-Had mutatkozzam be! Nicholas vagyok! -nyújtotta a fiatal férfi a kezét mosolyogva, mire a lány a hajához kapott, s zavarában birizgálni kezdte azt, aztán észbekapott, hogy neki is kezet kéne nyújtania.
Lassan egymás szemeibe néztek, a lány valami megmagyarazhatatlanul furcsa dolgot érzett ekkor.
Remegő testével megszorította a kezét, és rámosolygott.
-Emmeline. Az én nevem Emmeline. -mondta halkan.
A szívtipró legény csábosan félmosolyra húzta az arcát.
-Tudom, már láttalak téged. -sóhajtott. -De sosem mertél lejönni. Elmondod most mi az oka? -pislogott rá.
-Hát, az apám szerette volna hogy bemutatkozzak. -mosolyodott el zavarában, s megint a haját kezdte el piszkálni.
-Nick! Maddie keres téged! -hallatszott egy férfi kiáltása.
-Mmm.. -hajtotta le a fejét morcosan. -Megyek apa! -kiabált a fiú.
-Talán a barátnőd? -kérdezte a lány.
-Igen, sajnálom mennem kell. -Sóhajtott. -De még találkozunk. -nevetett rá kacéran. -Pénteken ugye, itthon leszel?
-Nem hiszem. -rángatta meg a vállát.
-Ezt vegyem lerázásnak? -nevette el magát.
-Igen veheted annak! -mondta a lány, miközben ő is elnevette magát.
-Rendben, szuper. -bólintott.
-Most menj, ne várasd meg a, barátnődet... -Tette kezeit idegesen oldalra.
-Egy kicsit tud várni. -lépett közelebb a fiú.
-Öhm, nekem viszont, most dolgom van. -lépett hátra a lány, érezve hogy szikrázni kezdett közöttük a levegő...
-Emmeline! Kérlek szóval tartanád Nicket? Nekünk van egy kis elintéznivalónk. -intett az apja a fal mellett ácsorgó leánynak, aki fújtatva lépett közelebb.
-Apaaa... -mondta halkan, de elég durcásan.
-Nem tart soká kincsem. -simogatta meg az arcát.
-Az a fiú egy tapló!
-Drágám, kedvesnek kell lenned. Az apja az üzlettársam és a barátom.
-Hahhhjj tudooom. -vett mély levegőt, majd oldalra húzta a száját, beleegyezve.
-Szóval, Nicholas! -nézett az ácsorgó ifjúra. -Szeretnél, sétálni?
Ő már mosolyogva várta az újabb találkozást a lánnyal. Egy rózsával a kezében várakozott rá a folyosó végén.
-Mintha készültél volna a találkozásra. -rángatta Em a szemöldökét.
-Hölgyem? Szereti a virágot? -nyújtotta át lovagiasan meghajolva.
-Ez, ez nem válasz. -illegette magát hátratett kezekkel, majd egy kis habozás után kinyújtotta a bal kezét, s kikapta a virágot.
Mentem beleszippantott az illatába.
- A kedvencem. -mondta halkan.
-Örülök hogy eltaláltam. -mosolygott sejtelmesen Nick.
-Szóval, nem válaszoltál a kérdésemre.
-Mármint? -nyújtotta ki közben a karját, maga elé mutatva, előreengedve a hölgyet. S elindultak a kert felé.
-Számítottál rá hogy itt leszek. Ezért hoztál nekem virágot.
-Tudtam hogy itt leszel.
-Mégis honnan tudtad volna?
-Ugyan, Emmeline. Megjátszod magad, hogy mennyire gyűlölsz engem. Közben folyamatosan leskelődsz utánam. Azthitted nem vettem észre? -mondta kacéran.
-Ezt kikérem magamnak! -csattant fel a lány.
-Nem azt mondtam, hogy probléma... -folytatta Nick.
-Én sohasem leskelődtem utánad! És felháborítónak tartom hogy ennyire, közönségesnek tartasz és ilyesmivel gyanúsítasz meg engem! -zsörtölődött.
-Emmeline... -mosolygott. -Pont ezért kedvellek téged.
-Miért? -fintorgott.
-Mert ott van benned a tűz.
-Azthiszed, azért mert jól nézel ki mindenki a lábad előtt hever majd? Mert akkor szörnyen el vagy tévedve! És hol hagytad a barátnődet? Ő mit szól hozzá, hogy nekem udvarolsz?
-Ezért kerülnéd a társaságom? Mert udvarolok?
-Megint nem a kérdésemre válaszolsz.
-Elutasító és goromba próbálsz lenni velem. De a szemedben mást látok. -mosolygott.
-Na idefigyelj! -fordult vele szembe a lány, s szegezte rá a mutatóujját.
-Figyelek. -nézett a szemébe.
-Én, én...
-Megakarlak csókolni. -simította meg az arcát. -De nem lehet. -húzta vissza a kezét lassan.
A lány mintha egy játekszernek érezné magát, méginkább feldühödött, és a medencébe lökte a fiút, aki mit sem habozva magával rántotta.
Em próbált a felszínre úszni, és hatalmas mély levegő kíséretében elkezdett kiabálni.
-Te nem vagy normális!!!
-Csak egy kis víz! -úszott hozzá közelebb nevetve.
Em viszont morcosan a korlát felé vette az irányt, és kimászott. Ezután mit sem szólva lecsorgatta magáról a vizet, s megpróbált elegáns nő módjára belépkedni a házba.
Nick nevetve úszott ki a medencéből.
-Gyűlöllek, Nicholas Henderson. -hajolt közelebb Em.
A nap már lemenőben volt mögöttük.
A fiú is közelebb hajolt, s mély lélegzetet vett.
-Fogalmad sincs, mennyire vágyom rá, hogy megcsókoljalak. -suttogta.
-Van egy hatalmas probléma. -nevette el magát a lány.
-Mégpedig? -simította meg az arcát.
-Sajnos én is vágyom rá... -sóhajtott fel félénken.
-Ezt könnyen orvosolhatjuk. -kezdett közelíteni ajkaival.
-Nem szabad... -hátrált meg suttogva Em.
-Miért ne lenne szabad? -kérdezte Nick.
-Maddie...
-Maddie a múlté. -hajolt a lány után.
Em kinyitotta összezárt ajkait, s szinte reszketett, ahogy bőrén érezte Nick közeledését.
Lassan összeérintette homlokukat, majd felső ajkát finoman a lányéhoz érintette.
Ahogy érintkeztek egymással, mindkettejük szíve hevesen a torkukban kezdett dobogni.
Nick hátrálni kezdett, de a lány folytatni akarta. Újra és újra érezni akarta ajkai ízét, ezért mit sem tétovázva hogy tovább csemegézhessen belőle, vágytól fűtve visszacsókolt.
Nick szorosan magához ölelte, és lélegzet visszafolytva csókolózásba kezdtek. Az első csók.