LolaMay: Te voltál, ugye?
LolaMay: El sem hiszem, hogy virágot küldtél a munkahelyemre.
MattKing: Fogalmam sincs, ki lehetett az.
LolaMay: Jaj, Matty, köszönöm szépen, annyira gyönyörűek.
LolaMay: A munkatársaim nem győzték csodálni.
LolaMay: Követelték, hogy mondjam meg, ki küldte nekem.
MattKing: Úgy tudom, meg volt címezve.
LolaMay: A titkos imádóm, igen.
LolaMay: Ezt mondtam nekik.
LolaMay: Köszönöm, igazi lovag vagy.
MattKing: Igazán nincs mit. Szerettem volna feldobni a péntekedet.
LolaMay: Sikerült.
MattKing: Örülök neki, Lola May.
LolaMay: Most mennem kell, két perc és lejár az ebédszünet.
MattKing: Majd csörögj, ha otthon leszel.
LolaMay: Első dolgom lesz.
LolaMay: Alig várom, hogy holnap találkozzunk.
***
MattKing: Szia, Lola May!
MattKing: Csak ezért írok, hogy öt perc múlva indulok.
MattKing: Viszek esernyőt.
MattKing: Nem állíthat meg minket az eső.
MattKing: Nem állíthat meg minket semmi sem!
***
LolaMay: Szia. Beszéltem a főnökkel, belement abba, hogy hétfőre és keddre szabadot kapjak.
MattKing: Nagyszerű.
MattKing: Én is elintéztem a testvéreimmel a két nap szabadságot.
LolaMay: Mit mondtál nekik?
MattKing: Az igazat, természetesen.
LolaMay: És ők mit szóltak?
MattKing: Hogy vigyázzak a kalapáccsal, mert nem való az nekem.
LolaMay: Milyen kedves bátyáid vannak... :D
MattKing: Ugyan, ők sem nagyobb szakik nálam, úgyhogy nincs gond.
MattKing: Megoldjuk valahogy.
MattKing: Már be is szereztem a szögeket, és előkerestem a száz éves szerszámkészletet.
LolaMay: Én meg beugrottam a boltba festékért meg ecsetért.
LolaMay: Előkészítettem a zsákokat is a szemétnek. Mindent kidobok, amire nincs szükségem, nem fogom tárolni.
MattKing: Ígérem, hogy úgy felturbózom neked azt a házikót, mintha új lenne.
MattKing: Meglátod, annyi ihletet fog hozni az új környezet, hogy belefáradnak az ujjaid a gépelésbe.
LolaMay: Köszönöm, Matty.
MattKing: Nagyon szívesen, Lola May!