harmadik nap
Ma reggel a szokásosnál is korábban kellett kelnünk, mert elindultunk túrázni valami vízeséshez, ráadásul a nap végén ott is fogunk campingezni. Nagyon sokat kellett menni, tökre elfáradt a vádlim is. Miközben gyalogoltunk felfelé, észrevettem, hogy Jun folyamatosan próbál elkerülni minket, mintha egy kicsit zavarban lenne vagy valami. Nem mondom, egy kicsit rosszul esett, hogy Yejitől egy este alatt ennyire zavarba jön, rám meg annyi figyelmet nem pazarolt, hogy elmondja, valójában csak egy felelsz vagy mersz miatt "járt" velem kábé fél napig... Szóval essen csak pofára, megérdemli.
Amikor odaértünk a vízeséshez, először megcsodáltuk a panorámát, aztán ebédeltünk. Changbin mellé ültem, és el kell ismernem, ez a gyerek annyira nem is ijesztő, tök vicces volt, ahogy elbeszélgettünk a hot-dogjaink felett. Aztán sajnos Psy belefújt a dudába (elég mulatságos látvány volt), ami jelezte, hogy el kell kezdenünk felállítani a sátrainkat. Egy sátor nagyjából négy személyes volt, én a csajokkal kerültem egybe. Nagyon hangulatos kis lakhelyet varázsoltunk magunknak fényekkel és párnákkal meg minden. Az egyetlen probléma csak az volt, hogy a szomszédunkba Hoseok és Changbin (eddig jó) költözött Tennel és Junnal (!!!). Jaj, de jó.
Észre se vettük, máris estefelé járt az idő. Valamiért volt a kiránduló útvonal közepén egy mosdó, ezért mindenki gyorsan (hah, a fiúk végeztek 15 perc alatt, a lányokra pedig emberenként jutott annyi...) lezuhanyozott, aztán körülültük a tábortüzet, amit időközben Top és Irene csiholt. Mindenki kapott egy kis nyársat és azzal tudtunk sütögetni mindenfélét, például kenyeret, szalonnát és zöldségeket, nagyon finom lett, a végén pedig a táborvezetők még körbekínáltak pár doboz fánkot, és azt eszegettük, miközben Top gitározott valami régi táboros dalt. Az eredeti terv az lett volna, hogy hullócsillagokat nézünk, de sajnos nagyon beborult az ég, ezért a táborvezetők visszaküldtek mindenkit a sátrába, hogy ne legyen semmi baj. Yejiékkel még egy kicsit UNO-ztunk (az értelem), de aztán, mivel mind ki voltunk merülve a túrázástól, inkább lefeküdtünk aludni, a csendet pedig csak az eső kopogása a sátrunkon törte meg.
Az éjszaka közepén arra ébredtem, hogy ömlik a fejemre a hideg esővíz.
- Mi a... - ültem fel a hálózsákomban, de nem álmodtam a helyzetet. Az eső csak úgy szakadt be a sátrunk tetején lévő lyukon, teljesen eláztatva főként az én fekhelyemet és a cuccainkat. - Lányok... hahó, keljetek fel! - kezdtem el rázogatni őket.
- Giselle... mi történt, miért nem alszol? - nyöszörögte fáradtan a sötétben Nayeon.
- Beáztunk! - kiáltottam rá, mire mindenki egy szempillantás alatt felült.
- Basszus, tényleg! - vette észre Yeji is a ponyván tátongó szakadást, amin át még mindig zuhogott be az eső.
- Lányok, gyerünk, szedjétek össze a cuccaitokat, itt nem maradhatunk! - szedte össze magát elsőként Jisoo. Nem sokkal később már megpakolt szamarakként léptünk ki a viharba.
- Most mi legyen? - harsogtam túl a szél zúgását és az eső folyamatos csattogását. - Szóljunk a táborvezetőknek? - kérdeztem tanácstalanul.
- Megőrültél, már biztos alszanak, nem verhetjük fel őket! - adta meg a logikus választ Nayeon. - Az egyetlen lehetőség az, hogy bemegyünk... ide - mutatott a mellettünk álló sátorra, amiben még égett a lámpa.
- Hülye vagy?! Én be nem megyek oda! - röhögte el magát idegesen Yeji.
- Nincs más választásunk - vonta meg a vállát Jisoo is, és mivel ebben mind egyetértettünk, és nem akartunk teljesen megázni (bár már megtörtént), így nagy kénytelen-kelletlen a fiúk sátra felé vettük az irányt.