Poppy: Helló, szívem, hogy sikerült a szülinap?
Poppy: Látom, még alszol.
Poppy: Majd írj.
Poppy: Mindent tudni akarok.
Poppy: Képek is jöhetnek.
***
LolaMay 11 képet küldött
LolaMay: Szia, Poppy!
Poppy: Jó reggelt, Lolita!
Poppy: Hogy merészeltél ilyen dögös lenni, csajszi?
Poppy: Imádom a sminked, tudsz te, ha nagyon akarsz.
LolaMay: Jaj, köszi szépen, sokáig tartott megcsinálni, de azt hiszem, megérte.
Poppy: Hogy meg-e?
Poppy: Ilyen magabiztosnak még sosem láttalak téged, úgy örülök!
LolaMay: Én is, Poppy!
Poppy: És a képek alapján úgy látom, Matty anyukája is a szívébe zárt téged.
LolaMay: Igen, tökéletes volt minden, azt sem tudom, hol kezdjem.
LolaMay: Annyi csodás élménnyel gazdagodtam.
Poppy: Ó, kicsim, éhezem a részletekre, ne kímélj.
Poppy: Szép sorjában, az elejétől, gyerünk, gyerünk! Kezdd a repüléssel.
LolaMay: A repülés? Hát, kicsit nehéz volt az út eleje, mert már régen repültem, de Matty végig fogta a kezem, és megállás nélkül beszélt, úgyhogy sikerült feloldódnom, és még az ablakon is ki tudtam nézni, anélkül, hogy rosszul lettem volna.
LolaMay: Tízre értünk oda, a hotelbe.
LolaMay: Jaj, Poppy, fogalmam sem volt, hogy ilyen puccos helyre megyünk. Matty valahogy nem tartotta fontosnak, hogy megemlítse.
LolaMay: Az anyukája már várt minket, hihetetlenül aranyos asszony, ahogy meglátott, azonnal magához ölelt, és azt mondta, örül, hogy megismerhet végre.
LolaMay: Odáig volt a tetkómért, ő is nagy Algernon rajongó, mondtam már neked.
Poppy: Muszáj leszek végre elolvasni én is.
LolaMay: Ideje lenne már, száz éve ígéred.
Poppy: Majd belefoglalom az újévi fogadalmamba.
LolaMay: Hahaha, akkor sosem olvasod el.
Poppy: Oké, oké, vissza a témához, folytasd szépen.
LolaMay: A terem csodálatosan ki volt díszítve, mintha valami esküvőn lennénk, láthattad a képeken is.
LolaMay: Egy helyi zenekar szolgáltatta a zenét, Matty anyukájának kedvenc dalaiból.
Poppy: De jó, ez már magában egy szuper meglepetés.
LolaMay: Matty ötlete volt, ő intézte.
LolaMay: Egy irtó hangulatos, kis színpadon játszottak, jobbnál jobb dalokat.
Poppy: Matty egy szuperhős, most már látom.
LolaMay: Valóban az, Poppy.
Poppy: És a testvérek milyenek voltak?
LolaMay: Velük csak az ünnepségen találkoztam.
LolaMay: Matty bemutatott nekik, Zane egész normális volt. Ő az idősebb.
Poppy: És Keith?
LolaMay: Keith első mondata hozzám az volt, hogy nem vagyok még túl fiatal a kezemben tartott pezsgőhöz?
LolaMay: Közben szemtelenül vigyorgott, Mattyhez fordult, és azt mondta neki, hogy 21 alatt nincs ivászat.
Poppy: A gyökér!
LolaMay: Annyira felment bennem a pumpa, pedig tudod, hogy általában nyugodtan viselkedem, de valahogy képtelen voltam befogni a számat.
Poppy: Te jó ég, mit mondtál neki?
LolaMay: Megkérdeztem, mik a tervei az ajtón kopogtató nyugdíjas éveire.
Poppy: Komolyan ezt kérdezted???
LolaMay: Igen, és nagyon jól tettem, mert Keith felnevetett, és koccintott egyet velem elismerése jeléül.
Poppy: Nagy vagy, Lola May!
LolaMay: Matty olyan büszkén nézett rám.
Poppy: Túl cukik vagytok együtt.
Poppy: Jaj, édesem, én úgy örülök nektek.
LolaMay: Köszi szépen, hát még én!
Poppy: Az ajándék novella hogy tetszett?
LolaMay: Most jön az egyik legjobb rész, Poppy!
LolaMay: Matty anyukája totál meghatódva olvasta végig, a végére már sírt szegény.
LolaMay: Annyira tetszett neki, nem győzte megköszöni, hogy ilyen szépet írtam a születésnapjára.
LolaMay: Azt mondta, hogy a könyvespolcokon van a helyem ekkora tehetséggel.
LolaMay: Mindenki hallotta, ahogy megdicsért.
LolaMay: Majdnem sírtam én is, komolyan.
LolaMay: Tudod, hogy mindig elérzékenyülök, ha valaki őszintén szereti a munkámat.
Poppy: Jófej ez a Matty mama.
Poppy: Mondtam én, hogy imádni fogja a novellát.
LolaMay: Annyira szerette, hogy arra kért, olvassam fel, mindenki előtt.
Poppy: Hűha, és te felolvastad?
LolaMay: Igen, a zenekartól kölcsönkapott mikrofonba, a színpadon állva.
Poppy: Ó, te szupersztár!!!
Poppy: Büszke vagyok rád, hogy kiléptél a komfort zónádból.
LolaMay: Pedig annyira féltem, hogy elrontom, izgultam nagyon, de elég volt Matty-re néznem, és minden félelmem elszállt.
LolaMay: Mindenki tapsolt, ahogy befejeztem, páran a szemüket törölgették, Matty anyukája odajött hozzám a színpadra, arcon csókolt, és szorosan magához ölelt.
Poppy: Menő vagy, csajszi!
LolaMay: Sosem fogom elfelejteni ezt az élményt.
LolaMay: Máskor is szívesen felolvasnék.
Poppy: Kár, hogy nem voltam ott.
LolaMay: Matty azt mondta, hogy készült videofelvétel, mert volt videós is, majd elküldi, ha össze lesz vágva.
Poppy: Hűha, micsoda szervezés.
Poppy: Micsoda szülinap.
LolaMay: Egy csoda volt az egész.
LolaMay: Annyit táncoltunk Matty-vel, hogy a végén már a cipőt is ledobtam a lábamról.
LolaMay: Nem hittem volna, hogy ilyen felszabadult leszek.
LolaMay: Isabellával is táncoltunk pár kört, az öccse, Alex is felkért, aranyos volt, tízéves kölyök, élvezte a bulit.
LolaMay: Zane fia, Lucas is elvitt egy körre, és azt mondta, jó volt a novellám.
LolaMay: Zane is táncolt velem. Tök kedves volt, kicsit ittas, de szerencsére a vicces fajtából.
Poppy: És Keith is felkért?
LolaMay: Keith nem.
Poppy: Rohadék.
LolaMay: Keith csak a feleségével foglalkozott.
LolaMay: Együtt pletykáltak végig.
LolaMay: Lehet, hogy rólam.
LolaMay: Sőt! Tutira, hogy rólam.
LolaMay: Keith felesége, Alexandra gyilkos pillantásokat lövellt felém. LolaMay: Komolyan, Poppy.
LolaMay: Nem tudom, mivel ártottam neki.
LolaMay: Hiszen nem is ismer engem.
Poppy: Nem baj, Lola, ez őket minősíti, nem téged. Te mindent megtettél, hogy jó benyomást tegyél.
LolaMay: Így van.
LolaMay: És így is jól éreztük magunkat.
LolaMay: Rengeteget nevettünk Matt-tel.
LolaMay: A lehető legjobban sikerült a buli.
Poppy: És miután vége lett a bulinak?????????
Poppy: Történt valami érdekes??????
LolaMay: Háááát...
Poppy: Ez, ez, ez mi?????
Poppy: Mit jelent?
Poppy: Lefeküdtél vele?
LolaMay: Nem történt meg, Poppy.
Poppy: Ne már!!!
LolaMay: De egy ágyban aludtunk.
Poppy: Egy ágyban aludtatok és semmi sem történt?
LolaMay: Ilyet nem állítottam...
Poppy: Charlotte May Dewitt!
Poppy: Legjobb barátnői kötelességemből kifolyólag követelem a részleteket.
LolaMay: Oké, oké.
LolaMay: AZ nem történt meg.
Poppy: RÉSZLETEKET!!
LolaMay: Szóval a buli után nagyon elfáradtunk, szinte azonnal bedőltünk az ágyba.
LolaMay: Megköszöntem neki, hogy része lehettem ennek a csodálatos napnak.
LolaMay: Aztán Matty azt mondta, hogy totál megsemmisítettem a testvéreit a kedvességemmel, és már régen látta Zane-t ennyire normálisnak.
LolaMay: Pedig általában elég seggfej, ezt ő mondta így, ezekkel a szavakkal.
Poppy: Hol van az akció? Miért húzod ennyire az időt, pont a legizgalmasabb rész előtt.
Poppy: Nem emlékszel, hogy a múltkor milyen részletesen kibeszéltem neked videóhívásban a kalandjaimat Bennel és a lepedővel?
LolaMay: Aha, azóta is ég a fejem, ha elképzelem Ben-t.
Poppy: Kérem azokat a részleteket!!!
LolaMay: Szóval hirtelen csend lett, ahogy egymást néztük a félhomályban.
LolaMay: És csókolózni kezdtünk.
LolaMay: Elég sokáig nem is csináltunk mást.
Poppy: És nem feküdtél le vele?
LolaMay: Nem, mert...
LolaMay: Szóval nem készült ilyen helyzetekre.
LolaMay: Illetve igazság szerint készült, csak otthon felejtette.
Poppy: Ah, értem, nem volt nála felszerelés.
Poppy: Mondtam én, hogy neked kellett volna bevásárolni, Lolita.
LolaMay: Jaj, Poppy, én nem hittem volna, hogy anélkül is ilyen jó lesz.
LolaMay: Ex-Matt sosem csinált ilyesmit velem.
Poppy: A kis Lola May előtt kinyílik a nagyvilág.
LolaMay: Ne már, így is ég a fejem.
Poppy: Ez természetes dolog, kincsem.
Poppy: Matt milyen volt ebben a helyzetben?
LolaMay: Most erre mit kellene írnom?
LolaMay: Szerintem el tudod képzelni...
Poppy: Hűha, az én piszkos fantáziámra bízod a dolgot?
Poppy: Biztos vagy ebben?
LolaMay: Jó volt, nagyon jó volt, Poppy, sosem éreztem ilyesmit azelőtt.
LolaMay: Matt végtelenül figyelmes volt.
Poppy: És még?
LolaMay: Jaj, te már!
LolaMay: Lassú és gyengéd is.
Poppy: Most már tuti, hogy a pasi kész főnyeremény.
Poppy: De kár, hogy otthon hagyta a cuccocskát.
LolaMay: Poppy!
Poppy: Igen?
LolaMay: Senkit sem éreztem még ilyen közel magamhoz.
LolaMay: Ma, ahogy felébredtem, még aludt, de végig a karjaiban tartott.
LolaMay: És ahogy ő is felébredt, mosolygott, és az ölelése még szorosabbá vált.
LolaMay: Azt mondta, minden reggel erre akar ébredni.
LolaMay: Az én arcomat meglátni a nap kezdetén.
Poppy: Ez már egy szerelmi vallomás.
LolaMay: Azt mondta, sosem érezte még ennyire rendben az életét.
LolaMay: Mintha minden a helyére állt volna azóta, hogy megismert engem.
Poppy: De cuki!
LolaMay: És én ugyanezt mondtam neki.
LolaMay: A lehető legjobb döntés volt megírni azt az e-mailt.
LolaMay: Matty rövid idő alatt életem meghatározó része lett.
LolaMay: Ez csak jelent valamit, Poppy!
LolaMay: Megtaláltuk egymást.
LolaMay: A sors is azt akarta, hogy így legyen.
LolaMay: Nem érdekel senki, mert működik köztünk ez az egész.
LolaMay: Tizenhárom év?
LolaMay: Mit számít, ha sosem voltunk még ilyen boldogok.
LolaMay: Kit érdekel, ha minden nappal egyre jobban szeretem őt.