Kuroo Tetsuro
Ma van Karácsony napja, a közös kedvenc ünnepünk napja.
Ajhh ha csak itt lehetnél velem. Minden nappal egyre jobban hiányzol. Ha csak utoljára láthatnálak! Esküszöm, hogy örökre az elmémbe vésném és beletörődnék, hogy ennyi volt, hogy nincs közös jövőnk. De te meg csak kisétáltál az életemből. Úgy köszöntél el mint bármikor máskor, mintha még találkozhatnánk. Mondd, miért? Vagy tényleg vissza fogsz jönni hozzánk? Ha igen, mikor? Már nem bírok tovább várni. Az őrületbe kergetsz, mert fontos vagy nekem, mert te vagy a legjobb barátom, mert te vagy az, aki mindig megért és támogat engem mindenben, mert szeretlek.
Minden, amit ketten megéltünk az elmémbe égette magát. Az összes emlék, minden, ami bárhogyan hozzád kapcsolódik. Az őszinte mosolyod, a gyönyörűen csillogó szemeid, a biztonságot és támogatást nyújtó ölelésed, a hülye szóvicceid, a nevetésed, a mély, mégis gyönyörű és különleges hangod. A gyönyörű, hosszú és elképesztően puha hajad, amivel borzasztóan szerettél piszkálni. Az ütéseid és a fogadásaid, a gyönyörű rajzaid. Minden, minden, ami te vagy, azt borzasztóan szeretem. Mert téged egyszerűen nem lehet nem szeretni. Te egy csoda vagy, egy földre szállt angyal.
Akárhányszor a múltra gondolok, mindig úgy érzem, nem becsültelek meg eléggé, hogy nem szerettelek eléggé. Mert természetesnek találtam, hogy mellettem vagy. Most viszont, hogy nem vagy mellettem jövök rá arra, hogy mennyit is jelentesz nekem. Sajnálom. Sajnálom, hogy nem használtam ki minden pillanát annak, hogy együtt lehessünk és, hogy boldoggá tegyelek. Kérlek, ne haragudj emiatt és legyél boldog nélkülem is.
Ez lenne a legszebb karácsonyi ajándék, amit kaphatnék, tőled.