"(...) mindjárt megtérek
mert itt állsz előttem
és nem kell többé félnem
de mégis megtehetem"
Amikor Namjoon legközelebb felébredt, nem, hogy azt nem tudta, hogy milyen nap vagy hány óra van, hanem, hogy ő fiú-e vagy lány. Teljesen el volt tájolódva, egyelőre pedig még nem igazán realizálta, hogy teljesen meztelenül fekszik az ágyában, sőt, a mellette lévő hibrid is ugyanilyen állapotban alussza az igazak álmát.
Nyűgösen felnyögve fordult a hátára, azonban, amint a testrésze hozzáért az ágyához, a férfi feljajdulva kapott a fájó pontra, amely igazából az egész hátára kihatott.
Mégis mi a fenétől fáj ennyire a háta? És miért van izomláza kábé mindenhol? És miért sajog a férfiassága?
Namjoon emlékei szinte egy pillanat alatt tértek vissza a kobakjába, amely miatt egy kissé meg is fájdult a feje, azonban a gondolatai azonnal elterelték a figyelmét a fájdalmakról. Emlékezett arra, hogy Yoongi hogyan vonaglott előtte, emlékezett arra, hogy ő ráveti magát a hibridre, aztán pedig arra is emlékezett, hogy egyfolytában szexeltek. Namjoon nem tudta, hogy órákról, esetleg napokról van-e szó, azonban jelenleg csak arra tudott gondolni, hogy sikeresen sikerült túlélnie ezeket az alkalmakat.
Nem arról volt szó, hogy nem volt jó Yoongival az együttlét, azonban vagy húszszor egymás után már, ha csak rá is gondolt, elfáradt. Hát akkor ezért sajog a pénisze? Igaz, most már emlékszik rá, hogy kettejüknek nem egyszer meg kellett állniuk Namjoon miatt; vagy azért, mert nem állt fel neki vagy azért mert már nem bírta a tempót szusszal.
Természetesen Yoongi hibrid valója lévén még bírta volna a strapát, s szó szerint rágta is Namjoon fülét érte, azonban Namjoon teste emberi volt, éppen ezért nem volt képes olyan dolgokra, mint egy hibridé. Neki nem volt tüzelése, csupán Yoongi elcsábította őt, így átsegítette őt a heat-jén.
Namjoon az oldalára fordult (háttal Yoonginak), ugyanis, ha a hátán feküdt, elviselhetetlen fájdalom nyilalt a testrészébe. Még mindig nem tudta, hogy mi lehet ennek az oka; talán csak a fáradtság teszi.
Az idősebb a telefonjáért nyúlt, hogy megnézhesse, hogy hány óra van, azonban amellett, hogy a készülék délután hármat mutatott, a tekintete egy másik számon akadt meg. Négy nap. Négy napig voltak Yoongival a párnák sokasága közt, négy napig nem keltek ki az ágyból és négy napig csak keféltek.
Bocsánat az alpári kifejezésért, azonban ezt a szituációt másmilyen szóval nem igazán lehetett volna titulálni. Keféltek, mint a nyulak. Egyfolytában. Ezek az együttlétek nem édes összebújások voltak, esetleg túlfútött szeretkezések, nem, ezek szó szerinti dugások voltak.
Nem volt erre szebb szó. Namjoon, ha egész nap gondolkodott volna sem tudott volna kitalálni egy szebb szinonímát, hiszen ez volt az igazság. Az pedig már megint egy másik dolog volt, hogy Namjoonnak ez egyáltalán nem tetszett.
Ő sosem volt egy olyan férfi, ki orrba-szájba dugott valakit; Namjoon mindig is szenvedélyes, de gyengéd volt az ágyban, s az, hogy ezennel egy ilyen szituációba kényszerült, nagyon lehorgasztotta a kedvét.
Elvette Yoongi szüzességét, s most hiába kellene örülnie ennek, az igazság az, hogy ezt egyáltalán nem így tervezte. Azt szerette volna, hogy a macskahibridnek a leggyönyörűbb élménye legyen a szüzessége elvesztése, ehelyett pedig ez úgy fog megmaradni Yoongiban, hogy Namjoon rojtosra kefélte őt.
Ismét elnézést kérek a kifejezésért, csupán reálisan kell ránéznünk a szituációra.
Miközben Namjoon az oldalára fordulva ilyesféle dolgokon törte a fejét, addig Yoongi ébredezni kezdett, s meglepetten konstantálta magában, hogy egyáltalán nem fáradt, sőt, kielégült és kisimult volt. Eddig soha senki nem segítette még őt át a tüzelésén, s most, hogy ez megtörtént, mintha mázsás súlyok emelkedtek volna fel a válláról.
A macskahibrid mosolyogva nyújtózkodott egy nagyot, és mivel a karjait túl szélesre tárta, véltetlenül megbökte a mellette fekvő férfit, ki csak felmorrant az őt hirtelen ért mozdulatra.
- Ne haragudj - szeppent meg Yoongi egy pillanat alatt, majd tekintetét Namjoon felé fordította, aban a pillanatban pedig ledöbbenve akadt meg a mozdulatában, ugyanis az említett hátát észrevéve, teljesen elszörnyedt.
Namjoon egész hátát karmolásnyomok lepték be, melyek nagy része kipirosodott, néhány helyen véres volt, azonban a lényeg mégis az volt, hogy borzalmasan nézett ki. Mintha egy nagyra nőtt mosómedve támadta volna meg Namjoont, Yoongi pedig pontosan tudta, hogy ezt valójában ő maga okozta az idősebbnek.
Azonnal elszégyellte magát.
Éppen ezért a macskahibrid óvatosan ölelte át Namjoont hátulról, a sebes hátára pedig apró pillangópuszikat kezdett elhinteni, melyeknél Namjoon néhol felszisszent, néhol pedig jólesően felsóhajtott.
- Ne haragudj, nem akartalak bántani - motyogta Yoongi bűnbánóan, miközben egyre több csókot hintett el Namjoon hátán, a macskahibrid szavaira pedig az idősebb azonnal megfeszült.
- Miért, mit csináltál? - kérdezett vissza Namjoon halkan.
- A hátad - válaszolt Yoongi megszeppenve, ezzel a mozdulattal pedig Namjoon önkívületi állapotban pattant ki a macskahibrid mellől, hogy az egész alakos tükre elé állva felmérhesse a Yoongi által okozott károkat.
Namjoon szintén elszörnyedve kezdte pásztázni a hátát a tükör felé fordulva, s, amint meglátta a hosszú, mély karmolásokat, melyekből itt-ott még a vér is szivárgott, elöntötte őt a düh.
- Jézusom, Yoongi, mi a faszt csináltál?! - rivallt rá a macskahibridre, ki meghallva Namjoon erélyes hangját, azonnal összehúzta magát, majd pityeregve hajtotta le a fejét. - Baszki, ég a hátam, és ezek olyan sebek, melyek soha nem fognak teljes mértékben eltűnni onnan!
- Sajnálom, nem volt szándékos - tört ki Yoongiból a sírás keservesen. - Nem is emlékszem, hogy mikor csináltam őket, ezek csak az ösztöneim voltak.
- Akkor kibaszottul tartsd kordában az ösztöneidet! - kiáltott vissza Namjoon teljesen kipirosodva, majd a ruháit gyorsan magára kapva kiviharzott a hálószobából, ezzel Yoongira rácsapva az ajtót.
A hibrid keservesen kezdett hüppögni, majd a lábait átölelve hangosabb zokogásba kezdett, s, amikor azt is meghallotta, hogy Namjoon bevágja maga után a bejárati ajtót, a párnák közé vetette magát.
Yoonginak nem volt szándékában bántani Namjoont, ő nem akart neki fájdalmat okozni, azonban az igazat megvallva, semmire sem emlékezett ebből a néhány napból. Csak a nagyon alap dolgok maradtak meg az elméjében, azonban azt egyáltalán nem tudta, hogy mikor vagy hogyan okozta Namjoonnak ezeket a csúnya sebeket.
Röstellte ezt és szégyellte magát, azonban azt is tudta, hogy neki ebben nincs túl sok hibája. Namjoon, igaz, nem kicsit túlreagálta a dolgot, így Yoongi eltervezte, hogy amint az idősebb hazaér, azonnal bocsánatot kér tőle; még, ha nem is az ő hibája ez az egész.
Bántotta őt a gondolat, hogy Namjoon most mennyire is dühös rá, pedig Yoongi egyáltalán nem így tervezte ezt a napot. Oda akart volna bújni Namjoon erős karjai közé, s tudta, hogy mostantól soha nem engedné el maga mellől az idősebbet.
Yoongi teljes mértékben belezúgott Namjoonba. Ez nem csak ragaszkodás volt, s nem is csupán az, hogy Namjoon segítette át őt a tüzelésén; ez tényleg vonzalom volt, az idősebb tényleg tetszett neki.
Igaz, még csak nem is ismerik egymást, azonban Yoongi ösztönei azt súgták, hogy Namjoon számára az igazi. Az erős karjai, a dominanciája, a védelmező természete... tudta, hogy egy hibridnek erre van szüksége.
Yoonginak Namjoonra van szüksége.
A macskahibrid hatalmas bánatára Namjoon csak késő este ért haza, s enyhe alkoholszagot lehetett érezni belőle. Nem volt részeg, csupán valószínűleg lehajtott néhány felest, melynek illata nagyon bántotta a hibrid orrát.
Namjoon lehajtott fejjel lépett be a hálószobájába, ahol a hibrid még mindig ugyanabban a pózban feküdt, annyi különbséggel, hogy most már magára kapott a nem túl sok ruhái közül egy rózsaszín mackónadrágot és egy fekete pulcsit is.
- Namjoon - ült fel Yoongi meglepetten és izgatottan az ágyban, majd hatalmas szemekkel nézett Namjoonra, ki bűnbánóan tekintett vissza rá. - Ne haragudj, annyira sajnálom! Nem szerettelek volna bántani, csak véletlen volt. Soha többé ne-...
Yoongi szükségesnek tartotta, hogy megakadjon a mondatában, amikor Namjoon heves léptekkel elindult felé, majd egy kedves mozdulattal átölelte őt, miközben megnyugtató szavakat kezdett suttogni a macskahibrid fülébe.
- Te ne haragudj - sóhajtott egyet Namjoon gondterhelten, közben pedig szorosabban fonta Yoongi dereka köré a védelmező karjait. - Nagyon túlreagáltam a dolgot, pedig itt kellett volna maradnom melletted, hogy megnyugtassalak. Tudom, hogy ez a helyzet neked kellemetlen.
- Nem, egyáltalán nem kellemetlen - kezdte ingatni a fejét a hibrid, miközben a füleit is hegyezni kezdte, Namjoon pedig meglepetten pillantott vissza rá.
- De... elvettem a szüzességedet - jelentette ki Namjoon kínosan. - El tudom képzelni, hogy nem így szeretted volna, hogy megtörténjen, méghozzá nem is velem. Egyszerűen nekem ehhez nem volt jogom, s elvettem tőled egy olyan valamit, amit már soha többé nem kaphatsz vissza, és ez a gondolat teljesen az őrületbe kerget engem.
- Namjoon - hajolt el az említettől Yoongi egy kedves mosollyal az ajkain, majd lágy érintésekkel Namjoon arcát kezdte cirógatni. - Az, hogy veled volt az első alkalmam az eddigi legcsodálatosabb dolog az életemben. Tudom, hogy vigyáztál rám, ahogy azt is tudom, hogy józan ésszel gondolkodtál közben. Nem sokmindenre emlékszem, de arra igen, hogy csodálatosan éreztem magamat a karjaid között.
- Nem emlékszel arra, hogy mi történt? - kérdezett vissza Namjoon teljesen meghökkenve.
- Ilyenkor én extázisban vagyok - pirult el Yoongi édesen. - Csak apró részletekre emlékszem.
Namjoon hümmögött egyet, majd egy kedves mosollyal az ajkain összetámasztotta a homlokukat, miközben a macskahibrid derekán apró, kiolvashatatlan alakzatokat kezdett rajzolgatni.
- Kérdezhetek valamit? - szólalt meg Yoongi halkan, az ajkait beharapva, Namjoon pedig csak lassan bólogatásba kezdett. - Ez alatt az idő alatt... csókolóztunk?
Namjoon arcáról egy pillanat alatt tűnt el a kedves mosoly, onnantól kezdve pedig inkább egy aggodalmas tekintettel nézett Yoongira.
- Igen, csókolóztunk - bólintott egyet Namjoon kínosan.
- Oh - hajtotta le a fejét Yoongi szomorúan, miközben a cicafüleit is fejére lapította. - De nem is emlékszem rá. Nem emlékszem az első csókomra!
- Hé, nincs semmi baj! - fogta Namjoon a két keze közé a hibrid pufi arcocskáját. - Ha nem emlékszel rá, akkor vegyük úgy, hogy meg sem történt, oké?
- De... - kezdett bele Yoongi ismét kétségbeesetten, azonban Namjoon csitítani kezdte őt.
- Yoongi - sóhajtott Namjoon mosolyogva. - Nézz rám! - a macskahibrid hátrahajtott fülekkel emelte fel a fejét, hogy felvehesse a szemkontaktust az idősebbel, Namjoon pedig kihasználva mindkettejük helyzetét, Yoongi arcára simított. - Csak az számít első csóknak, amire emlékszel.
- De attól még megtörtént - nyafogott a hibrid, miközben nyűgösen Namjoonra dőlt. - Évek óta erre vártam, és most nem emlékszem rá!
- Figyelj rám, cica! - erősködött Namjoon mosolyogva, azonban, amikor rájött, hogy mégis milyen neven nevezte meg a hibridet, teljesen elfehéredett. Yoongi szintén elhallgatott, közben pedig elpirulva tekintett fel Namjoonra, ki az ajkait beharapva mosolyodott el. - Megengeded, hogy megcsókoljalak?
Yoongi megszeppenve hajtotta le a fejét Namjoon kérdése után, a mellkasában lévő szíve pedig olyan hevesen kezdett el dobogni, hogy valószínűleg rekordot döntött vele. Nem gondolkodott, nem is volt rá szüksége; szégyenlősen kezdett el bólogatni, és nem is merte felvenni az idősebbel a szemkontaktust, azonban, amikor Namjoon az állánál fogva felemelte a buksiját, kénytelen volt teljesen vörös arccal szembenézni az említettel.
Yoongi körül teljesen megállt az idő, amikor Namjoon lágyan az arcára simítva közelebb hajolt hozzá, majd forró, telt ajkait az övéihez nyomta. Mintha bomba robbant volna be közéjük, olyan érzés volt egymás párnácskáit érezniük. Igaz, Namjoon emlékezett azokra a pillanatokra, amikor Yoongival csókolózott az aktusaik közben, azonban azok heves, követelőző csókok voltak, - melyekre, mint az kiderült Yoongi nem is emlékezett -, a mostani csókuk pedig lágy és lassú volt.
Yoongi teljesen tapasztalatlan volt, éppen ezért egy kicsit bénácskán csókolta vissza Namjoont, amelyet az idősebb egy eszméletlenül édes dolognak könyvelt el. A hibrid olyan szinten elvarázsolódott, hogy észre sem vette, hogy idő közben Namjoon köré tekerte a fekete farincáját, később pedig egyre bátrabban csókolt bele az idősebb ajkaiba.
A csók rövid volt; pont tökéletes egy "első" csóknak. Béna volt, lassú, de érzéki. Tökéletes.
Yoongi szégyenlősen mosolyodott el, amikor tekintete találkozott Namjoonéval, az idősebb pedig pontosan ugyanígy tett, annyi különbséggel, hogy ő még lopott egy utolsó puszit a hibridtől.
- Nagyon édes vagy - nyomorgatta mg Yoongi arcocskáját Namjoon gügyögve.
- Béna vagyok a csókolózásban - hajtotta le a fejét Yoongi szégyenkezve, ugyanis tény, hogy kicsit kellemetlenül érezte magát amiatt, hogy Namjoon mellett ennyire tapasztalatlan.
Csak remélni tudta, hogy ezzel nem ijesztette el magától az idősebbet.
- Nem vagy béna, cica - ingatta a fejét Namjoon halkan felnevetve, miután nyomott egy apró csókot Yoongi ajkaira. - Imádtam, hidd el! És ez még csak az első csókod volt, majd tanítalak.
Yoongi jólesően felnevetett Namjoon utolsó mondatán, majd hevesen bólogatva bújt még jobban az idősebbhez, kit szorosan átölelve, egy boldog mosollyal az ajkain fúrta az arcát a mellkasába.
Mindketten ki voltak pirosodva, mindkettejük ajkain egy bárgyú mosoly volt felfedezhető, s talán ez lehetetlennek tűnhet, azonban abban a pillanatban mindketten egyre gondoltak:
hogy egyetlen egy együtt töltött percet sem bántak meg.
--------------------------------------------
Sziasztok! 😸 Hűha, sokminden történt ebben a fejezetben. Mit gondoltok, Namjoon megfelelően reagált a helyzetre? Szép hétvégét nektek!❤️