isten19 kérésére. 😊
Fiatal korod ellenére remekül teljesítettél hősként. Mindenki kedvelt téged, nagyon megbecsülték a munkádat. Ezért úgy döntöttél, szerencsét próbálsz tanárként, hisz egy köpésre laktál a U.A.-től, és szívesen osztottak volna meg a tudásod a lelkes hőstanoncokkal.
A tanárok és a diákok is boldogan fogadtak, gyorsan megszerettek téged. Úgy tűnt, csak egy valaki van, akit egyáltalán nem érdekelsz... Pont az a személy, aki téged viszont nagyon érdekelt.
- Nem rohangálunk a folyosókon. - szólt rád Aizawa monoton hangon, mintha csak valami diák lennél.
- Dehát sietek! - csattantál fel. - Meg amúgy is, miért ne rohanhatnék?
De Aizawa nem válaszolt, csak álmosan elfordította a fejét, és tovább indult.
Mérgesen grimaszoltál a háta mögött, majd észbe kaptál és szaladtál a dolgodra. Alig idősebb nálam pár évvel, és hogy parancsolgat! - gondoltad. - Szemétláda. Pedig milyen helyes...
Igen, Aizawa Shota volt a 2. ok, ami miatt ide jöttél. Azért, mert a példaképedként tekintesz rá, de most, hogy találkoztál vele élőben, szerettél volna közelebb kerülni hozzá. De úgy tűnt, ő nem igen foglalkozik semmivel, azt hallottad a diákoktól, hogy sokszor még az órákon is alszik.
- Gyerekek, ma kirándulni megyünk, és én leszek a kísérő tanárotok! - összecsaptad a kezed, és bátorítóan mosolyogtál az 1. A osztályra. Örültél, hogy az igazgató téged kért meg, hogy kísérd el Aizawa osztályát a "túrára", ami tulajdonképpen hegymászó kiképzés volt. Az osztály hangulatából arra következtettél, hogy ők is tudják, hogy nem lesz könnyű napjuk. A legtöbben betették a fülest, vagy az ablakon néztek kifelé, csak néhányan beszélgettek halkan.
Elégedetten telepedtél le kollégád mellé, valószínűleg nem fog balhézni az osztály, így neked végre lesz lehetőséged kicsit beszélgetni Aizawával... Csak majdnem kaptál szívrohamot, amikor észrevetted, hogy Eraser Head máris alszik. Egész úton csöndben ültél, és azon gondolkoztál, hogy hol romlott el a kapcsolatotok - ha volt egyáltalán.
Mikor megérkeztetek, mindenki kapott speciális felszerelést, hogy biztonságosabb legyen a meredek - szinte függőleges - sziklán való felmászás.
Te és Aizawa is magatokra erősítettétek a kötelet, noha kevés esély volt rá, hogy ti leessetek.
- Figyelem! Mindenki használhatja a képességét, aki tud repülni repüljön, az a lényeg, hogy feljussatok a sziklafal tetejére, ahol majd elmondom a következő feladatot! - ismertetted a teendőt, és te magad is nekiindultál a mászásnak. Könnyedén és gyorsan haladtál, de Eraser Head így is folyton megelőzött, ezért úgy döntöttél, inkább direkt lemaradsz, mintha az osztályra vigyáznál. Meglepetésedre ő követte a példádat, és mostmár mindketten a diákok között kapaszkodtatok felfelé.
Hirtelen robaj hallatszott fentről. Az egyik tanuló, aki nagyon előrehaladt - amit egyikőtök sem vett észre - hegyomlást idézett elő.
Nem estél kétségbe, találkoztál már ilyen helyzettel, de tudtad, hogy most egy egész osztályt kell megvédened.
Gyorsan cselekedtél, aktiváltad a képességedet, a szellem csápokat, amik nagy, fekete kígyóként nőttek ki a hátadból, három jobb, és három bal oldalt.
Kis segítség az elképzeléshez (saját firkálmány) :
Villám gyorsan gondoltad végig a helyzetet. Mindegyik karoddal el tudsz kapni 3 gyereket, viszont hiába tartod őket távol a zuhanó szikláktól, ha te magad lezuhansz, akkor ők veled zuhannak. Más taktikához kell folyamodnod, és már tudtad is, hogy mi lesz az. A közeledő kőtömbök és a tanulók közé ugrottál. Az egyik kezeddel a biztosítókötélbe kapaszkodtál, a másikkal tanítványaidnak mutattad, hogy maradjanak ott ahol vannak.
Előre küldted a szellem csápjaidat, és egész lényeddel arra koncentráltál, hogy minden sziklát időben félre tudj ütni. Ám azok gyorsan közeledtek, és neked nem volt elég karod. Néhány diák próbált segíteni a képességével, sokan azonban nagyon megrémültek.
- Induljatok el lefelé! Minél gyorsabban, és ha lent vagytok menjetek minél messzebb a sziklafaltól, nehogy betemessen benneteket a törmelék! És segítsetek egymásnak! - hátra sem néztél, miközben utasítottad őket. Tekinteted automatikusan Aizawát kereste, és kicsit kétségbeestél, mikor nem láttad sehol.
A sziklák sokáig nem akartak elfogyni, eléggé kimerültél, mire az utolsót is szétütötted a levegőben. Levegő után kapkodtál, és elkezdtél leereszkedni.
- Mindenki jól van? - kérdezted lihegve a diákokat. - És ugye mindenki itt van? Lépjen elő, aki előidézte ezt a katasztrófát... Hahh, nem is te lennél Bakugo... Szerencséd, hogy senki nem sérült meg.
A szőke fiú nem mutatott valami sok megbánást, de neked nem volt időd ezzel foglalkozni, mert egy fiú kétségbeesetten kiáltott feléd: - [y/n]-sensei! Aizawa sensei... Azt hiszem a romok alá szorult...
-Mi?? - sikoltottál fel rémülten. A szíved kihagyott. Ugye nem az én hibám? Csak ez a kérdés járt az eszedbe. Soha nem tudnál megbocsátani magadnak, ha a te hibádból történne Aizawával valami. Hogyan történhetett ez, hisz Eraser Head nagyon jól képzett hős. A sziklákhoz rohantál, és ismét előhívtad a szellem csápokat. Ásni kezdtél. A csápokkal megemelted a nagyobb köveket, a kezeddel pedig a törmeléket kapartad. A tanulók is próbáltak segíteni.
-Aizawa-sensei hall engem? Ott van valahol? - kiabáltál.
Még vagy 15 percig ástatok, mikor az egyik lány odarohant hozzád.- [y/n]- sensei! Megtaláltam! De nem tudom megemelni a sziklákat! Kérem segítsen.
Ezt szinte mindenki hallotta, úgyhogy együtt rohantatok oda az egyik hatalmas kő kupachoz, amit Jiro mutatott. Volt egy apró rés a sziklák között. Odaszorítottad a szemed, és valóban ott volt Aizawa kb. 2 méterre tőled.
- Aizawa-sensei jól van? Hall engem? - kiáltottál. Nagyon régen sírtál, most azonban eleredtek a könnyeid. Úgy aggódtál a kollégádért... Nem, nem a kollégád volt, hanem az, akit szeretsz.
Kicsit megkönnyebbültél, mikor Eraser Head rekedten válaszolt.
- Jól vagyok. A gyerekekek nem sérültek meg?
Milyen hősies! Most se magára, hanem az osztályára gondol!
- Mindenki jól van, maga az egyetlen, akit meg kell menteni! - válaszoltál tréfásan, nehogy észrevegye, hogy remeg a hangod.
Alig telt el 10 perc, és Aizawa kiszabadult a kövek közül. Most ott ült melletted, te viszont nem tudtál semmit mondani, mert még levegőt se kaptál, ahogy azok a diákok se, akik segítettek, nem volt egyszerű megemelni az óriási köveket.
De neked nem is kellett megszólalnod, mert ő kezdett beszélni, és közben megfogta a kezed, amitől te fülig pirultál.
- [y/n]-chan! Köszönöm! Elképesztő voltál. Ha te nem vagy itt... Az én feladatom lett volna megvédeni a gyerekeket, de én nem voltam rá képes...köszönöm! - megszorította a kezed, majd arrébb sétált, te pedig ott maradtál lihegve, szerelmesen és csodálkozva, hogy Aizawa ilyen "sokat" is képes egyszerre beszélni. És a hangja... Nem a megszokott unott hang volt... Hanem kedves és...és érdeklődő!
Szinte biztosra vetted, hogy akar még valamit mondani, csak nem meri az osztálya előtt, mert a diákok már így is izgatottan pusmogtak.
Feláltál és odaléptél volt példaképed mellé, majd úgy, hogy hátulról ne látszódjon megfogtad a kezét - amibe bele is pirultál - és arrébb húztad, oda ahol a törmelék eltakarta benneteket. Szembefordultál Aizawával, majd kérdőn néztél rá és ő megértette, hogy vársz még tőle valamit.
De ő csak ennyit mondott:
- Nem estem volna le, ha nem lennél ilyen gyönyörű, és nem téged néztelek volna akkor is... - elpirult, te pedig a nyakába fontad a karod és megcsókoltad, ő pedig átölelt és magához húzott.
- Ha tudnád, mióta várok erre... - suttogtad a fülébe, és beszívtad a haja illatát.
Kézenfogva sétáltatok elő a takarásból, vissza az osztályhoz, ő szégyenlősen behúzta a nyakát, te viszont boldogan húztad előre. Mikor az egyik lány megkérdezte, mi történt, te azt felelted sugárzó arccal: - Shota-san és én hivatalosan is járunk. - majd kacsintottál, és rámosolyogtál Aizawára, aki - talán életében előszőr - szintén elmosolyodott.
Ennyi lenne az Aizawa X reader, remélem tetszett. 😊
Továbbra is lehet kérni, de ha lehet mha-sat most egy ideig ne kérjetek, mert ez már zsinórban a 4. ilyen sztorim volt. 😅 Viszont ha valaki beírja úgyis megcsinálom, mert ez az egyik kedvenc animém, úgyhogy bátran elő a kérésekkel. 😅😂