Teljesen elhanyagoltam magam.
Aztán eszembejutott, hogy tavaly volt egy legjobb barátnőm, aki miután lelépett szüleivel minden létező kapcsolatot megszakított velem és semmit nem tudok róla. Gondolva egyet újra felénztem a social media- ra, de instagram- on semmi, face-n semmi... Á! Várjunk csak, találtam valamit. A vezetékneve megváltozott, édesanyjáét vette fel ezzel nem csak engem, de szerintem a többi ismerősét is meglepve. Ránéztem az adatlapjára és egy teljesen új lány nézett vissza rám. Elképedve tekertem az idővonalát, ahova időnként posztolt, esetleg megjelölték valamiben, de összességében azt a szerepet választotta, hogy egyszer mutatkozik, máskor meg el van tűnve. Aztán még szemet szúrt valami. "Kapcsolati státusz: Eljegyezve". Hártahőkölve néztem tovább a kijelzőt és nagyokat pislogtam, hátha csak behaluztam, de ez nem így volt. A gondolat, hogy a volt legjobb barátnőmet eljegyezték egyszerre boldogsággal és kicsi szomorúsággal töltött el. Örültem, hogy az élete kezd magasabb szintre emelkedni, viszont kicsit lelombozott a tudat, hogy ha én nem nézem meg a profilját erről soha nem fogok tudomást szerezni. Mégiscsak, azok az emberek voltunk egymásnak, akik számíthattak a másikra és mindent meg tudtunk beszélni, csakhogy ez mára teljesen eltűnt. Nagyot sóhajtva hagytam el az oldalát és telefonom ledobva az ágyra néztem ki a fejemből. Vajon mit szólna, ha ráírnék? Égi jel, vagy sem, de mintha a lány a gondolataimban olvasott volna egy értesítést küldött nekem. Feloldva a telefonom láttam, hogy bekövetett instagram- on. Meglepődve néztem a kis jelzést és kíváncsian ránéztem a profiljára, (ugyanis az előbb még nem találtam) vagyis akartam rázézni mivelhogy privát. Francba! Ha most, egyből visszakövetem az úgy nézne ki mintha egész nap a telefonomon lógnék és nem lenne semmi más dolgom. Hm, akkor ezzel várunk.
Lebattyogtam a lépcsőn és a konyhafelé vettem az irányt mert legutóbbi információim szerint Joaquin kaját jött keresni és azt igen kevés helyen talál a lakásban a konyhán kívűl.
- Mivan te kocka? – nézett fel rám kaját tömve a szájába.
- Mivan te bélpoklos? – váltottam át én is erre a hangsúlyra mire mindkettőnkből kitört a nevetés. Joaquin a bárszéken ült én pedig megláttam a tányérján még két hamburgert.
- Akkor abból én most kérek. – indultam felé mikor a fiú szólni akart, viszont én későn kapcsoltam és a lábaim kicsúsztak alólam én meg hanyatt vágódtam a konyha csempén. Joaquin nagy szemekkel nézett rám aztán elnevette magát, de úgy,hogy már majdnem lefordul a székről, én pedig könyökömet simogatva néztem rá szúrós szemmel. – Miért nem szóltál, hogy anya felmosott?
- Most akartam mondani. – törölgette a szemét.
- Időben. – sziszegtem fogaim között és nagy nehezen felálltam.
- Tessék, ezért az alakításért ez a nyereményed. – nyújtotta felém a burgert, amit gondolkodás nélkül elvettem tőle. Kicsit összegörnyedve az előző esésemtől ültem fel a mellette lévő bárszékre és egy nagyot beleharaptam az ételbe.
- Mmm, ez Isteni! – képzeltem magam a mennyországba a kellemes ízvilágtól.
- Én csináltam.
- Egy Isten vagy.
- Tudom. – húzta ki magát nagyképűen, én meg csak bambulva néztem rá.
- Nehogy elszállj a beleddel együtt.
- Ne rontsd el a pillanatot. – ült még mindig egyenes háttal és lehunyva a szemét elképzelte magát valahova. Remélem jó messzire innen, kis egoista. Nevetve megforgatva a szemem beugrottak a tegnapi emlékek.
- He! Ki a vöröske? – jutott eszembe, hogy tizedikbe ment egy új lány.
- Avery. – segített ki a mellettem ülő személy.
- Honnan tudod? – néztem felé érdeklődve, ő pedig megfogta a telefonját és megmutatta az ismerős jelöléseit. – Hű! – és ennyi jött ki a számon.
- Másiknak nem fogsz örülni. – letette a telefonját a pultra és úgy matatott a képernyőn. Rákattintott a lány oldalára és lepörgetett az ismerős listájához.Azonnal szemetszúrt egy ismerős profil, amitől megakadt az étel a torkomon és öklendezve próbáltam feldologzni a látottakat.
- Honnan ismerik ezek egymást? – meredtem a kijelzőre és próbáltam rájönni a válaszra.
- Nem, ne azt nézd. Ott, azt. – bökött kicsit lejjebb és most már az étvágyam is elment.
- Elijah? Komolyan? – képzeltem magam elé a két személyt, közöttük az új,ismeretlen lánnyal és próbáltam eldönteni melyik zavar jobban. A pszichopata végzős, aki tönkretenné a lányt, vagy az exem, aki engem tenne tönkre ha egymásba habarodnának. Lepattantam a székről és felsiettem a telefonomért. Ott volt az ágyon, a hagyott állapotban és épphogy hozzáértem elkezdett rezegni és villogni. Hívnak. Ismeretlen. Ez különös. Nem foglalkozva vele, kinyomtam és visszamentem a konyhába. Megmutattam Joaquin- nak a számot hátha ismeri mire ő jóízűen felnevetett.
- Látom Felix- nek jó kedve van.
- Ez Felix száma? – néztem döbbenten a számra és próbáltam rájönni Felix- nek mi mondanivalója van, amit nem tudna leírni.
- Ja, elkérte a számod mert mondta meg akar szívatni, de úgy néz ki nem jött tössze. – húzta őszinte mosolyra a száját mikor (gondolom) feldézte a Felix és közte lezajló beszélgetést.
Hozom a részeket, ahogy csak tudom! Csak egy elcseszett órarendet kaptam és örülök, ha hazaérek, de igyekszem posztolni.