– Hogy merted megcsókolni? – nézett a fejem fölé a mögöttem lévő fiúra.
- Tessék? – válaszoltam a fiú helyett. – Mert te mindenkit megcsókolhatsz?
- De... – kezdte el, de képtelen volt folytatni. Szánalmasan végignéztem rajta és kisétáltam a házból és kiérve az utcára csak föl- alá járkáltam, kezeim ökölbe szorultak és nagyon meg akartam ütni valamit. Hallottam, hogy valaki közeledik ezért felkaptam a fejem.
- Ez nem volt jó ötlet. Ajj, ez nagyon nem volt jó ötlet. – fogtam a fejem.
- Figy. Nem akarlak magyarázat nélkül hagyni, ezért jöttem utánad. – szólalt meg én meg felkaptam a fejem. Ugye nem. - Láttam mennyire szarul esett, hogy ilyen dolgot tett veled és tudom, hogy fájt, ezért gondoltam te is okozhatnál neki egy kis fájdalmat, szóval rásegítettem.
- Oh. Köszönöm. – néztem rá meghatódottan. – Már azt hittem azért csókoltál meg, mert... hát-
- Azt hitted tetszel nekem?
- Hát, lényegében igen.
- Nem. – mosolygott, nekem pedig egy hatalmas kő esett le a szívemről. – Nem tetszesz. Bírlak, tényleg. Nagyon. De nem vagy az esetem.
- Óóó. Akkor jó. És köszönöm tényleg, hogy ezt megtetted értem. – néztem rá hálásan és gondolkodás nélkül megöleltem.
- Még szép, hogy megtettem. Ez nem volt szép tőle. Ha szeret ne tegyen féltékennyé. – mondta miközben végigsimított a hátamon. Ha szeret. Igen, ott a "HA".
- Ha szeret... – suttogtam halkan majd eltoltam magamtól és a sötét eget néztem. Gondoltam egyet és kifeküdtem az útra. Darren elnevette magát és elhelyezkedett mellettem.
- Hát ti? – ütötte meg a fülünket egy lány hang. Nem ismerem ezért ránéztem Darren- ra hátha ő tudja ki ő.
- Jobb kérdés. Hát te? – állt fel Darren és szembeállt a lánnyal. Én is így cselekedtem és kapkodtam a fejem közöttük. Nem tudom, hogy ők honnan ismerik egymást, de abban biztos vagyok, hogy nagyon szikrázik közöttük a levegő. – Mit csinálsz itt?
- Ezt én is kérdezhetném tőled. – lépett közelebb hozzá én meg felhúzott szemöldökkel néztem a jelenetet. A lány teste már teljesen a fiúéhoz simult és fejét jobbra- balra döntögette. Darren csak egy mozdulattal ellépett onnan. – Naa. Mi a baj édim?
- Menj el. Nem vagyok rád kíváncsi.
- De rosszkedvű valaki. Nem hinném, hogy ez itt jobb társaság lenne, mint én. – mutatott rám és lassan végigmért.
- Örülnék, ha nem kezelnél mindenkit tárgyként, úgy ahogy velem tetted. – ohóó, akkor ők együtt voltak. Izgi.
- De én sose tettem veled ilyet. – váltott át hisztérikus hangnemre.
- Alexa. Menj már innen. – mutatott az utca végébe, hogy arra el lehet indulni.
- Jólvan. De tudom, hogy hiányzom neked. Ne tagadd. – sétált el mellettem majdnem fellökve engem. Bunkó. Darren ránézett miközben én próbáltam elnyelni a nevetésem.
- Csak rajta. – amint kimondta belőlem egy halk neveté tört ki, mivel a lány még a közelben volt nem akartam magamra irányítani a figyelmét.
- Szerencsétlenek vagyunk. – mondtam majd visszafeküdtem az útra. Majd Darren is, és később Lara, Joaquin és Felix is csatlakozott hozzánk.
- Nézd már, ott a göncölszekér. – mutatott Lara a csillagokra. Sehogy se tudtam kivenni azt, viszont láttam egy hullócsillagot.
- Kívánjatok. – mondtam majd pár másodperc csönd telepedett a társaságunkra.
- Te is kívántál? – kérdezte Lara.
- Nem. Nekem megvan minden, ami kell és mindenki, aki fontos. – vagyis majdnem. Csak rájuk mosolyogtam ők pedig csendben maradtak. Túl jól ismernek. Túl jól ismernek ahhoz, hogy tudják mi kavarog most a fejemben. Talán Joshua ezzel a lépésével csak segített nekem azon, hogy minél előbb elhidegüljek tőle?
Egy óra fele megindultunk haza, engem elkísértek a fiúk és onnantól kezdve nagyon kellett figyelnem, hogy ne nagy léptekkel menjek be a házba mielőtt a húgom lerohanna hozzám. Így is alig birom nyitva tartani a szemem. Belépve a szobámba kiléptem az erkélyemre és leültem a kisszékemre. Hallgattam, ahogy a házibulik zenéje tompa hangon ér el a mi utcánkba is és lehunyva a szemem jobbra- balra dölöngéltem mikor rezzent a telefonom.
Avery Black ismerősnek jelölt.
Hátrahőkölve néztem a képernyőt és a ma esti összes alkohol eltávozott a szervezetemből. Kicsit elidőztem, de úgy döntöttem visszajelölöm, ha már ismerem. Alig pár másodperc telt el mikor felugrott egy értesítés.
Avery: Szia
Na jó, nekem ez már tényleg nagyon fura volt és nem tudtam mit reagáljak. A körmöm kopogtattam a képernyőn, majd erőt vettem magamon és visszaírtam neki.
Én: Szia
Avery: Csak megszeretném köszönni, amit tettetek értem. Elképzelni se tudom, hogy mi lett volna, ha ti nem jöttök utánunk. Másrészt meg ne haragudj, amiért olyan bunkó voltam veled és nem hittem neked Elijah- val kapcsolatban...