- Nem Sarah, erről szó- kezdett bele anya, de a kislány a szavába vágott.
- Nem akarok új apukát! A régit akarom vissza! Azt akarom, hogy apa legyen itt! Hol van apa? – sipítozott és mindannyian meglepődve figyeltük a kis embert. Anya megelégelve a hisztijét fogta, felvitte az emeletre én pedig lent maradtam John- al és mindketten csak néztünk ki a fejünkből.
- Egyébként nem ilyen. – törtem meg a csendet és felnéztem a férfire, aki érdeklődve figyelt engem. – Csak kicsit felzaklatta a hír.
- Persze, meg is értem. Nem is várom el, hogy azonnal fogadja el a dolgokat. Még kislány, időbe telik. – kedves, bár ez az első pillantásról is lejött.
- Igen, igen. Ne haragudjon, hogy ilyen kínos helyzetbe hoztuk. – próbáltam menteni a menthetőt.
- Tegezz, légy szíves. És nem haragszom, majd megbékél. – kicsit elbeszélgettük az időt és arra lettünk figyelmesek, hogy anya lép be az étkezőbe nyúzott arccal és szemei is lassacskán csukódnak le.
– Szerintem jobb, ha most megyek. Ti pedig feküdjetek le pihenni. – simított végig anya vállán és a kijárat felé indult. – Örülök,hogy megismertelek titeket. – fordult vissza mosolyogva majd eltűnt a sötétben én pedig bezárkóztam.
- Anya, menj fel. Feküdj le, nagyon rosszul nézel ki. - néztem anyámra.
- Jó. – ennyit mondott és felsétált az emeletre. Szerintem, amint belépett a szobába azzal a lendülettel el is nyomta az álom. Követtem lépteit, megálltam a szobám előtt és átnéztem anyáékéba. Sarah békésen aludt, mintha fél órával ezelőtt nem tőle zengett volna a ház. Beléptem a szobámba és a korom sötétség fogadott, de egy kattintással már is becsempéztem egy kis fényt. Aludni nem tudtam és szerintem a téli szünet közepén, este fél tízkor senki sem ezért telefonkönyvemben végigpörgettem és azonnal tárcsáztam Joaquin számát.
- Szióka. – szólt bele vidáman.
- Van egy nevelőapám. – vágtam egyből a közepébe.
- Milyen? Kedves? Morcos? Jól néz ki?
- Hé! – hallottam meg egy másik hangot, amitől automatikusan is elmosolyodtam.
- Normális. Bár Sarah- t kicsit megérintette...
- Oh, majd akkor egyik nap átmegyek. – annyira hallottam a hangján, hogy aggódik most a húgomért, úgy kezeli, mint a saját testvérét. – A bulival mi lesz?
- Mi lenne?
- Biztos akarsz menni? Rendezhetünk mi is egy kis baráti összejövetelt, elleszünk.
- Joaquin minek rendeznénk mi is külön bulit mikor ott van már eleve egy, így nem kell vennünk se piát, se tűzijátékot, tök ingyen megússzuk.
- Jó, de Joshua? – már vártam, hogy felhozza.
- Mi van Joshua- val?
- Semmi csak, hosszú hetek után most lesztek először hosszasabb ideig egymás látóterébe.
- Jó, hát... ezzel nem tudok mit tenni. – nevettem fel keserűen. – Már nem érdekel, túltettem magam rajta. – hazugság.
- Hát jó... Akkor készülj fel, hogy életünk legjobb szilveszteri bulija lesz és nem úgy lépünk majd át a következő évbe, hogy magunkba fordulunk és feltünés nélkül járjuk az iskolát. Olyan hírünk lesz mint még senkinek. - késő este ennyire felpörögni...
- Ó, nekem már megvan a magam kis híre. - nevettem fel visszagondolva a mutatványaimra. Hát,ő... van hírem az a lényeg.
- Valós igaz. - picit talán eldumáltuk az időt és még Felix is csatlakozott, szóval olyan éjfél fele nyomtuk ki a hívást. Alig kellett pár perc és úgy elnyomott az álom, mint még soha. Fárasztóak ezek az ünnepek.
- Aztaszilveszterimindenségit! - pattantak ki a szemeim és, mint akit kilőttek úgy keltem ki az ágyból. Szilveszter napja van, kicsit eltelt az a pár nap, kicsit túl gyorsan telt el az a pár nap, és teljes stresszbe vagyok, ver a víz, elájulok. Na jó, azért nem. És akkor csak pár óra és vége ennek az évnek, ennek a szörnyű évnek. Bleh...
- Á! Sziasztok! - hallottam meg anyám hangját lentről és csak értetlenül hallgatóztam, kik jönnek ilyen korán? Ránéztem az órámra és máshogy fogalmaztam. Ki kel ilyen későn? Úgy van, kicsit elaludtam. Lebattyogtam a lépcsőn és Felix állt velem háttal én pedig fogtam magam és ráugrottam a hátára.
- Hülye gyerek! - nyöszörgött a padlón szerencsétlen. Hát talán kicsit nagy volt a lendület.
- Upsz. - pattantam fel és felsegítettem a fiút.
- Két percre megyek ki a konyhába, de mindig úgy érek vissza, hogy valamelyikőtök összetöri magát.
- Ilyen ez. - nevettünk össze Felix- szel egy öklös kíséretében. Marhára szerencsésnek érzem magam velük.
- Kapd össze magad. - tapsolt kettőt Joaquin.
- De hát még csak fél egy. - néztem rá értetlenül.
- Mondom kapd össze magad. - nézett rám rezzenéstelen arccal én pedig szót fogadva visszavonszoltam magam a szobámba.