Két hét múlva költözünk. Emiatt annyira bepánikoltam, hogy a mai koncertemet lemondtam. Azért, hogy pakolhassak. Na jó ezt utólag nem így csináltam volna, de reggel hirtelen úgy éreztem, hogy túl sok dolgom van, ezért jobbnak láttam a koncertemet átrakni holnapra.
Szegény Szimit is odaraktam pakolni, csak menet közbe rájöttünk, hogy nincsenek dobozok amikbe pakolhatnánk. Így, el kellett menjünk beszerezni egy csomó dobozt, amikbe szétválogatva, be tudjuk csomagolni az életeinket. Én ahogy hazaértünk, a szobám felé vettem az irányt, azon belül a tükrömhöz, amit óvatosan a földre raktam és elkezdtem belerakni egy hosszúkás dobozba az egész alakos tükrömet. A tükör után az íróasztalomhoz mentem, és lepakoltam róla az összes diszítő elemet, lámpát stb. Ezeket hanyagul az ágyamra dobtam majd miután az egész íróasztalom üres lett, válogatni és rendszerezni kezdtem a dolgaimat. Egy külön doboztba kezdtem elpakolni a kiegészítős dobozokat, dekorációkat és minden olyasmit ami fel dobta az íróasztalt.
Délután 6-ra az egész szobámat bedobozoltam, és Szimi is a sajátját, annyira élveztük ezt a programot. Mivel még maradt egy csomó dobozunk, Szimi a konyhát kezdte kirámolni, én meg a fürdő felé vettem az irányt. Ahol egyébként minden volt. Samponok, tusfürdők, testradír, á minden ami a testtel kapcsolatos. Ezeket a dolgokat egy akkora dobozba kezdtem el pakolni mint amekkora volt a kézmosó, így könnyen belefért minden. Egy pár vegyszert meg pót tusfürdőt azért a szekrényben hagytam, hogy ha esetleg itt lesz valami koncert, akkor legyen mivel mosakodni.
Szimi is közben jól haladt, amikor kimentem a konyhába csak annyi dolog maradt, amit itt is fogunk majd hagyni.
-Te hogy állsz?-kérdezte.
-Nagyon jól, már csak a stúdió és az előszoba van hátra, de azokat megcsinálom én egyedül. Te addig hívd a fiúkat, hogy induljanak el értünk-mondtam majd a stúdióba mentem.
Ahol egy monitoron kívűl semmit sem hagytam. A mikrofont, a lámpát és a főmonitort szépen elcsomagoltam. Az előszoba fele vettem az irányt, ahol szomorúan kellett válasszak a cipőim közül, hogy melyik kettőt csomagolom be és melyiket fogom hordani. Nagy dilemma után a Converse-t választottam, a két Jordant meg fájó szívvel, a dobozba raktam. És igazából ennyi. A kabátokat már elraktuk, és az itt levő tárgyak meg valamelyikünké voltak, így már rég a dobozokban pihentek. Az utolsó dobozzal a kezembe a lakás közepe felé vettem az irányt ahová leraktam a dobozt, a többi mellé.
-Jézusom lányok!-nézett elkerekedett szemekkel Antal a dobozokra.-Mit csináltatok?-kérdezte.
-Bepakoltuk az összes cuccunkat-mondtam.
-És hogy gondoltátok hogy ezeket elvigyük?-bújt elő Ant háta mögül Dávid, aki kicsit sokkos volt.
-Csak öten vagyunk. Hátul a csomagtartó felé lévő székeket lehajtjuk, és máris beférünk-mondtam, Szimi pedig helyeslően bólógatott.
-Jó, de ezt hol akarjátok tárolni? Egy lakókocsiban élünk, nem férnek el ezek a dobozok! A ház még nincs kész, szóval bevinni se tudjuk őket-mondta Dávid.
-Szóval akkor maradnak itt?-kérdeztem.
-Igen-jött oda hozzám Dávid és megcsókolt.
-De akkor ennek nem volt semmi értelme!-idegeskedtem.
-Volt, 3 napon keresztül az országot fogod járni, jövőhéten pedig már költözünk, csak így volt időtök bepakolni-simogatta a hajamat.
-Végülis igazad van, induljunk!-kulcsoltam rá az ujjaimat a mellettem álló kezére, majd kisétáltunk a lakásból.
Az úton végig beszélgettünk, Antal Szimivel, én pedig hátul Dáviddal szemben az ölében ülve. Ő a derekamnál fogva tartott miközben végig rám nézve beszélgettünk.
-Durva, hogy máris ennyire híres vagy-mondta.
-Igen, én is meglepődtem, hogy ilyen hamar felkapott a média-vontam vállat.
-Ha nem fogsz kiégni nagyon sikeres jövőd lesz-bíztatott.
-Nekem csak akkor lesz sikeres jövőm ha abba te is benne leszel-hajoltam hozzá egy csókra.
-De szeretlek te-simogatta a derekamat, mire elmosolyodtam.
-Én is szeretlek-öleltem a fejét magamhoz.
Miután a házhoz értünk, megállapítottam, hogy nagyon jól haladnak a munkások és gyönyörű lesz. Kivűlről már teljesen kész volt, belül pedig a falakat csinálják. Csodálatos délutánt töltöttünk el így, együtt 6-an.