LolaMay: Poppy, nem győzök elégszer köszönetet mondani nektek.
Poppy: Ez csak természetes.
Poppy: Most már próbálj meg egy kicsit pihenni.
LolaMay: Az jó lenne, csak sosem éreztem még ennyire tanácstalanul magam.
LolaMay: Szinte lenulláztam a félretett pénzemet.
LolaMay: Alig várom a következő fizetésemet.
Poppy: Sikerült elintézni a szabadságot?
LolaMay: Igen, az előbb beszéltem a főnökkel, és ha minden igaz, az egész jövő hetem szabad.
Poppy: Halleluja!
LolaMay: Csak annyira fura ez az új környezet.
LolaMay: Ez az utóbbi pár nap rémálomszerű volt számomra, pedig örülnöm kellene, hogy nem az utcán kötöttem ki.
Poppy: Nyugi, mondtam már, hogy én is tárt karokkal befogadtalak volna.
LolaMay: Tudom, Poppy, annyira szeretlek!
LolaMay: Mihez kezdenék nélkületek?
LolaMay: Ha valaki két hete azt mondja nekem, hogy új helyre költözöm, kinevettem volna.
LolaMay: Teljesen kimerített ez az egész.
Poppy: Figyu, lesz ez még jobb is.
LolaMay: Annyira nehéz elhinni.
***
MattKing: Most indulok.
MattKing: Remélem, éhes vagy, mert viszek egy kis meglepit.
MattKing: Édes és finom meglepit.
LolaMay: Te vagy a megmentőm, Matty!
***
LolaMay: Szia, Lindsay!
LolaMay: Ráérsz holnap?
Lindsay: Szia, rá, miért?
LolaMay: Elköltöztem, lakást bérlek a városban, és szeretném odaadni neked a házkulcsot, hogy végre vége legyen ennek a rémálomnak.
LolaMay: Gyertek ki a nyolcórás vonat elé.
Lindsay: Mi van?
Lindsay: Most csak viccelsz?
LolaMay: Annyira van nekem kedvem viccelődni.
LolaMay: Tudod, elegem lett abból, hogy napi szinten többször is érdeklődők érkeztek az otthonomba, úgyhogy tessék, most már nem vagyok útban, eladhatod a házat gond nélkül.
Lindsay: Tényleg kiköltöztél?
LolaMay: Ennyire nehéz elhinned?
LolaMay: A félretett pénzemnek annyi, hihetetlenül sokba került kifizetni a költöztetőket, biciklivel járok munkába, hogy olcsón megússzam, mert nincs pénzem taxizni.
Lindsay: Jaj, Lola May, hogy tehetted ezt, pedig már azt hittem, észhez tértél.
LolaMay: Jól hitted, észhez tértem és betelt a pohár. Nincs már erőm harcolni, veszekedni, úgyhogy kipakoltam a cuccaimat, nyugi, csak azokat a bútorokat vittem el, amit a saját pénzemből vettem, beköltöztem a városba és boldogabb vagyok Matty-vel, mint valaha.
Lindsay: Én nem akartam ezt az egészet.
LolaMay: Én sem, de ez van, már nem lehet visszacsinálni.
LolaMay: Szóval holnap elviszem a kulcsot.
Lindsay: Add fel postán.
LolaMay: Nem, rendesen csinálom végig, ha már belekezdtem.
LolaMay: Hozd magaddal Caleb-öt, hogy el tudjak tőle búcsúzni.
Lindsay: Lola May.
LolaMay: Inkább ne mondj semmit.
LolaMay: Akkor holnap!