Az egész testem remegett. Annyira fájt, mikor megláttam őt Lorenzo mellett,hogy alig kaptam levegőt. A szívem sajgott, amikor Svetlana szemébe néztem. Abba az imádott szempárba amibe egykor bele szerettem.
-Látod fiam? A nő akit szerettél, akiért meghalni is képes lettél volna, most a barátod oldalán mutatkozik.-lépett mellém az apám, majd a kezében lévő alkoholos italt az ajkaihoz emelte. -Ugyan olyan ócska nőszemély mint a többi.
-Fogd be a szád! Ne merészelj róla így beszélni!-förmedtem rá a férfira, majd a tekintetemet Svetlana és Lorenzo közeledő alakjára szenteltem.
Még mindig gyönyörű nő volt...
-Jó újra látni Alexander.-sétált felém Lorenzo, viszont a hangjában némi gúnyt fedeztem fel.
-Én ugyan ezt már nem mondhatom el.-döltem neki a korlátnak.
-Szeretném megragadni a lehetőséget, és bemutatni a feleségemet.-húzta közelebb magához Svetlanat, majd kezeit lassan a hasára helyezte. -És a gyermekem édesanyját!
Összerezzenek a hír hallatán, de igyekszem nem megengedni,hogy hassanak rám a szavai.
-Gratulállok!-eröltettem magamra egy mosolyt, majd ellöktem magamat a korláttól és helyet foglaltam az asztalnál.
-Szerintem beszéljünk az üzletről, elvileg ezért vagyunk itt!-köszörülte meg a torkát az apám.
-Ha nem haragszanak meg, akkor én elmennék a mosdóba.-szólalt meg hallkan Svetlana, majd a tömegen át verekedve ott hagyta a társaságunkat.
-Fiam, hozd ide a szerződést az irodából!-utasított az apám ismét, de most az egyszer örültem neki.
Szó nélkül indultam meg az irodák felé, de ahelyett, hogy az irodába léptem volna be, a női mosdó ajtaján rontottam be.
Svetlana ijedten húzódott hátra, és még mielőtt bármit is mondhatott volna, kulcsra zárom az ajtót.
-Mit keresel itt?-kérdezi, azonban a tekintetem a szeme mellett lévő monoklira siklik.
-Mi történt?
-Semmi.-felelte.
-Hazudsz!-léptem közelebb hozzá. -Bántott téged?
-Véletlen volt az egész. Ő jó ember.-nyúl azonnal a kilincs felé.
Ősszehúzom a szemem,majd mosolyra húzom a szám.
-Embereket öl meg, te pedig azt mondod, hogy ő jó ember?-kapom el a csuklóját. -Ő egy szörnyeteg Svetlana!
-Ugyan olyan szörnyeteg vagy te is Alexander!-rántotta ki a kezét, majd elfordította a reteszt és dühösen viharzott ki.
Becsapom az ajtót, majd a kilincset markolva valami oknál fogva kövér könnycsepp gördül végig az arcomon.
Szánalmas, érthetetlenül nedves könnycsepp.
Letörlöm, aztán elindulok vissza.
Nem számítottam, hogy ilyen fájdalmas lesz visszontlátnom..