Váratlan jövő

Szeptember 27.

    3 nap pihenés után újúlt erővel vágunk bele a 3. hétbe. A versenyző párok egyre csak fogynak, 2 pár már ki is esett. A Kalács házaspár és most Vivi meg Viki hagyták el a versenyt.
    Mi Dáviddal erős párosnak számítunk, ugyanis bár nincs medálunk, nagyjából az összes versenynapon benne voltunk a top 3-ba. Mellettünk még a másik 2 erős páros az Anikó és Benedek, illetve Márk és Norbi. Ők mind sporttal foglalkoznak, szóval gyakorlatuk van már az ilyen versenyfélékben. Nekik ebben van előnyük. Mi Dáviddal, okosok vagyunk, ellenben Márkkal és Norbival. A harmadik párosban meg csak Anikó okos. Így a mezőny nagyjábòl kiegyenlített.
    Ezen gondolkodtam, miközben a hajamat egy lazának tűnő kontyba fogtam. Már fel voltam öltözve, egy fekete sport rövidnadrágot viseltem, babakék toppal. Ékszernek meg csak az anyától megmaradt fülbevalóm volt. Miután meg voltam a hajammal, napszemüveget toltam a fejemre, majd mentem volna reggelizni. Csak, hogy erre a szállásra nem járt a reggeli, sem Ildivel találkozni nem tudtunk. Dávid felém nyújtott egy levelet, jelezve, hogy olvassam el.
-Kedves csapatok! Ildikó eltűnt ma reggel, a feladatotok megtalálni őt. Ebben a versenyben nem egymás ellen lesztek, hanem egymással. Ildi hagyott egy pár nyomot a hotel környékén, menjetek és keressétek őket! Sok sikert!-olvastam fel.
-Szóval magyarul ez egy rendhagyó feladat-mondta Dávid.
-Igen, eléggé furcsa. Ilyet még egyik évadban sem csináltak-értettem egyet.
-Kicsim, minden évad külömböző-mosolygott Dávid.
-Ja tényleg-jutott eszembe.-Na de akkor most le kell menjünk-mondtam, Dávid meg meg bólintott. Elindultunk lefelé, ahol már a többiek vártak ránk, odasétáltam Brigiékhez.
-Nektek mi a véleményetek erről az egészről?-kérdeztem.
-Miről? Arról, hogy márk rámászott Anikóra?-kérdezte Brigi, nekem meg elkerekedett a szemem.
-Tessék?-nyögtem ki.
-Ja igen te még nem tudod. Ma reggel Márk csak úgy megcsókolta Anikót, Beni pedig le akarta ütni-mondta Noémi.
-Az durva.. és most mi van akkor?
-Hát Anikó fél Márktól, Beni meg fel akarja pofozni-vont vállat Brigi.
-Aha, akkor szerintem a következő feladat az lesz, hogy ejtsük ki Márkot és Norbit-mondtam.
-Igen, mi segítünk Anikóéknak-jegyezte meg Noémi.
-Persze, mi is. Márk velem is nagyon bunkó-mondtam.
-Hát ja, szánalmas amit csinál sportoló létére-értett egyet Dávid mellém lépve.
-Zene füleimnek, hogy rólam beszéltek-jelent meg Márk.
-Hát, remélem kiszakad a dobhártyád a zenétől-néztem a szemébe.
-A te zenédtől már rég kiszakadt-kacsintott.
-Egészségedre-biccentettem, mire végre elment.
-Neked ezektől nem megy el az ömbizalmad?-érdeklődött Brigi.
-Engem a negatív vélemény nem érdekel-kezdtem.-Amikor még a suliba jártam, az érdekelt a legjobban és görcsösen próbáltam mindenkinek bejönni, de ez lehetetlen. Mindig lesznek emberek akiknek nem leszel szimpatikus, nincs olyan ember akit mindenki szeret. Ezért nem érdekel a negatív vélemény, csak az építő jellegű kritika-mondtam.
-Ezt szépen levezetted-biccentett elismerően Noémi.
-Figyeljetek versenyzők!-kiáltott az egyik stáb tag.-Kezdjétek el keresni az itt hagyott tárgyakat, ugyanis Ildikó egyre csak unja  a várakozást-figyelmeztetett. Keresgélni kezdtünk, de el nem tudtuk képzelni, hogy milyen tárgyakat kell keresni.
-Jé itt egy ruha-fogtam meg egy lila és fehér halas ruhát.-Az Ildié-olvastam le a cimkéjéről a műsorvezető teljes nevét.
-Én találtam egy szandált, szintén az Ildié-mondta Enikő.
-Én egy napszemüveget-mondta Anikó.
-Na jó szóval, ezek a tárgyak mind az öltözközködéshez kapcsolódnak. Szerintem, olyan sorrendben kell követni ezeket a jeleket amik el vannak rejtve-mondtam.
-Szóval öltözködési sorrend-biccentett Brigi.-Én először a ruhát venném fel-mutatott a lila és fehér halas ruhára.
-Én is, utána a szandált és legvégül a napszemüveget-mondta Noémi.
-Rendben, valószínűleg Ildi is így öltözne fel-mondta Dávid.- A halak Madagaszkár legnagyobb akváriumára utalnak és talán egy olyan akváriumra ahol lila és fehér halak vannak-találgatott.
-Igazad lesz-tette rá a kezét Benedek Dávid vállára.
-Ütős páros vagytok-mosolygott Anikó.
-Köszönjük, ti is-mosolyogtam rá vissza. Több beszélgetésre azonban nem volt idő, indulnunk kellett az akváriumhoz. Mivel túl sokan voltunk, nem állhattunk le stoppolni, hanem csordaként indultunk el futva az akvárium felé. Mivel már egy feladatunk volt az akváriumnál, mind tudtuk merre van, így csak célegyenesen futottunk.
    Mikor odaértünk mindenki szétvált a párjával, és kettes csapatokban kutattunk az óriási épület közt. Megbeszéltük, hogy hogyha valaki megtalálja elkezdi mondani a helyet ahol van, ordítva.
-A harmadik sor 5. akváriuma-hallottam Enikő hangját. Megfogtam Dávid kezét, majd elindultam az említett helyszínre. Amikor odaértünk, már a társaság nagy része ott volt, a kis lila és fehér halak mellett. Nekem szúrta a szememet az akváriumban levő kis dobozka. Átnéztem a mellettünk levő akváriumba, ahol 4 bohóchal úszkált békésen. Náluk nem volt láda. Biztos, hogy az a láda kell nekünk. Előrementem, hogy hozzáférjek az akváriumhoz, majd kiszedtem belőle a kis ládát. Benne egy mangó jel volt, amire egyből rá is jöttem, hogy mi az. A következő nyomot a mangóföldön találjuk.
-Itt van mindenki?-kérdeztem.
-Igen-biccentett Feri.
-Szóval, a ládában egy mangó volt, szóval a következő helyszín a mangóföld lesz-mondtam.
-Jó, oda a legegyszerűbben busszal jutunk el-mondta Márk társa, Norbi.-A 34-es busz pont oda visz minket-nézett végig rajtunk.
-Miért kène neked higyjünk?-érdeklődött Anikó.
-Azért mert ő nem csinált a játék során semmi rosszat senkinek-védte meg Noémi.-Neki hihetünk-mosolygott kedvesen Norbira.
    Elhagytuk az épületet, majd a közeli buszmegállóhoz mentünk. Kellett várnunk egy kicsit, ugyanis akkora szerencsénk nincs, hogy egyből meg is jöjjön az a busz ami nekünk kell. Így némi várakozás után felültünk a buszra. Az út alatt mi Ivettékkel, Brigiékkel és Anikóékkal beszélgettünk. Ők azok a párok akikkel eddig szorosabb lett a kapcsolatunk a versenyen belül.
-Szonja neked tényleg meghaltak a szüleid?-kérdezte Ivett.
-Igen, autóbalesetben-biccentettem szomorúan.
-Sajnálom, neked is Dávid ugye?-fordult most Dávidhoz.
-Igen, sajnos ők is elmentek-mosolyodott el szomorúan.
-Sajnállak benneteket, néha biztos jól jönnénnek nektek-nézett ránk szomorúan.
-Úgy hallottam Szotyi, hogy te eleinte nem akartál énekesnő lenni, ha ez igaz akkor miért nem?-kérdezte.
-Tényleg nem akartam, a dalaimat, amik kis része már ki van adva a szüleim hallották először, miattuk nem akartam illetve azért mert akkor még sulis voltam, és tervben volt, hogy valamilyen egyetemre akarok menni-mondtam.-Egyébként ti jártatok egyetemre?-érdeklődtem.
-Én nem, lefoglalt a sport-mondta Beni.
-Dettó-bólintott Anikó.
-Én egy ideig jártam-mondta Noémi.-De ott hagytam mert nem láttam értelmét egy idő után.
-Én marketinget tanultam egy egyetemen, amit be is fejeztem-mondta Ivett.
    Így beszélgettünk egészen addig, ameddig oda nem értünk. Norbinak igaza volt, tényleg odavitt minket a busz. Ráadásul ingyen is volt. A továbbiakban biztos fogunk buszozni Dáviddal. A mangóföldnél biztosak voltunk abban, hogy az egyik fára lesz rakva egy újabb kis láda benne egy újabb nyommal. Ez így is volt, Ivett nagyon hamar megtalálta a ládát, aminek tartalma egy lemez volt, szóval mehettünk is a lemezboltba, ezúttal gyalog. Eddig Madagaszkáron a lemezboltocskát ismerjük a legjobban, ugysnis már harmadjára mentünk a barátságos üzletbe. Azonban azt hittük amikor odaértünk, hogy itt is lesz valami feladatunk, de a boltocska előtt Ildit pillantottuk meg, egy újságot olvasva.
-Ó kedves versenyzők! Sziasztok! Sikeresen teljesítettétek a feladatokat, azonban volt egy csapat, akik kiemelkedően teljesítettek. Őket ezzel a medállal jutalmazom. Szonja és Dávid, gratulálok, a feladatok 75%-át ti oldottátok meg. Jutalmatok ez a medál-nyújtotta felénk, majd Dávid mosolyogva a nyakamba akasztotta.
-Ez a tied kicsi, te vagy köztünk az okos-mosolygott, én pedig boldogan átöleltem.