Váratlan jövő

Június 16.

    Hát egy pár nap pihenő után, újra el kellett kezdjek foglalkozni a zenével. Tegnap egész nap az új zeném alapjával és szövegével. Ismét egy már rég megírt számot választottam, a címe "Engedj el". Ma a klipp jött.
    A klippet pedig nem szerveztem le semmilyen profi munkásokkal. Antallal fogom leforgatni, ugyanis nem akartam nagy felhajtást csinálni, ígyis ebben az időszakban a technikusok és rendezők nagyon el vannak foglalva. Ma például Dávid is klippet forgatott és azt is tudom, hogy a klipp amit tervezett, az két napos munkát igényelne. Hát csak egy napot kapott, és a klipp tényleg elég extra, ugyanis 5 helyen játszódik.
   Mivel jó klippet akartam készíteni ezért már reggel hétkor talpon voltam, csakúgy mint Szimi.
-Jó reggelt!-rontott be hozzám, miközben én éppen a gubancos barna tincseimet fésültem.
-'Reggelt! Miért nem alszol ilyenkor?-fésültem bele egy erőszakosat a hajamba, majd miután még egyszer megcsináltam ugyanezt, a hajamba siklott a fésű, így azt eltéve egy szájfényért nyúltam.
-Izgatott vagyok a klipped miatt. Meg aztán Antal engem is el visz. Nincs itthon mit csináljak-vonta meg a vállát.
-És te már kész vagy?-mértem végig miközben a szájfényt zártam le.
-Igen! Én már fél órája ébren vagyok-közölte.
-Ezt a szokásodat igazán elfelejthetnéd-kezdtem ki hajigálni a ruháimat a szekrényemből.
-Nem fogom, szerintem jó szokás. Sulira ilyen korán tanulni szoktam, és mindig ötöseim vannak-mondta büszkén.-Ezt vedd fel!-mutatott egy egybe fekete ruhára, amit még régebben vettünk együtt. Abba voltam a temetésükön.
-Jó-kezdtem el pakolni vissza a szekrénybe a többi ruhát.
-Nézd, ez a kék nyaklánc kiemeli a szemed meg a hajad színét, és jól néz ki fekete anyagon!-vett elő egy égköves nyakláncot.
-Köszi!-néztem rá, majd elkezdtem öltözni.
    Amikor a tükörbe néztem elégedetten állapítottam meg, hogy a ruha jól áll rajtam, és még mindig nem gyászos, ugyanis fel dobta a kék égkő, ami a mellkasomon díszelgett. A kaputelefon csengett, vagyis gyorsan beleszóltam Antalnak, hogy jövünk, majd elkezdtem magamra rángatni a Jordanem. Szimi mellettem az ép lábára rángatta rá a világoskék Conversét. Miután felvettük a cipőket, lekapcsoltuk a lámpákat és útnak indultunk. Igaz, Szimi miatt kicsit lassabban, de segítettem neki, így rekord idő alatt odaértünk Antal autója elé, ahová beszálltunk.
-Na és hova vihetem a hölgyeket?-nézett ránk Antal.
-Tisza-tó-vágtam rá, és az autó már indult is.
-Mit képzeltél el te lány?-ingatta a fejét Antal.
-Hát ott vannak fák, szép a táj, igazából csak ott tervezek járkálni.
-Nem is olyan rossz ötlet. Szám?-kérdezte.
-"Engedj el"-mondtam.
-Halottam már?-gondolkodott.
-Ezt biztos nem, de ütős alapja lett-mondtam, majd kiszálltam az időközben megállt autóból.
    Utána elkezdődött a forgatás. Antalnak megmutattam az alapot, és külön a hangot, utána együtt őket. Antalnak tetszett szóval már neki is álltunk a forgatásnak. Igazából annyit kellett csináljak, hogy sétaltam össze-vissza énekelve a szöveget, néha a tájra néha a kamerába nézve.
    Miután a felvétel végleg leállt egy meleg kéz ölelte át a derekam. Mosolyogva fordultam hátra Dávidhoz, aki vigyorogva adott egy csókot.
-Szia széplány-nézett rám.
-Kész is vagy?-kérdeztem.
-Aha,de csak 3 helyszínt kaptam, most vágják, te?
-Kész. Az egész. Már csak otthon kell összevágjam-mondtam.
-Ügyes vagy. Akkor gyere vágni-fogta meg a kezem, majd az autó felé irányított.
    Otthon meg hát vágtunk. Mind a 4-en a gép előtt ülve vágtunk. Éjfélig. De 00:07-kor kikerült a Youtubera "Hajdú Szonja:Engedj el" címmel.