Késő este volt. Az irodámban ültem éppen,amikor kopogtattak. Leteszem a tollat a kezemből,majd a sötét ajtóra meredek.
-Gyere!-mondtam,majd hátradőlök a fekete székben és várok.
Az ajtó lassan kinyílik, és meglepetésemre Ethan, az egyik emberem lép be. Az arca sápadt és frusztrált volt, ami aggodalomra adott okot. Az arckifejezése láttán kérdőn emelem fel az egyik szemöldökömet.
Frusztráltan körbe pillant a sötét szobában, a bordó színű falakon, majd azokat díszítő festményeken, ezzel kerülve velem a szemkontaktust. Egy mély sóhaj kíséretében, végre rám néz majd elém helyez egy aktát.
-Mindent kiderítettem róla,ahogy azt kérted.-nézett a kezemben lévő aktára, és válaszként csak aprót bólintok. Gyorsan átfutom a lány adatait, de semmi érdekeset nem véltem felfedezni.
-Ez mind?-kérdeztem kíváncsian, mert egyszerűen nem hagy nyugodni Ethan szokatlan viselkedése.
-Nem igazán főnök...hogy is mondjam.
-Lehetőleg gyorsan és érthetően, mert kezdek ideges lenni! -emeltem feljebb a hangomat, majd ajkaimhoz emelem a poharam.
-Svetlana Bush, várandós!
-Hogy micsoda?-üvöltöm, majd nem sokkal később elfog a harag.
A fülem zúgni kezd, és nem kapok levegőt. A düh amit érzek csillapíthatatlan. Lesöprök mindent az asztalról, és az itallal töltött poharam hangos csattanással széttörik a parkettán. Az alkohol lassan szét folyik és átitatja a lehullott iratokat.
-Hozd ide a lány!-gondolkodás nélkül adtam ki az utasítást.
-És ha még nem ébredt fel?-fordult vissza tanácstalanul.
-Nem érdekel ha alszik vagy éppen fürdik, te akkor is ide hozod őt!-csaptam idegesen az asztalra, de ő továbbra sem mozdult.
-Mozogj már!