Váratlan jövő

Szeptember 13.

    Holnap indulunk Dáviddal Madagaszkárba, hogy leforgassuk az ország egyik legnépszerűbb TV műsorának a részeit. Szokásunkhoz híven mindent nagyjából az utolsó pillanatra hagytunk. Szóval még hátra volt a pakolás, bevásárlás stb.
    Fontos tudni, hogy a műsorban már az első adásban leadjuk a bőröndeinket és hátizsákokkal fogunk járkálni. Szóval nem szabad annyi mindent bepakoljak csak a legfontosabb dolgokat, mert valahogy cipelnem kell majd azt a hátizsákot 40 fokban. Mert ott 40 fok körül van az átlag hőmérséklet, ugyanis Afrika délen található, ezért nagyon nincs hideg levegő. Úgyhogy kell egy csomó rövidnadrág, póló stb. Meg dezodorból szerintem veszek startból 2-őt.
-Mehetünk már?-türelmetlenkedett Dávid az ajtó mellett állva.
-Persze, csak elgondolkoztam azon, hogy veszek valami cipőt is-mondtam.
-Jó kicsim, de induljunk már, mert hamarosan indulunk-sürgetett.
-Itt is vagyok-álltam mellé majd el is indultunk.
-Na jó, amíg oda nem érünk, beszéljük meg, hogy mit veszünk-nézett rám Dávid.
-Jó ötlet-nyitottam meg a "jegyzetek" alkalmazást.-Mondhatod.
-Oké, akkor dezodor, fogkefe, fogkrém vagy kettő, sampon, tusfürdő-kezdte sorolni, én pedig szépen leírtam mindent amit mondott.
-Neked van cipőd amit el fogsz vinni oda és nem sajnálod??-kérdeztem.
-Ja van-biccentett.
-Oké, nekem viszont kell venni egy bakancsot-mondtam.-Ki tudja hová kell menünnk.
-Okos vagy-parkolt be Dávid a pláza parkolójába.
    A vásárlással viszonylag hamar meg voltunk, konkrétan szerintem az egész Dm-et kifosztottam, annyi női tisztálkodási cuccot vettem meg mini tusfürdőt. Sebaj, azt újra töltik, de a mi készleteinket ott Madagaszkáron senki sem fogja. Cipőt nagyon hamar találtunk nekem, az első pár bakancsot, amit észrevettem, felpróbáltam, majd raktam is a kosárba, ugyanis árban is jó volt, meg még tetszett is ahogy kinéz. Ennek a gyors vásárlásnak köszönhetően, hamar hazaértünk, ami annyit jelentett, hogy rengeteg időnk maradt a pakolásra. Aminek én örültem, Dávid viszont annál kevésbé.
-Szonja, kicsi bőröndöt pakolj meg-figyelmeztetett.
-Minek?-kérdeztem.
-Hát mert ha egy akkora bőröndöt pakolsz meg, mint amekkora vagy te, akkor az abban levő cuccok nem fognak elférni az ott kapott hátizsákban. Érted?-kérdezte.
-Sajnos-válaszoltam.-Pedig elképzeltem, hogy milyen szépen be fogok pakolni abba a nagy bőröndbe-mutattam a szekrény tetején lévő óriási fekete bőröndre.
-Majd akkor ugyanolyan szépen bepakolsz ebbe-tett elém Dávid egy elképesztően kicsi, szintén fekete bőröndöt.
-Ugye most viccelsz?-kérdeztem megrökönyödve.
-Dehogy kicsim, ennyi fér majd abba a hátizsákba is!-mondta.
-Ó te jó ég-dünnyögtem. Képtelenség abba beleférni nőként!
-Ha nálam marad hely, megengedem, hogy ebbe is pakolj-nézett rám kedvesen.
-Köszi-lelkesedtem, és pakolni kezdtem.
    Erre a nagy kirándulásra nem vihettem egy csomó ruhát, de nem akarok majd az összes adásba ugyanúgy kinézni, ezért úgy gondoltam, az lesz a legjobb ha kitalálok nagyjából 18 outfittet amik ugyanazokból a ruhákból áltak. Így került be hozzám 1 fekete, 2 világoskék és 1 fehér rövidnadrág. Beraktam még egy sport nadrágot, amiben könnyeben lehet mozogni. Ez 5 ruhadarab. Még ez mellé raktam 3 bő pólót meg 4 toppot, meg a létező összes fehérneműmet. Hideg napokra pedig beraktam egy pulcsit is. Nem tudom, hogy csináltam, de az előbb felsoroltak, tökéletesen belefértek az apró bőröndbe, és a tisztálkozási cuccoknak is maradt még hely. Előszedtem a neszeszeremet, és megpakoltam női cuccokkal, naptejjel és bőr hidratálókkal. Sminket nem fogok vinni mert teljesen fölösleges, időm se lenne sminketlni. A neszeszerben, nem maradt hely a dezodoroknak, meg a fésűmnek, de azok tökéletesen befértek a ruhák mellé.
-Szonja, zokni is kell-pillantott Dávid a bőröndömre.
-Jaj tényleg-mondtam, majd beletuszkoltam 6 pár zoknit a csomagomba.
-Kész vagyok-álltam fel büszkén.
-Nagyon ügyes vagy-mondta Dávid félvállról.
-Mi a baj?-öleltem át hátulról.
-Nem férek bele, túl sok a cuccom-mutatott a bőröndjére, ami tényleg színültig tele volt.
-Gyere segítek, nem a cucc sok, csak hülye vagy hozzá-guggoltam le a bőröndje mellé.
-Köszi, ilyen szép bókot sose kaptam még-biccentett elismerően.
-Nincs mit, na de gyere mutatom hogyan is kell ezt csinálni-mondtam, majd magyarázni kezdtem.
    Dáviddal az volt a baj, hogy szörnyen hajtogat, úgyhogy az összes ruháját áthajtogattam, így már be is fért ő is a kis kék bőröndjébe. Lezártuk a két bőröndöt, kikészítettük a holnapi ruháinkat, majd elmentünk aludni, ugyanis nagyon kimerültünk.