harmadik nap
Reggeli után az egész tábor (olyan 30 fő) összeszedelkezett, és elindultunk a csodaszép erdőbe kirándulni. Jippí! A kapunál mindannyian kaptunk egy bazi nehéz csomagot (sátor, hálózsák, kaja, satöbbi), és azzal a hátunkon csodáltuk meg a gyönyörű vízesést.
Ebéd után fel kellett állítani a sátrainkat. Changbinnal megbeszéltük, hogy egy sátorban leszünk, de még mindig kéne négy fő a gigasátrunkba... Ketten szerencsétlenkedtünk azzal az öt méteres monstrummal, ami vagy ötször összeomlott. Szerencsére Psy és Irene a segítségünkre siettek, így végül megbirkóztunk vele.
Az eredeti esti program hullócsillagnézézs lett volna, de mivel totál felhős volt az ég, még a hold sem látszott, nemhogy a csillagok. De akkor még nem tudtuk a legrosszabb hírt : Junnal meg az egyik haverjával leszünk egy szobában! Na ne... Mindenki visszavonult a sártaiba. Changbin kuka híján felhúzta a kapucniját, és osszegombolyogva bebújt a hálózsákjába, de úgy, hogy a fejrésznél a lába látszódott ki. Hát oké... Én is bebújtam (normálisan) a hálózsákomba, majd elővettem a könyvem, és olvasni kezdtem. Nem sokkal később megérkezett a sátrunk másik két tagja csendesen diskurálva. A telefonomon bekapcsoltam a hangrögzítőt, és Jun hálózsákja mellé toltam azt. Mikor a fiúk kimentek mosdóba, felvettem a fülesem és meghallgattam a hangfelvételt, ami talán bizonyítja a terveink sikerét.
"- Haver, mi volt az tegnap? - hallottam Ten hangját. - Mit csináltál a csajjal?
- Nem tudom, mi ütött belém... Levittem a partra. - motyogta Jun.
- És aztán? - kíváncsiskodott tovább.
- Semmi. Olyan ciki volt! Folyton azon kattogtam hogy most mi lesz, de nem jutott semmi értelmes ötlet az eszembe, elrohanni meg mégsem rohanhattam el! Aztán az emó gyerek elrángatta valahova - suttogta, majd surrogó hangot hallottam.
- Anyám, ez a karkötő nagyon nyálas!
- Tudom! Csak az a baj, hogy nem tudom mit csináljak vele. Mégsem adhatom vissza, az nagyon égő, hisz azt mondtam már az enyém. De nekem semmi szükségem nincs rá! - mentegetőzött a szőke.
- Akkor dobd ki!
- Nem, nem akarok ennyire szemét lenni, meg nem akarom hogy feljelentsen... - habogott.
- Hát, akkor nemtom, hagyd a sorsra. - bölcselkedett. - A csudába, megint hugyoznom kell! Jössz velem vagy maradsz a nevetségesek gyülekezetével?
- Inkább jövök - hangzott a felelet."
Mire meghallgattam a beszélgetést, vissza is értek. Ledobták magukat a földre, majd mind elealudtunk. Zzzz...
Éjszaka közepén hangos beszélgetésre ébredtem fel.
- Beáztunk! - kiáltottam fel valaki, talán Giselle a melletünk lévő sátorban. Jaj, szegények!
- Basszus, tényleg!
- Lányok, gyerünk, szedjétek össze a cuccaitokat, itt nem maradhatunk! -hallottam Jisoo hangját.
- Most mi legyen? - kérdezte az egyikük - Szóljunk a táborvezetőknek?
- Megőrültél, már biztos alszanak, nem verhetjük fel őket! Az egyetlen lehetőség az, hogy bemegyünk... ide - mutatott a sátrunkra, ahol időközben mindannyian felébredünk, dőt valaki még lámpát is kapcsolt.
- Hülye vagy?! Én be nem megyek oda! - röhögte el magát idegesen Yeji.
- Nincs más választásunk -szólalt meg megint Jisoo, majd halk kopogtatás hallottunk a ponyván.