Poppy: Hali, ne haragudj, hogy elnyelt a föld, de Ben és én kiruccantunk Londonba, spontán, semmi tervezéssel. Szinte nem is voltam net közelben. Most értünk haza, fél órája.
Poppy képet küldött
Poppy: Nézd, milyen helyes, csorog a nyálam, valahányszor ránézek.
Poppy: Ahogy együtt sétáltunk, megfordultak utánunk az emberek.
Poppy: Ben azt mondta, azért, mert túl szexik vagyunk együtt.
Poppy: Jaj, Lola May, annyira jól érzem magam vele.
Poppy: Gondtalan vagyok, és olyan minden, mintha tinédzserek lennénk.
Poppy: Érti a perverz poénjaimat.
Poppy: Olyan finomakat süt, hogy felszedtem már vagy két kilót, mióta ismerem.
Poppy: És annyira jó vele filmet nézni, irtó muris, hogy jobban meg tud ijedni a horroron, mint én.
Poppy: Kedvelem őt, egyre jobban.
Poppy: Túl sokat fecsegek. Majd írj, ha felébredsz.
Poppy: Így nem jó buli, hogy magamban beszélgetek.
LolaMay: Szia, ébren vagyok, örülök, hogy jól éreztétek magatokat.
Poppy: Hellóka, miért nem szóltál, hogy itt vagy? És miért éjszakázol megint? Valami baj van?
LolaMay: Írnom kellett.
Poppy: A Végtelen sötétséget???
LolaMay: A mai nap eseményeit.
LolaMay: Meg kellett örökítenem.
LolaMay: A lehető legrészletesebben.
LolaMay: Befogtam az egyik füzetet naplónak.
Poppy: Történt valami, amiről tudnom kellene?
LolaMay: Igen, Poppy.
LolaMay: Matt átjött hozzám, még reggel.
LolaMay: Szabadságot vett ki, és én is.
Poppy: Szabadság?
Poppy: Hozzád?
Poppy: Matt?
Poppy: Lefeküdtél vele?
LolaMay: Hétvégén túrázni voltunk a közelben, és valahogy szóba jött a kis házikóm a kert végében.
LolaMay: Matt azért jött, hogy segítsen nekem felturbózni.
LolaMay: Tökéletes lenne az íráshoz.
Poppy: Lefeküdtél vele??
LolaMay: Csak tudod, tele van régi lomokkal, és Matt felajánlotta, hogy segít nekem kiválogatni.
LolaMay: Ahogy megérkezett, szinte azonnal hozzá is kezdtünk.
LolaMay: Fogalmam sem volt, hogy ennyi sok fölösleges kacatom van.
LolaMay: Régi cipők, újságok, elromlott háztartási gépek.
LolaMay: Még apukám pár régi játéka is ott lapult egy dobozban.
LolaMay: Volt mit csinálni.
LolaMay: Pizzát rendeltünk ebédre.
LolaMay: Közben sokat beszélgettünk.
Poppy: Jó, de lefeküdtetek???
LolaMay: Evés után folytattuk.
LolaMay: Találtunk régi fényképeket nagymamámról. Majd beviszem neki valamikor. Matt szívesen elkísérne, azt mondta.
Poppy: Lola, légyszi, ne húzd tovább az idegeimet.
LolaMay: Oké, szóval elkezdtek gyülekezni a felhők.
LolaMay: Az udvar tele volt dobozokkal, mindenfajta lommal, és nem tudom, hogy a fenébe, de egyszer csak zuhogni kezdett az eső. Elkezdtük menteni a cuccokat, vissza a házikóba. Amire az összeset biztonságba vittük, bőrig áztunk.
LolaMay: A hajamból csavarni lehetett a vizet.
Poppy: Várj, hozom a pattogatott kukoricát, innentől érdekes igazán.
LolaMay: Bementünk a házba, mindketten azon nevettünk, hogy csupa vizesek lettünk.
LolaMay: Adtam egy törölközőt Mattnek.
LolaMay: Ott ültünk a nappali kanapéján.
LolaMay: Matt az ujjatlan felsőjében.
LolaMay: A tetoválás szinte világított vizes bőrén.
Poppy: Itt vagyok, kólát is hoztam.
LolaMay: Megérintettem a betűket.
LolaMay: A nevetés abbamaradt.
LolaMay: Csend lett, csak a párkányon kopogó esőt lehetett hallani.
LolaMay: Matt felém fordult, a csuklómat figyelte, az én tetoválásomat, aztán a szemembe nézett.
Poppy: Miért húzod ennyire az időt?
LolaMay: Aztán kicsit közelebb hajolt hozzám, és a fülem mögé simította a vizes hajamat.
Poppy: Megcsókolt?
LolaMay: Én őt, Poppy, mert egész egyszerűen muszáj volt. És ő visszacsókolt, és ennyire tökéletes még sosem volt senkivel. Mint a könyvekben, pillangókkal és gyengédséggel, minden stimmelt.
Poppy: Te jó ég!!!!
Poppy: Édesem!
Poppy: Úgy örülök!
LolaMay: Ahogy elhúzódtunk egymástól, rám mosolygott, és én is rá.
LolaMay: Azt mondta, hogy sosem örült még ennyire a szeszélyes nyári időjárásnak.
Poppy: Nem semmi a fickó.
Poppy: És mi történt utána?
Poppy: Lefeküdtetek?
LolaMay: Nem, csak beszélgettünk, aztán amikor újra kisütött a nap, folytattuk a takarítást.
Poppy: Még mindig ott van veled?
LolaMay: Már hazament.
LolaMay: Kikísértem az autójához, és mielőtt beszállt volna, megöleltük egymást.
LolaMay: Megköszönte a mai napot. Mindig megköszöni, amikor el kell válnunk egymástól.
Poppy: Csók?
LolaMay: Puszit adott az arcomra.
LolaMay: Megígérte, hogy holnap is eljön segíteni.
LolaMay: Aztán beszállt az autóba, kitolatott az útra, dudált egyet, én meg integettem neki.
LolaMay: Azt kívántam, bárcsak visszajönne.
LolaMay: És ekkor leállította a motort, kiszállt a kocsiból, odajött hozzám, gyengéden magához vont, és megcsókolt, Poppy.
LolaMay: Egyszerűen tökéletes volt, ahogy ott álltunk odakint, a lusta nyári estén, egymást csókolva, nem törődve azzal, hogy ki lát minket, csak élvezve a pillanatot.
LolaMay: Amikor nagy nehezen abba tudtuk hagyni, Matty hatalmas vigyorral az arcán azt mondta, enélkül nem tudott volna hazamenni.
LolaMay: Ezután már tényleg elindult haza, és én alig várom, hogy holnap legyen és visszajöjjön hozzám.
Poppy: Túl cukik vagytok!
Poppy: Lola May, szerintem írhatnál egy könyvet magatokról, annyira izgi lenne. Igaz történet alapján, meg minden.
Poppy: Szerintem tetszene az olvasóknak.
LolaMay: Már így is olyan, mintha valami tündérmesébe csöppentem volna. Mintha álom lenne ez az egész. És annyira félek, hogy felébredek, és minden eltűnik majd.
Poppy: Komolyan gondolod ezt az egészet Matt-tel?
LolaMay: Én csak boldog akarok lenni, és ha vele vagyok, az vagyok.
LolaMay: Tehát igen, a lehető legkomolyabban és leghatározottabban azt gondolom, hogy ő az én jövőm, és már előre látom, hogy rengeteg rosszalló tekintet vár ránk a korkülönbség miatt, a családomtól sem számítok jóra, de nem érdekel.
LolaMay: Csak az számít, hogy vele legyek.
LolaMay: Tele van a szívem szerelemmel, Poppy.
Poppy: Én áldásom adom a dologra.
Poppy: Annyira boldog vagyok, hogy boldog vagy.
LolaMay: Köszönöm szépen, Poppy.
LolaMay: Te vagy a legjobb.
Poppy: Édesem, megérdemled a napocskát a sok felhő után.
---------------
Ezzel a négy fejezettel szeretnék nektek boldog karácsonyt kívánni. Ti vagytok a legjobbak, nélkületek nem menne. Szeretlek titeket! 💖
Jó pihenést és csodaszép élményeket kívánok!