Váratlan jövő

Július 30

    Dávid ma fog hazaérkezni, de nekem interjúm van ma. Kelemen Ágotával. A meghívás láttán nagyon megörültem, ugyanis Janka a Telenovánál tovább folytatta a cikkezést. A tegnapi posztomnál pedig az egész comment szekció abból állt, hogy mi történt? Tényleg ennyire elveszem Dávid agyát? Hazudtam? Válaszoltam volna. Csak túl sok volt. Ez az interjú nevezhető a megmentőmnek. Amire már szükségem volt.
    Délután 4. Tanácstalanul álltam a tükör előtt ugyanis nem tudtam mit vegyek fel. Vidám hangulatba nem voltam. Ezért a számomra vidám színeket a pirosat, a sárgát, a zöldet és a rózsaszínt kizártam. De gyászos hangulatba se voltam szóval a fekete is kilővve. Szóval válogassunk abból amink van. Szürke haspoló, remek tökéletes. Világoskék rövidnadrág, illenek egymáshoz. Ezekhez egy ezüst nyaklánc és már kész is voltam. Lent a cipőknél az Ice blue Jordan 1 mellett döntöttem, majd egy pulcsit felvévve kiléptem a házból. Hívtam egy taxit, és várakoztam. Az autó hamar megérkezett szóval hamar be is szálltam, becsuktam magam mögött az ajtót és elindultam. Még nem feltétlen a helyszínre hanem egy benzinkúthoz, ami közel található a helyhez. Kifizettem az utat, megköszöntem utána kiszálltam a benzinkútnál. Bementem a fotocellás ajtón, majd a kész szendvicsek között kezdtem el nézelődni. Kértem egy sajtos szalámisat meg még hoztam hozzá egy Cola-t és kimentem. Mivel még volt időm, bementem a közeli parkba összeszedni a gondolataimat és megenni az uzsonnámat.
    Épp a szendvicsemet majszoltam amikor egy lány odajött hozzám.
-Jól vagy Szonja?-kérdezte. A kérdése egy kis mosolyt csalt az arcomra.
-Elmegy állapotban vagyok, te?-kérdeztem vissza.
-Én jól vagyok de ez nem érdekes. Leülhetek?-mutatott a szabad helyre.
-Persze gyere-mondtam, majd leült mellém.
-Bánt a dolog, hogy azt hiszik Dávid miattad nem ment el Lengyelországba-állapította meg.
-Hát igen, mert zavar, hogy az emberek, akik elvileg a rajongóim, hisznek egy random cikknek-mondtam.
-Elhiszem. Dávid mit szólt?-érdeklődött.
-Nagyon ki volt, rossz volt rá nézni-néztem a lány szemébe.
-Mész valahová nem?-kérdezte.
-Aha, interjúra, ott magyarázok meg mindent-álltam fel.-Kõszi a beszélgetést...-akadtam meg mert nem tudtam a nevét.
-Hajni-mondta.
-Hajni-mosolyogtam.-Legyen egy szép napod.
-Köszi, neked is-válaszolta, én pedig elindultam Ágotához.
    Mikor odaértem csengettem, és nem lepődtem meg a kamera láttán. Ágota mindig így kezdi az interjúit. Már a tényleges érkezésemet le kamerázza. Bemutatkozott, mondta, hogy folytatjuk bent, majd bementünk. Ott leültem a nekem előkészített fotelbe majd hallgattam Ágotát aki csacsogott még egy kicsit.
-Történt veled és Dáviddal valami. Ahol mindkettőtöket támadtak. Tèged pedig továbbra is támad a "Telenova"-mondta.
-Igen-biccentettem.
-Hogy fogadod ezt?-kérdezte.
-Természetesen nem esik jól, főleg az nem, hogy a rajongóim is kétesek felőlem-mondtam.-Illetve tudom, hogy miért támad a "Telenova". De nem fogom elmondani a részleteket-zártam le a témát.
    Még beszéltünk egy keveset, majd hazamentem. A "Telenovás" témát rendesen kiveséztük és burkoltam üzentem Jankának. Biztos észre fogja venni a nem túl kedves üzenetem. Otthon pedig teljesen elfelejtettem, hogy Dávidék hazaérkeztek. Így teljesen meglepve néztem Dávidra aki ajtót nyitott.
-Na mi van semmi üdvözlés?-kérdezte mosolyogva.
-Elfelejtettem, hogy jössz-pislogtam még mindig az ajtóban állva.
-De itt vagyok-mondta, üzenve, hogy megölelhetném már.
-Látom-öleltem át mire Dávid is a derekamat átölelve ölelt.