"(...) már minden reggel szerelmes tudok lenni
szabad és igaz életembe"
(3 hónap múlva)
Yoongi egy elégedett mosollyal az ajkain ült a nappaliban, miközben egy primitív reality show-t nézett a tévében, ennek tetejében pedig a fejét tömte a KFC-ből rendelt kirántott csirkecombokkal mepakolt kosárral. Ironikus volt, hogy valamiféle modellekről szólt a műsor, ő pedig orrba-szájba falatozott a finomságokból a műsort közvetítő készülék előtt, bár nem lehetett kibáztatni őt ezért, hiszen a december eljöttével sikeresen átlépett a várandóssága utolsó hónapjába.
A pocakja mostanra már olyan volt, mint egy kétszeresére, talán háromszorosára nőtt görögdinnye, amely miatt Yoongi egyre többet szenvedett. A terhessége elején minden tök cuki volt; aranyos pocija volt, a kisbabája még csak embrióként lakott a testében, tudott futni, ugrálni vagy esetleg felsétálni néhány lépcsősoron anélkül, hogy kifulladt volna.
Mára pedig minden megváltozott. A hibrid szinte mindentől elfáradt, nem tudott normálisan aludni, fájt a háta, a lábairól pedig már ne is beszéljünk! Kész katasztrófa volt ez az egész terhesség, Yoongi pedig már alig várta, hogy megszülessen a pici, ő pedig végre fellélegezhessen ettől a rengeteg tehertől, amely szó szerint a testére nehezedett.
Nem arról volt szó, hogy nem örült volna a picinek, hiszen kimondhatatlanul csodálatos érzés volt látni magát egy pocaklakóval a hasában, azonban egy szó, mint száz, várandósnak lenni nem mindig volt móka és kacagás.
Még szerencse, hogy Namjoon mellette volt, s ott segítette őt, ahol csak tudta. Igaz, ő is jóval elfáradt ezalatt a néhány hónap alatt, hát még úgy, hogy talált magának egy új munkahelyet is, ahol kezdő dolgozóként kicsit többet kellett gürcölnie, mint azt eddig megszokta.
Mindenesetre csodálatos munkát végzett, mind párként és jövendőbeli apaként is, ezért pedig Yoongi eszméletlenül hálás volt.
A mai nap teljesen nyugodtan indult a pár életében, egészen addig, amíg Yoongi a tévénél ülve eszegetni nem kezdett. Eddig még mindig minden rendben volt, azonban, amikor Yoongi kivett az előtte lévő kosárból egy újabb csirkecombot, az pedig kicsúszva a kezei közül a földre esett, a hibridben hirtelen elpattant valami.
A szája azonnal lekonyult, Yoongi pedig vehemensen sírni kezdett, miközben hüppögve figyelte a földön fekvő, magányos csirkecombot, amelynek jelenleg a szájában kéne lennie, de nem... le kellett esnie arra a kicseszett padlóra, ahonnan Yoongi nyilvánvalóan nem tudja majd felvenni az óriási hasa miatt.
Ez is a Namjoon hibája! Minek kellett neki teherbe nyomnia őt?!
Az idősebb pedig, amint meghallotta a hibride keserves sírását, teljesen önkívületi állapotban kezdett loholni a nappali felé, ugyanis azt hitte, hogy beindult Yoonginál a szülés, esetleg valami szörnyűség történt. Jóhogynem infarktust kapott, amikor felhangzott a kedvese hüppögése.
- Mi a baj, édes? - ért oda Yoongihoz Namjoon kifulladva, majd ijedten fogta közre a hibrid valóját. - Mi történt? Miért sírsz?
- Leesett a földre a csirkecomb! - sírt fel hangosabban a hibrid, miközben ujjaival az említett ételdarabra mutatott, Namjoon pedig teljesen megsemmisülve vezette a tekintetét a földön fekvő kirántott csirkecombra.
- Cica, nincsen semmi baj, csak vegyél ki egy újat a kosárból - mosolyodott el Namjoon kínosan, miközben lágyan szólt Yoongihoz, ugyanis az ilyesféle helyzetekben megpróbálta a lehető legnyugodtabban kezelni a szituációt, hiszen, ha ő is kiakadt, akkor Yoongi még jobban kétségbeesett. - Nem baj, megtörténik az ilyen, de ezt már ne edd meg! - emelte fel a földről a csirkecombot, hogy azt aztán kidobhassa a szemeteskosárba.
- De én azt akartam megenni! - kezdett erőteljes hisztizésbe a hibrid, miközben szinte kiabálva ejtette ki ezeket a szavakat.
Namjoon kétségbeesetten pillantott a kedvesére, majd amilen gyorsan csak tudott, elszaladt a konyhába, hogy kidobhassa a csirkecombot, majd ugyanilyen gyorsaságot felvéve visszasietett Yoongihoz, hogy átölelhesse őt.
- Kiscicám, nyugodj meg - duruzsolta kedvesen a hibrid fülébe az idősebb, miközben lágyan cirogatni kezdte a pociját. - Az a husi nem szerette volna, hogy megedd őt, és ennyi, nem is baj, hogy leesett a földre.
Az idősebb mostanra már megtanulta, hogy az ilyesféle helyzetekben Yoongival úgy kell beszélni, mint egy kisgyerekkel, mert akkor könnyebben megnyugszik. Namjoon nem pontosan tudta, hogy ez miért van így, mindenesetre neki az pont elég volt, hogy ez a módszer bevált a hibridnél.
- De miért nem szerette volna, hogy megegyem? - kérdezte Yoongi szipogva, miközben szorosan Namjoonhoz bújt, bár mostanra már sokkal nyugodtabbnak látszott.
- Nem tudom, édes - ingatta a fejét Namjoon mosolyogva. - De ne foglalkozz vele, inkább vegyél el egy újabbat!
- Már nem szeretnék enni - fújta fel az arcát Yoongi durcásan.
- Miért nem? - ijedt meg Namjoon azonnal. - Már nem vagy éhes? Elment az étvágyad? Rosszul vagy?
- Joonie, ne aggódj ennyit, csak már nem bírok enni - kuncogott fel a hibrid édesen, miközben az egész testével Namjoon felé fordult.
- Ne haragudj, csak izgulok! Most már szinte bármelyik pillanatban itt lehet a baba, én pedig félek, hogy pont akkor, amikor megtörténik, nem leszek itt melletted időben, hogy segíthessek.
- Itt leszel, ne aggódj - mosolyodott el Yoongi kedvesen. - És egyébként is azt terveztük, hogy mindennap átjön majd valaki hozzám a srácok közül, ha esetleg neked be kéne menned dolgozni.
- Rendben - fújta ki a levegőjét Namjoon kicsit nyugodtabban. - De már szóltam a főnökömnek, hogy a szerelmem bármelyik pillanatban szülhet, így megegyeztünk abban, hogy nem kell majd túl sokszor bemennem a céghez.
- De jó! - borult az idősebb nyakába Yoongi nevetve, ezzel a mozdulattal pedig mindketten eldőltek a kanapén, így Namjoon kuncogva simított a kedvese tincsei közé. - Annyira, de annyira örülök!
- Óvatosan, édes - susogta a hibrid füle mellett Namjoon, majd lejjebb vezetve az ajkait lágyan belecsókolt Yoongi nyakhajlatába, később pedig a pocijára is nyomott néhány puszit. - Ó! - nyíltak hatalmasra az idősebb íriszei, amint megérzett valamit Yoongi pociján. - Megmozdult a baba! Cica, megmozdult a kisbabánk!
Akármennyire is tűnt ez lehetetlennek, a Yoongi pocijában lévő kisbaba még egyszer sem rúgott, sőt, nem is igazán mozgolódott a hibrid hasában, egészen eddig. Hatalmas meglepetéssel járt ez, Yoongi még el is sírta magát, Namjoon pedig a lehető legkicsattanóbb mosollyal az ajkain fúrta az arcát a hibrid pocijába, ahol egyfolytában érezte az apró mozgolódásokat.
- A mi picikénk - mosolyodott el Namjoon önfeledten, miközben elárasztotta Yoongi a pusziáradatával, a hibrid pedig szintén vidáman simított a tenyerével a saját pocakjára.
Egyébként Namjoon és Yoongi közös megegyezésként úgy döntöttek, hogy hagyják meglepni magukat a baba nemével. Már így is összevásároltak a picinek mindenféle ruhácskát és játékot, s az, hogy fiú lesz-e vagy lány, csak a szülésnél derül majd ki, csak fokozta az izgalmakat. Már, nem mintha még több izgalomra lett volna szükségük.
- Már most látom, hogy rám ütött - kuncogott fel Yoongi édesen. - Kis lustácska.
- Lehet, hogy cicahibrid lesz, úgy mint te - csillantak fel Namjoon íriszei boldogan, miközben felnézett a kedvesére. - Istenem, egy mini Yoongi. Ó, de aranyos lesz!
- Vagy egy mini Namjoon fülekkel és farkincával!
- Ahw, elolvadok! - pityeredett el az idősebb a boldogságtól, majd hitetlenül felnevetve kezdte letörölgetni a saját könnyeit, azonban egy idő után ezt maga Yoongi tette meg helyette. - Annyira boldog vagyok! Imádlak titeket, alig várom kivárni, hogy világra jöjjön a kisbabánk - merengett el boldogan és szerelmesen. - Nagyon szeretlek.
- Én is nagyon szeretlek - érzékenyült el Yoongi, miközben végigsimított a szerelme orcáján.
Ebben a pillanatban mindketten elérzékenyült "szülők" voltak, akik egymásra borulva hullajtották a könnyeiket, bár ez nem volt túl nagy gond, hiszen ezt az önfeledt boldogságtól és meghatottságtól tették. Mindketten földöntűlian boldogak voltak, mindazon problémák ellenére, amelyek őket érték az elmúlt hónapokban. Jelenleg nem számítottak a gondok vagy a fájdalmak, esetleg a múlt sérelmei.
Most csak ők ketten és a nemsokára megszületendő kisbabájuk számított.
○ ○ ○
- Boldog szülinapooooot! - kiáltott fel a hangos társaság abban a pillanatban, amikor Taehyung belépett az otthona ajtaján, mire az említett személy a tenyerét a szájához kapva, kitágult szemekkel nézett végig a barátain, kik hatalmas boldogsággal az arcukon néztek a szülinaposra.
A mai napon Taehyung szülinapját ünnepelték, amelyre bár az említett számított, mégis eszméletlenül örült a "meglepetés" bulinak. Amíg haza nem ért, Jungkookkal volt és hát, maradjunk annyiban, hogy nagyon jól elvoltak egymással addig, amíg várakoztak.
Mindegy, nem is ez a lényeg, mindenesetre teljesen biztos, hogy Taehyung szülinapja tökéletesen indult.
- Ó, azta! - csillantak fel a szülinapos íriszei, amint megpillantotta a feldíszített nappaliját, s a szeretett barátait, akik szülinapi sapkában és hacukában virítottak.
- Nagyon boldog szülinapot, TaeTae! - borult az említett nyakába Hoseok egy hatalmas mosollyal az ajkain, az ő mozdulatát pedig mindenki más is követte, ezzel egy nagy csoportos ölelésbe tömörülve.
- Nagyon szépen köszönöm - nevetett fel Taehyung önfeledten. - Jaj, annyira aranyosak vagytok! Köszönöm!
- Ez csak természetes - mosolyodott el Namjoon kedvesen. - Szülinapod van, még szép, hogy kellőképpen megünnepeljük.
- Bár úgy látszik, hogy Jungkookkal már nem kicsit bemelegítettetek - kuncogott fel Jimin, amint végignézett Jungkook zilált valóján, és Taehyung szívásnyomokkal ellepett nyakát.
- Kussolj, Jimin! - forgatott szemet Jungkook teljesen elpirulva.
- Egyébként van egy hatalmas hírünk - pillantott Jungkookra Taehyung sejtelmesen, mire a csapat egy személyként hallgatott el, s kicsit ijedten néztek a párosra.
- Csak azt ne mondd, hogy Taehyung is terhes - szörnyedt el Namjoon. - Egy várandós egyelőre pont elég.
- Hé! - csapta meg az idősebb vállát Yoongi durcásan.
- Jézus, de gyökér vagy, Namjoon! - nézett az említettre Jin rosszallóan.
- Csak vicceltem, na! - hajtotta le a fejét Namjoon, majd bociszemekkel nézett Yoongi felé. - Imádlak, cica! Várandósan is.
- Na, azért! - kuncogott fel Yoongi, majd megbocsájtásképpen nyomott egy apró puszit Namjoon ajkaira.
A baráti csapat tagjai végül mind elhelyezkedtek Taehyung nappalijában, ugyanis már mindannyian várták azt a hatalmas hírt, amelyet a szülinapos Jungkookkal szeretne bejelenteni. Nem tudták elképzelni, hogy mégis mi lehet ez az égetően fontos dolog, bár Taehyung arckifejezését látva tudták, hogy biztos, hogy jó dologról lehet szó.
- Szóval... - kuncogott Taehyung önfeledten, miközben szerelmesen pillantott a mellette ülő Jungkookra, ki szintén nevetgélve nyomott egy csókot a szülinapos arcocskájára. - Jungkookie, mondd el nekik te!
- Nem, mondd te!
- Nem, te!
- Az a logikus, ha inkább te!
- Jézusom, mondja már valaki! - türelmetlenkedett Jimin, miközben ráütött egy erőset a mellette ülő Hoseok combjára, mire az feljajdulva dőlt oldalra a fájdalomtól. - Hupsz, bocsi, csak ideges vagyok! - kuncogott Jimin legyintve egyet, aztán pedig úgy döntött, hogy minden figyelmét az izgatott párosnak szenteli majd.
- Szóval az a helyzet, hogy összejöttünk Jungkookkal - jelentette ki Taehyung hatalmas boldogsággal, tapsikolva néhányat, mire a baráti társaság egy személyként hallgatott el, hogy aztán hatalmas megdöbbenéssel pillantsanak kettejükre. - Meglepetés!
- Mi van? - akadt ki hirtelen Jin. - Ez a nagy hír? Hogy összejöttetek? Ezt már évek óta tudjuk - tárta szét a karjait hitetlenül.
- Ja - bólintott egyet Jimin is teljesen lehangolva. - Hiszen már nagyon régóta kavartok, én pedig azt hittem, hogy az, hogy együtt vagytok-e vagy sem, egyáltalán nem téma.
- Tiszta idióták vagytok! - morgott Hoseok lemondóan, mire Taehyung csak felkuncogott, majd sejtelmesen pillantott Jungkookra, aki csak kacsintva és bólintva egyet jelezte neki, hogy inkább szólaljon meg.
- Haha, csak szopatunk titeket! - röhögött fel Taehyung jóízűen, mire a többiek meglepettek és pattanásig feszülő idegességgel pillantottak a szülinaposra, jelenleg pedig egyáltalán nem értették, hogy mégis hogyan lettek megszopatva. Miről van szó? - Jungkook eljegyzett engem! - sikkantott egyet boldogan Taehyung, miközben felemelte a bal kezét, ahol a gyűrűsujján megcsillant a gyönyörű eljegyzési gyűrű, amelyet eddig különös módon még senki sem vett észre.
- Úristen! - kapta az ajkai elé az ujjait Jimin meghatódva, miközben Taehyung boldogan bújt Jungkookhoz, aki szerelmesen nyomott egy csókot a szülinapos kézfejére.
- Aaaaaaaaa! - kezdett sikítani Hoseok teljes hangerőn, miközben felpattanva kezdett ugrálni, s szinte rávetette magát az ifjú vőlegényre és... vőlegényre. - Esküvő lesz! Esküvő lesz! Esküvő lesz!
- Jól van, Hoseok, én is nagyon örülök, de szállj le a jövendőbeli férjemről! - nevetett fel Jungkook, miközben birtoklóan ölelte át Taehyungot, Hoseok pedig csak kuncogva kászálódott le Taehyungról.
- Muti a gyűrűt! - pattant oda Jin teljesen bezsongva, mire Taehyung büszkén mutatta felé az ujjait, melyek egyikén ott díszelgett a nem túl csicsás, de ízléses eljegyzési gyűrű. - Gyönyörű!
- Annyira örülök, TaeTae! - szólalt meg Yoongi kissé szégyenlősen, de tiszta szívvel, ugyanis bár a hangos társaság mellett ő nem túl sokszor kapott szót, az ilyen pillanatokkor szerette kimondani a véleményét.
- Én is - mosolyodott el Namjoon kedvesen, miközben megölelgette az ifjú párt. - Gratulálok, kölykök!
- Ch, köszi, nagypapi! - nyújtotta ki a nyelvét Taehyung incselkedve, mire az egész csapat jóízűen nevetett fel.
Az este további részét azzal töltötték, hogy behozták a Taehyungnak rendelt tortát, majd degeszre ették magukat. Sokat beszélgettek, nevettek, szórakoztak és játszottak, Taehyung pedig egy eszméletlenül büszke és hálás mosollyal az ajkain nézett végig a legjobb barátain.
Ebben a pillanatban több volt, mint boldog.
---------------------------------------------
Sziasztok cicák! 😸 Először is, ez lenne a történetünk utolsó előtti fejezete, amely remélem, hogy kellőképpen elnyerte a tetszéseteket. Mit gondoltok Namjoon gondoskodásáról? És a Taekook páros bejelentéséről? 🥰
Másodszor pedig, nagyon nagyon szép nyári szünetet kívánok azoknak, akiknek már elkezdődött. Szerezzetek csodás emlékeket, olvassatok sokat, pihenjétek ki az év fáradalmait és remélem, hogy itt maradtok majd velem a következő történetemnél is. Vigyázzatok magatokra és nagyon szeretlek titeket ❤️
Szép nyarat, cicák! 😸