Az első nap. Őszintén szólva unalmasan telt. Először is csak minden gólyának kiosztották az órarendjét aztán mehetett a dolgára. Lottie-val három közös óránk van, Chrisszel kettő szóval nem igazán fogunk sokat találkozni.
Mikor visszaértünk az utolsó óráról fáradtan dőltem le az ágyamra.
- Chris azt mondta fizikán, hogy menj át hozzá - mondta Lottie miközben ő is fáradtan dőlt le az ágyára.
- Két perc - motyogtam.
Abból a két percből viszont két óra lett, mivel nagyon ügyesen elaludtam. De a legjobb, hogy arra keltem ahogy Chris átölel. A meleg lehelete csiklandozta a nyakamat.
- Nem jöttél át - duruzsolta a fülembe Chris.
- Bocsi - mondtam halkan aztán még jobban Chrishez bújtam.
Pár perc múlva ismét elaludtam, csak ezuttal az az ébresztőm keltett fel.
Sóhajtva léptem a szekrényhez, hogy valami elfogadhatónak mondható ruhát vegyek fel aztán indultam is az első órámra.
A nap monoton hangulatba telt. Mivel kicsit felakartuk dobni így úgy gondoltuk, hogy elmehetnénk egy közeli kávézóba, legalább a két srác össze is barátkozhatna.
- Megyek, elszívok egy cigit - mondta hirtelen Grayson. Épp, hogy felállt a székről Chris is ment utána.
- Lottie, egész nap nagyon fura vagy. Történt valami? - vontam fel a szemöldököm.
- Figyelj, nem akarlak felzaklatni se semmi, de már elég rég mondanom kellett volna...
- Na jó, kezdesz megijeszteni - nevettem fel kínosan. A következő mondatától viszont megfagyott bennem a vér.
- Aidenről van szó - a kijelentésére csak bólintottam, jelezve, hogy folytassa. - Mikor elmentél akkor tulajdonképpen még hónapokig azt mondta mindenkinek, hogy együtt vagytok.
- Hogy mondod? - kérdeztem meglepetten.
- Mivel ugye szó nélkül elköltöztetek nem is szakítottatok. Aiden várta, hogy visszagyere. Már nem is tudom hány hónapig csinálta folyamatosan ezt, mikor megunta, hogy nem válaszolsz a hívásaira akkor el akart felejteni. Mindenkit nyomatékosan megkért, hogy ne említsenek téged előtte soha - hadarta el.
Nem tudtam mit mondani, csak sóhajtva lesütöttem a szemeimet.
- Nagyon szeretett téged - fogta meg a karom Lottie.
- Ott a múltidő - motyogtam.
- Még jó - vigyorodott el Lottie. - Neked ott van Chris.
- Rólam van szó? - kérdezte Chris mikor visszajöttek Graysonnal.
- Cigiztél - mondtam csak úgy mellékesen mikor megéreztem a dohány undorító szagát.
- Egy szál volt - vonta meg a vállát majd tovább iszogatta a kávéját. A délután további részében nem volt szó Aidenről aminek nagyon örültem.
Eléggé felkavart az amit Lottie mondott. Aidennel nagyon szép kapcsolatunk volt. Mikor szó nélkül leléptem (nem igazán szabad akaratomból) akkor nem éreztem bűntudatot semmiért. Most bepótolom. A legrosszabb, hogy Aidennel két közös órám is van, így elég gyakran látom legnagyobb szerencsétlenségemre. Bár a vasárnapi buli után rám sem nézett attól még ugyanúgy zavart a jelenléte.