Szeptember 7.

77 7 0
                                    

    Beköszöntött az ősz, már érezni lehet ahogy a levegő kezd lehűlni, a levelek pedig sárgulni kezdenek. A szekrényekből pedig előkerülnek a hosszú nadrágok, és a vékony dzsekik. Mivel szeptember van, ezért az iskola is kitárta kapuit, és várja a diákokat.
    Na jó, inkább befejezem az írói pályafutásomat(igen, ez volt az), meg a hazudozást és elkezdek normálisan naplót írni. Mert abban a bő 10 sorban amit leírtam, egyetlen dolog igaz. Az, hogy elkezdődött az iskola. Vagyis vége a nyárnak, nincs több koncert, interjú semmi. Leáll az élet és pihenés következik. Aha, hittem én.
    Ugyebár ilyenkor, hétköznaponként és hétvégenként főleg este, vagy a telefont vagy a TV csatornáit kezdik el böngészni. Hétköznap esténként pedig olyan műsorok vannak, amik nyereményre mennek, és általába valami kihívás van, és feladatok. Ezeknek is nagyjából akkora a népszerűségük mint a tehetség kutatóknak.
    Van egy műsor. Egy páros műsor, aminek az a lényege, hogy elutazunk egy szigetre, ahol természetesen laknak emberek és ott teljesítünk feladatokat. Eleinte kb 10 pár van és hétről-hétre csökken a számuk. Na de, hogy jön ez képbe nálam?
    Idén meghívtak engem ebbe a műsorba, mint szereplő. Párt én fogok választani, a levélben annyi állt, hogy jelezzek vissza, hogy elvállalom-e vagy sem. Nyilván részt fogok venni ezen a versenyen, ugyanis idén Madagaszkáron lesz, ami már alapból érdekes, és miközben teljesítem a feladatokat, szét is tudok nézni. Már csak egy pár kéne. Dávid. Egyértelmű, csak még kell vele beszéljek, és kiváncsi vagyok hogyan fogja fogadni ezt. Ő is volt már ilyesmi műsorokba, de pont ebbe még nem, úgyhogy remélem elvállalja és akkor közösen elmehetünk rá.
-Szonja-jött be Dávid a stúdióba, miközben én újra és újra átolvastam a kapott levelet a "Sze"-től. Ami a "Sziget expedició" rövidítése.
-Igen?-zártam be az oldalt.
-Nincs kaja-nézett rám.
-Jó, akkor megyünk vásárolni-kapcsoltam ki a gépet.-Mit szeretnél enni?-kérdeztem.
-Úú, spagettit-vágta rá csillogó szemekkel.
-Jó, de mást is fogunk venni, úgyhogy hozz 2 vászontáskát-küldtem el. Ameddig ő vászontáskát keresett, és a szobánkba mentem, felkaptam egy vállalható pólót, felhúztam egy zoknit, majd vágtattam is le a lépcsőn, hogy fel tudjam húzni a cipőmet. Dávid már ott állt, cipővel a lábán és engem várt. Gyorsan felkaptam a Jordanem és mehettünk is.
-Mit néztél annyira a gépen?-érdeklődött amikor beszálltunk az autóba.
-Ja, semmit, egy levelet-mondtam.
-Ennyire titkos?-sóhajtott.
-Igazából nem-válaszoltam.
-Akkor miért nem mondod el nekem Szotyi?-kérdezte.
-Öö mert nem itt és most van ennek az ideje-zártam le a beszélgetést.
    Este tervezem elmondani neki, nem most úgyhogy addig titkolom. Csak ez Dáviddal nem olyan egyszerű. Folyton kérdezősködött, be nem állt a szája és annyit beszélt mint valami pletykás öregasszony. Ezzel azért volt egy kis szerencsém, mert így legalább nem vette észre, hogy nem vettem neki chipset, sem csokit. Még az autôban is kérdezősködött!
    Otthon bepakoltam a hűtőbe és elkezdtem csinálni a spagettit, de egy derekam köré fonodó kar megakadályozott.
-Mondd már el naa-támasztotta állát a vállamnak.
-Majd-válaszoltam.
-Kérleeeeeek-könyörgött, mint egy kisfiú.
-Téged neveznek felnőtt férfinek?-dünnyögtem.
-Igen-bológatott hevesen.
-Szuper.
    Mire Szimi hazaért a suliból, a meleg spagetti már az asztalon volt. Mellette pedig egy türelmetlen Dávid, aki fél órája bámulta a gőzölgő ételt.
-Szedhetek már?-kérdezte Dávid.
-Srácok, ebéd!-kiáltottam fel, majd lassan kezdtek megjelenni a ház lakói. Ettünk, majd felvittem Dávidot és végre nekikezdtem a mondandómnak.
-Szóval, volt az a levél, az a "Sze"-től jött-kezdtem.
-A TV műsor?-kérdezte.
-Igen az. Meghívtak a következő évadba, amit majd télen adnak le-mondtam.
-De kell pár-értette meg.
-De kell pár-ismételtem meg.-Rád gondoltam-mondtam.
-Rám?
-Igen, szeretnél jönni?-kérdeztem.
-Hát persze Szonja! A kedvenc műsorom!-ölelt át, majd a kezemet megfogva a stúdióhoz vezetett, ahol már el is küldtük a levelet, amiben az áll, hogy mi ketten veszünk részt a játékban. Madagaszkáron. 1 hét múlva indulunk.

Váratlan jövőWhere stories live. Discover now