LolaMay: Poppy, a nővérem azt akarja, hogy költözzek hozzájuk, hogy segíteni tudjak, ha megérkeznek az ikrek, cserébe fizetik az egyetemi tanulmányaimat, minden költséggel együtt.
Poppy: Mi a franc?
LolaMay: Azt mondta, hogy ennek persze az az első lépése, hogy nem találkozom többé Matt-tel, hogy visszaálljon a családi béke.
Poppy: Akkor gondolom elküldted a fenébe.
LolaMay: Megmondtam neki, hogy szeretem Matty-t, és senki sem teheti tönkre a kapcsolatunkat.
Poppy: És mit mondott?
LolaMay: Ugyanazt, körbe és körbe, amit mindig.
LolaMay: Hogy nyilvánvaló, miért van velem Matt.
LolaMay: Csak egy kis fiatal, friss húsra vágyik, mert kedve van más terepen játszani, azok után, hogy a korabeli nők már nem hozzák lázba.
LolaMay: Ne kérdezd, honnan a fenéből szedte ezeket.
Poppy: Azt hiszem, kezd elmenni az esze.
Poppy: Hiszen a múltkor még semmi baja nem volt vele.
Poppy: Tökre bírta őt, még a macinak is örült, amit Caleb-nek vett.
LolaMay: Nem is akarok belegondolni, mi lett azzal a macival.
LolaMay: Szerintem kidobta.
Poppy: Ennyire gonosz nem lehet.
LolaMay: De, a férje meg adja alá a lovat.
LolaMay: Jim sosem szeretett engem, örül, ha minden elromlik körülöttem, mert akkor villoghat azzal, "Hogy én megmondtam!"
Poppy: Sose bírtam a pasast.
Poppy: Túlságosan szerelmes a tükörképébe.
LolaMay: Ja, és a bankszámlájába.
LolaMay: Poppy, mi lesz most?
Poppy: Imádkozom, hogy a nővérednek megjöjjön az esze.
Poppy: És azért, hogy ne az előítéleteikre hallgassanak.
LolaMay: Már megint sírhatnékom van.
Poppy: Bárcsak ott lehetnék veled, édesem.
***
Lindsay: Lola May, úgyis elmondom, amit szeretnék, ha már voltál olyan kedves, és leléptél a kávézóból.
Lindsay: Nem gondolhatod komolyan, hogy ez a férfi tényleg téged akar.
Lindsay: Gyerek vagy még, tapasztalatlan.
LolaMay: Ha én az vagyok, akkor te nevetséges.
Lindsay: Látod, erről beszélek.
Lindsay: Gyerekes vagy, alig ismered őt, és már össze is álltál vele, mert egy idősebb pasi imponál neked.
LolaMay: Mi van???
Lindsay: Igen, tudom, hogy a kis romantikus lelked most nyilván el van szállva, mert ez a pénzes pasas hirtelen a szárnyai alá vett.
LolaMay: Felfogod, hogy milyen fájdalmat okoznak a szavaid, Lindsay?
Lindsay: Én csak józanul gondolkodom, ha már te nem vagy képes rá.
Lindsay: Láttam, hogy milyen szar állapotba kerültél, amikor kiderült, a volt pasid megcsal. És most szinte azonnal beledobtad magad egy új kapcsolatba, csak azért, mert ugyanaz a kedvenc könyvetek.
Lindsay: Te jó ég, téged nem zavar, hogy fognak rátok nézni?
Lindsay: Tíz év múlva a legjobb korban leszel Lola May, ő meg már szinte az ötvenet tapossa majd.
Lindsay: Húsz év múlva majd magyarázhatod az embereknek, hogy ez a férfi nem az apád, hanem a szerelmed.
Lindsay: Bár kétlem, hogy ilyen sokáig együtt maradtok majd.
LolaMay: Nem érdekelnek a nevetséges érveid, fejezd be, mielőtt még ennél is jobban megbántanál.
Lindsay: Hát nem, nem fejezem be, mert nem fogom hagyni, hogy tönkretedd az életedet egy cukormáz miatt, amit a fejedben építettél fel.
Lindsay: Ez nem az egyik romantikus történeted, Lola May, ez a való világ, és a való világban nincsenek tündérmesék.
LolaMay: Ne a saját életedből indulj ki.
Lindsay: Remek, most jönnek a sértegetések?
LolaMay: Gondoltam, csatlakozom melléd a klubba, hogy jó buli legyen mindkettőnknek.
Lindsay: És így legalább tereled a témát, ugye?
Lindsay: Oké, értem én, hogy most Matt a lovag a mesédben, de valójában alig tudsz róla valamit.
LolaMay: Te biztos jobban ismered.
LolaMay: Kétszer találkoztál vele eddig.
Lindsay: Közelebb áll korban anyához, mint hozzád.
LolaMay: Fejezd már be, Lindsay, kérlek.
Lindsay: Jól van.
Lindsay: Igazad van, a te életed, nem az enyém.
Lindsay: Dolgozz tíz évig még az étteremben, talán összejön a pénz az egyetemre.
Lindsay: És írogass, hátha az is összejön, bár még most sem hiszem, hogy ebből meg lehetne élni.
Lindsay: És a legfontosabb: légy Matt-tel, szülj neki gyerekeket, és imádkozz, hogy ne dobja fel a talpát az érettségijük előtt.
Lindsay: De ne lepődj meg, ha azt hiszik majd, ő a nagypapi.
LolaMay: Menj a francba, Lindsay!
LolaMay: Igaza volt Poppy-nak, elment az eszed.
Lindsay: Ah, Poppy, az erkölcsileg beszámíthatatlan barátnőd.
Lindsay: Remek példakép.
LolaMay: Jobb, mint amilyen te valaha is leszel!
Lindsay: Oké, én is szeretlek.
Lindsay: Viseld a következményeket, hugi.
Lindsay: Én előre szóltam, mire számíts.
Lindsay: Ha felébredtél az álomból, jelentkezz.
Lindsay: Vagyok olyan korrekt, hogy még most is áll az ajánlatunk Jimmel.
LolaMay: DUGD
LolaMay: FEL
LolaMay: AZ
LolaMay: AJÁNLATODAT
LolaMay: JIM
LolaMay: PÉNZZEL
LolaMay: KITÖMÖTT
LolaMay: SEGGÉBE!!!!!!!!!!!
LolaMay: További szép estét!!!