem.
- Bocsánat... - Suttogtam, és a fejemet a vállához szorítottam, mire ő levette a kezeit a csípőmről és átölelt. Erről beszélek. Most megint kedves. Nem mintha baj lenne.
- Itt maradsz? - Suttogta a fülembe a kérdést.
- Maradhatok?
- Igen.
Még tartott egy kicsit, aztán viszont megunta, hogy az ölében tespedek, így arrébb rakott maga mellé. De bújós típus vagyok, ezért befészkeltem magam az oldalához, a fejemet a vállán pihentettem és megfogtam a kezét. Szó nélkül tűrte. Majd elindította a filmet. Megmondom őszintén, még sose láttam pornót. És voltak részek, ahol eltakartam a szemem, annyira durvának éreztem a helyzetet. Teljesen más látni, mint csinálni. Másokkal ellentétben én nem igazán élveztem, így inkább azzal szórakoztattam magam, hogy Adrian göndör fürtjeit bróbáltam kiegyenesíteni.
- Hagyd abba, nézni szeretném! - Mordult rám.
- Miért akarod nézni, ha csinálhatod is? - Kérdeztem arra célozva, hogy hééé itt vagyok!!!
- Ma már nincs kedvem hozzád, kurvát meg nem hívok, mert nem fogok a szexért fizetni. - Közölte tárgyilagosan. Ez belegázolt a lelkembe. Nem az, hogy nem akar velem lefeküdni, hanem az a része a mondatának, miszerint csak azért nem hív utcalányt mert nem fizet szexért. Nem azért mert mondjuk itt vagyok!
Dühösen felálltam a kanapéról és kimentem az ajtón. Még csak hat óra! Mit kezdjek magammal estig???
Bementem a konyhába, és eldöntöttem, hogy csinálok valami vacsorát. A sütés többnyire lenyugtat. A nappaliban megtaláltam Adrian IPadját, amihez tudtam a kódot, ugyanis egyik nap kilestem. Sokáig keresgéltem a neten, míg végül eldöntöttem, hogy parmezános csirkét fogok csinálni. Minden alapanyag meg volt hozzá, neki is álltam a kotyvasztáshoz.
Annyira elvoltam foglalva a gondolataimmal, hogy alig érzékeltem az idő múlását, míg végül Adrian ki nem jött a fészkéből, és át nem ölelt hátulról, jól magához szorítva.
- Mi ez a mennyei illat? - Kérdezte, majd elengedett és a konyhapultnak dőlt.
- Főzőcskézek!
- Azt látom... Elcsórtad a IPadom? - Kérdezte szórakozottan, de nem tűnt mérgesnek miatta.
- Igen. De cserébe csinálok neked vacsit.
- Köszönöm - Mondta cukin, aztán magához vont és gyorsan megcsókolt. - Kaja után el kell mennem.
- Miért? - Kérdeztem meglepetten, a hangsúlyomból ki lehetett találni, hogy ellenzem a dolgot.
- Mivel a múltkor hisztiztél a barátaim miatt, én megyek át hozzájuk, és nem ők jönnek ide. - Úgy mondta, mintha öt éves lennék. Bár ő tényleg csak egy kislánynak tekint...
- Kihez mész? - Kíváncsiskodtam, mire sóhajtott egyet.
- Thomashoz.
- Ó.
- Mi ó?
- Thomas átjöhet. Őt bírom.
- Te csak ne bírj senkit, rajtam kívűl...-morogta. - De akkor áthívom.
- Jó. - Vontam vállat és folytattam a főzőcskét.