|Hiányzik. Nagyon. Pedig amugy itt van velem a kiránduláson. Hamar kiderült, hogy igazából csak 20 méterre van.|
- Olyan ismerős ez a szituáció - mondja majd leguggol és nevet- ugyan így estél el körübelul- nevet- csak annyi a különbség, hogy akkor csak ketten voltunk - mondja.
Komolyan ez hiányzott?
Miután kinevette magát és Isabel közölte, hogy el kell mennie és persze Lucas is egyből utána ment felsegített.
Körbe néztem és megállapodott a tekintetem Olivia tanár nőn. Ezek szerint nem egyedül jött.
- Most is au-san fájt? - kérdezte.
- Pedig már azt hittem, hogy kedves lett - fogtam a hátam ugyan is eléggé fájt.
Niko nevetni kezdett és akkor vettem észre, hogy Olivia tanár nő milyen szerelmetesen nézi. Na hé.
- Most akartunk vissza menni a táborba- mondja Niko tanár úr - esetleg johetnél velünk.
- Rendben- bolintottam, majd elindulunk.
Az út kissé csendesen alakult.
Mikor oda értünk elköszöntem tőluk majd bementem a faházba.
Lucas és Isabel az ágyon ülve beszélgettek, mikor megláttak felpattantak.
- Ne haragudj, hogy ott hagytunk csak azt hittük lesz valami- kezd egyből magyarázkodni Isabel.
- Semmi baj- nyugtatom meg őket- igazából nem volt semmi.
Esteledik, ez a nap nagyon lassan telt.
* Már otthon*
-Milyen volt a kirándulás? - kérdezi egyszerre anya miután beléptem a házba.
- Unalmas- mondom mire elhúzza a száját.
- Csalódott vagy? - kérdezi.
- Nem- rázom egyszerre a fejem - szimplán csak nem történt semmi olyan - mondom mire megértően bólint.
Miután megbeszéltük anyuval a roppant fontos dolgokat (nem cigiztem, nem drogoztam stb.) furodtem és elaludtam.
A napok nagyon lassan és unalmasan teltek. Lucassal és Isabellel egyre szorosabb barátságunk lett. Az osztálytársaim közül is néhány a barátom lett akikkel csak odáig jutottunk, hogy köszönunk egymásnak mindig, ami kezdésnek szerintem egész jó. És Niko tanár úr beteg lett így nem volt kit idegesítenem. Jó kicsit bevallom, hogy hiányzott, de na. És hát kb ennyi.
Reggel fáradtan kelltem fel, de aztán eszembe jutott, hogy ma jön Niko tanár úr így kipattanok az ágyból és mentem felöltözni. Megcsinálom mindent is, majd elköszönök a szuleimtől és elindulok Natettel a suliba.
- Miért kell ilyen korán kelni? Meghalok -nyöszörgök.
- Még azért ne- mondja Nate mire elnevetem magam.
- Tudtam, hogy szeretsz - nézek rá.
Az egész út azzal telt, hogy azok veszekedunk, hogy kivezetheti a kocsit. Végül én nyertem ugyan is megengedte, de csak akkor ha ő is ott van és egy olyan terepen ahol nincs semmi állaz.
- Az állatokat jobban félted mint engem?- kérdezem tátott szájjal.
- Téged nem kell- legyint.
Mikor oda értünk a suliba elköszöntunk és az osztályterem felé indulok. Útközben egy mellkasba érkezek. Niko tanár úr szórakozottsn néz le rám.
- Nem futott és beteg lett? - kérdezem mire nevet.
- Nem, elmentem egy táborba ahol gyerekekre vigyáztam - mondta.
- Értem- nevettem. - megyek órára. Viszlát.
- Viszlát Kory.
Nagyon tartalmas beszélgetés után elindultam az osztály felé.
Mikor beértem az osztályterembe mosolyogva köszöntem majd leültem a helyemre. Matek lesz, dejo.
- Következő órára mindenki tanuljon- mondja miután mindenki végig szenvedte az egész matek órát. Miért pont reggelre raknak ilyen kínai képleteket? - témazárót írunk.- szedi össze a cuccait majd kiviharzik.
Szenvedő arccal dölök hátra. Holnap lesz a kövi óra. Nem kéne összefoglalni vagy valami?
Nyelvtan, Irodalom, Töri. Gyorsan elteltek viszont jött a tesi. Attól még, hogy a lehető leghelyesebb tanár van tesin nem élvezem. Nagyon nem. Viszont végre nem a helyettesítő tanár van aki agyon kosárlabdáztatott minket.
Isabellel gyorsan átöltöztunk majd beléptünk a többi lánnyal a torna terembe.
Niko tanár úr mosolyogva dőlt neki egy falnak és éppen Olivia tanár nővel beszélget.
Már megint ez a nő. Lehet kicsit gonoszság volt amit csináltam, de oda mentem hozzájuk és ketté szakítottam a beszélgetést.
- Jó napot- mosolyogtam rájuk kedvesen. - mit fogunk csinálni órán? - kérdezem Niko tanár urat.
- Futunk - vágja rá mire elfintorodom. Juhuu nem kosarazunk hanem futunk, jejj.
- Nemár - mondom mire elneveti magát.
- Na a akkor nem is zavarlak téged- simítja meg a karját Olivia tanár nő.
- Szia - biccent Niko tanár úr.
Azt hittem rosszul leszek. Miért simogatja? Én már napok óta küzdők az ellen, hogy ne érintsem meg. Erre ő. Megsimogatja.
Miután ki duhimben lefutottam a köröket lerogytam a padra és Isabelt hallgattam.
- Képzeld tegnap rá köszöntem Dylanre és elkezdtünk beszélgetni, a vége meg az volt, hogy elkérte az instámat és hát ott is beszélgettünk viszont suliba nem nagyon köszön már vissza szóval eléggé két jeles dologokat ad- sóhajtott.
- Délután ha szeretnéd itt maradok és akkor beszélhetünk így is. Felhozom majd a témát ha kell- ajánlom fel.
- Köszönöm- ujjong.
Míg a fiúk nagyban fociztak a lányok leginkább beszélgettek. Egyszer csak Niko tanár urat érzem a jobbomon.
- Na hát, mi volt ez a futás? - kérdezi.
- Ennyire meglepő, hogy le tudok futni 10 kört? - kérdezem.
- Tőled igen- nevetett.
- Haha - forgatom a szemem. A kezére téved a tekintetem ahol vagy 40 kis papír van.
- Ez micsoda? - kérdezem.
- Ez csak a bál meghívó- vonja meg a vállát.
- Hogy milyen meghívó?
- Bál. Minden évben van ilyen - mondja.
- Csak, hogy én nekem ez az első- mondom.
- Az a lényeg, hogy egy bál. A suli torna termében és mivel az ofötök nincs ma, és holnap után meg már bál így át adta nekem, hogy adjam nektek át- magyarázza mire bolintok.
- Akkor magának is ez az első - mondom.
- Pontosan. - bólint.
Vége lett a játéknak így felálltunk és a szokásos felállásban hallgattuk Niko tanár urat.
Igazából csak a balról beszélt ami ugye holnap után pénteken lesz és még az oföről beszélt, hogy nem lesz, de ezt erre nem nagyon tudtam figyelni mert lekötött a keze. Megint lehetett látni rajta az ereket és na. Khmmm.
- Tudod már mit veszel fel? - kérdezi Isabel.
- Nem igazán, ha hiszed ha nem. Nem voltam még bálban - nevetek.
- Elmegyünk ma délután a plázába? - kérdezi csillogó szemekkel.
- Aha- bolintok.
Megbeszéltük, hogy miután beszélünk Dylannel egyből indulunk majd a plázába. Felhívtam anyát, hogy beszámoljak arról, hogy lésőbb érek haza majd szóltam a bátyámnak aki azt mondta, hogy később Isaackal ha nem gond jönnek utánunk ugyan is nem akarnak le maradni az új szerelmi témánkrol.
- Haha, nagyon vicces- forgattam a szemem mosolyogva- de am ha van kedvetek majd gyertek.- invitáltam mire Nate mosolyogva mondta, hogy majd bemennek.
A délután úgy alakult ahogy terveztük. Beszéltünk Dylannel aki bocsánatot kért, hogy nem köszönt csak állítólagosan félt, meg bla bla bla és hát elindultunk a plázába.
Bementünk a legelső ruha boltba amit kiszurtunk és azonnal a rucik felé vettük az irányt.
Tervünk az volt, hogy nagyon kis ideig leszünk bent csak, hogy két lányról beszélünk akiknek fogalma sincs mit vegyenek fel + nem volt olyan ruci ami jó lett volna.
Bocsánat, hogy nem volt réész. Igyekszem majd pótolni<3 Remélem tetsziiik
X