"(...) és nevethettél minden hajszálamba
és sóhajthattál
mesélhettél
kérhettél volna akármit
akárhogyan (...)"
Az izgatott csipet-csapat két tagja, Jin és Hoseok, másnap az ígéretüket betartva már kora délelőtt abban az épületben találták magukat, ahol nem túl olcsó pénzért lehet hibridekhez jutni. Tudták ők, hogy nem saját maguknak veszik az aranyos teremtményt, mégis eszméletlenül várták már, hogy magukhoz vehessék az egyébként már hetek óta kinézett macskahibridet, Min Yoongit.
Nem számított Namjoon véleménye, esetleg beleegyezése, egy hibrid megvétele nem egy napos program volt; különböző dokumentumokat kellett beadni, össze kellett szedni a szigorúan megszabott pénzösszeget, aztán pedig egy hibridet is ki kellett választani, mindezen dolgok pedig nem rövid idő alatt intéződtek el.
Szóval a macskahibrid, Min Yoongi. Hoseok pillantotta meg őt először; egy alacsonyabb és valószínűleg fiatalabb hibriddel játszadozott, miközben egy apró, félénk ajakgörbület virított az arcán. A szívecskemosolyú fiú azonnal szólt Jinnek, s az említett hibrid felé mutatva, mindketten eldöntötték, hogy Min Yoongi az, akire ténylegesen szükségük van.
Nem tudhatták, hogy Yoongi tényleg alkalmas lesz-e majd arra, hogy elvonja Namjoon figyelmét, s hogy a kettejük személyisége összeillik majd; valójában csak érezték, hogy Yoongit kell Namjoonnak ajándékozniuk.
A fekete farkincájú és fülű macskahibrid valójában nem ellenkezett az ötlet ellen; kiskora óta arra nevelték őt, hogy mindenkinek engedelmeskedjen, szóval, ha nem is fűllött volna a foga a dologra sem lett volna beleszólása. Igazából a gondolattól, miszerint végre kijut majd az intézetből, melybe beleszületett, különösen izgatott lett.
Kíváncsi volt arra, hogy vajon ki lesz a "gazdája", ugyanis Hoseokék minden fontos részletbe beavatták őt, melybe az is beletartozott, hogy Namjoonról meséltek neki, bár nem túl sokat, hogy legyen egy nagy meglepetés a találkozásuk.
Yoongi valójában egy kicsit sajnálta, hogy nem Hoseokhoz, esetleg Jinhez kerül majd, hiszen ezalatt a néhány hét alatt ügyesen sikerült összebarátkozniuk, s tekintve, hogy egy lassan-lassan szorossá alakuló kapcsolatot tudtak teremteni egymás között, a macskahibrid eléggé tartott attól, hogy ki is az a sokszor emlegetett Namjoon, akit még csak soha nem is látott.
Hoseokék elmondása szerint egy végtelenül kedves és tisztelettudó férfiről van szó, azonban tekintve, hogy még nem találkoztak, a találkozás pillanata nem kicsit aggasztotta Yoongit.
Miközben a fekete szőrű macskahibrid az "otthonában" szépítkezett és készítette magát a nagy találkozásra, addig Namjoon szintén szétizgulta a fejét a gondolatra, miszerint néhány óra múlva látni fogja a hibridét. Vagyis igen... nemsokára az ő hibride lesz.
Namjoon az egész lakást kitakarította, majd az aprócska vendégszobát is elkészítette, hogy amint a hibrid megérkezik, kényelmesen elfoglalhassa a szobáját. Az elején akármennyire is ódzkodott ettől a dologtól, valójában eszméletlenül izgatott volt már a találkozás miatt, és várta a hibrid érkezését.
Ha Namjoon nem várta volna, nem csillogott volna a lakás összes szeglete, és nem készített volna egy kedves üzenetet és egy csomag tejcsokit a hibrid jövőbeli ágya mellé.
El sem tudta képzelni, hogy a teremtménynek eddig milyen nehéz sorsa lehetett, éppen ezért szerette volna, hogy kényelmesen érezze majd magát az új otthonában. Namjoonnak nem volt szándékában még jobban megnehezíteni a hibrid életét, hiszen az, hogy egy új otthonba kerül, egy teljesen ismeretlen emberhez, nem kicsi stressznek tehette ki őt.
És ez pontosan így is volt; Yoongi olyan szinten stresszben volt, hogy egy kicsit a farkincája szőrét is hullajtani kezdte. Ha ideges volt mindig ez történt, emiatt pedig nagyon kellemetlenül érezte magát, és egyáltalán nem akart mindent összeszőrözni az új otthonában, azonban ez ellen nem igazán tudott bármit is tenni.
A találkozásuk pillanata rohamosan közeledett, s, amikor Yoongi megpillantotta Jint és Hoseokot a picike szobája ajtajában, egy ideges mosollyal az ajkain köszönt nekik, majd a hátizsákját a vállára véve, elhagyta az épületet abban reménykedve, hogy soha többé nem kell ide visszajönnie.
Nem volt ott sok barátja, a fontosabbaktól pedig már egy ideje elköszönt, és mivel már a papírmunkával is végeztek, szó nélkül elhagyhatta az "otthonát". Most már csak egy találkozás maradt hátra Namjoonnal, amelytől szó szerint felállt a szőr nem a hátán, de a farkincáján.
- Minden rendben? - kérdezett rá Hoseok kedvesen az anyósülésről intézve Yoongi felé a szavait, miközben a járműt Jin vezette.
- Csak izgulok - jelentette ki Yoongi halkan, miközben az ölébe húzott farkát birizgálta.
- Ne aggódj, nem lesz semmi baj! - mosolyodott el Hoseok. - Namjoon már nagyon vár téged.
- De azt mondtátok, hogy nem tetszett neki az ötlet - húzta el az ajkait Yoongi, s belegondolva abba, hogy nem szívesen látják majd őt az új otthonában, eszméletlenül elszomorodott.
- Pontosan! Múlt időben - emelte ki Jin büszkén a múlt időt. - Most már tetszik neki. Tetszeni fogsz neki.
Yoongi Jin mondatát meghallva azonnal elpirult, közben pedig egy apró ajakgörbülettel lesett ki az autó hátsó ablakán, ugyanis élete során nem sokszor volt alkalma kilépni a civilizációba, pedig már lassan a huszonegyedik életévét töltötte be.
- Egyébként nemrég beszéltem Namjoonnal és egyszerűen olyan szinten fel van csigázva, hogy inkább rácsaptam a telefonomat, mert elviselhetetlen volt - vihogott fel Hoseok.
- Miért? Mit mondott? - kérdezett rá Jin kíváncsian, miközben megállt egy piros lámpa előtt.
- Feltett nekem vagy ezeregy kérdést Yoongiról - kezdett bele Hoseok unottan. - Hogy mégis mit kéne csinálnia, hogy előkészítsen-e neki valamilyen különleges dolgot.
- Ó! Ez nagyon cuki - mosolyodott el Jin izgatottan. - Már most tudom, hogy kedvel téged, Yoongi!
- De még csak nem is találkoztunk - vonta össze a szemöldökét az említett hibrid zavartan, hiszen igaz, a gondolat, miszerint Namjoon ennyire várja őt, nagyon boldoggá tette, azonban attól nagyon kellemetlenül érezné magát, ha körbe lenne ugrálva.
Ő csak egy egyszerű hibrid, aki talán életében először végre boldog lehet. Nem akarta elbízni magát, és megpróbált a lehető legrosszabbra gondolni, hogy, ha esetleg úgy hozná a helyzet, hogy mégsem lenne túl jó sorsa, azonban az izgatottságát nem tudta kordában tartani.
- Hát, ha majd találkoztok, akkor még jobban fog kedvelni téged - vonta meg a vállait Hoseok mosolyogva, majd egy biztató ajakgörbületet küldött Yoongi felé, aki csak szégyenlősen viszonozta azt.
Jin és Hoseok társaságában már egészen sikerült ellazulnia, azonban a gondolat, miszerint Namjoonhoz is hozzá kell majd szoknia, egy kicsit aggasztotta őt. Yoongi csendes és félénk személyiség volt, éppen ezért általában sok időbe telt még egy-egy embernél biztonságban tudta érezni magát.
Ez a viselkedés valójában abból is jöhetett, hogy a legtöbb ember nem igazán bánt jól a hibridekkel, s csak reményedni tudott abban, hogy Namjoon nem lesz egy ilyen ember. Szeretett volna hinni Jinnek és Hoseoknak, azonban addig, amíg nem látta azt a saját szemével, nem tudott bízni senkiben sem.
Meg kellett bizonyosodnia arról, hogy Namjoon tényleg az, akinek a barátai mondják, s, ha esetleg mégsem, akkor sem változik semmi; ugyanúgy Namjoonnál marad, s, ha szenvednie kell, hát szenvedni fog. Már úgy is megszokta az érzést, csupán még mindig reménykedik egy szebb jövőben.
Talán Namjoon mellett tényleg szép élete lesz majd.
Yoongi nem tudhatta, hogy merre járnak a járművel, ez a tudatlanság pedig csak még jobban felcsigázta őt. Az izzadt tenyerét egyfolytában a csinos nadrágjába törölte, közben pedig az ajkait beharapva pillantott ki az ablakon, hogy az elsuhanó vidéket láthassa.
Nagyon remélte, hogy Namjoon majd megengedi neki, hogy néha kimenjen a szabadba.
- Na, itt is vagyunk! - fordult hátra Yoongihoz Hoseok egy hatalmas mosollyal az ajkain, a macskahibrid pedig olyannyira bele volt merülve a gondolataiba, hogy hirtelen megugrott a másik hangjára.
- Máris? - kérdezett rá Yoongi halkan, ugyanis akármennyire is várta már a találkozást Namjoonnal, olyannyira is rettegett tőle.
Húzni szerette volna még az időt, azonban miután Hoseok kinyitotta a feléje eső ajtót, egy kínos mosollyal az ajkain kászálódott ki az autóból. Miután a fején elhelyezkedő fekete füleit megrázta, az aggodalma miatt lelapította őket, így szinte azok teljesen eltűntek a hajtincsei között.
Ha ideges volt vagy félt, mindig ezt csinálta, általában pedig a fekete farkincáját és megpróbálta minél jobban elrejteni a kíváncsi szemek elől. A tudat, miszerint a hibridek kevesebbek az embereknél mindig eszébe jutott, s úgy gondolta, hogy, ha azokat a testrészeit elrejti, melyek elárulják őt, egy pillanatra emberré válhat.
Yoongi szeretett hibrid lenni, csupán a feléjük irányuló diszkriminációt nem tudta elviselni. Éppen ezért reménykedett abban, hogy Namjoon nem egy olyan személy, ki lenézi majd hibrid valóját.
- Ne aggódj, tetszeni fogsz neki! - állt Yoongi elég Jin egy hatalmas mosollyal az ajkain, majd a hibrid karjait közrefogva, biztatóan megszorította azokat. - Megígérem, hogy semmi baj nem fog történi. Namjoon nem egy erőszakos személy, ő inkább az agyával tarol - kacsintott egyet az idősebb, mire Yoongi elpirulva hajtotta le a fejét.
- És a magasságával - tette hozzá Hoseok tudálékosan. - Az az ember egy kicseszett létra!
- Te meg úgy mosolyogsz, hogy menten megvakulok - forgatott szemet Jin, majd röhögve lökött egyet Hoseokon. - Inkább menjünk be, Namjoon már vár minket!
Hoseok támogatásképpen Yoongiba karolt, majd egy biztató mosollyal az ajkain nézett felé, hiszen tisztán látható volt, hogy a macskahibrid milyen hatalmas stresszben van a találkozás miatt. Hiába a sok szép szó Namjoonról, az élet megtanította Yoonginak, hogy az emberekben nem szabad bízni, s főleg nem a legkedvesebbekben, - hiszen általában azok voltak a pszichopaták, kik a legnormálisabban festettek és viselkedtek -.
Yoongi meglepetten konstantálta magában, hogy Jin és Hoseok még csak nem is nyomták meg a Namjoon nevéhez tartozó gombot, csupán gyorsan beírták a kapukódot a magas bérházhoz, s, amikor bekerültek az épületbe, síri csendben kezdtek felfelé baktatni a lépcsőfokokon.
A hibrid szíve a torkában dobogott, közben pedig minduntalan az ajkait harapdálta, melyekből szinte már szivárogni kezdett a vér, azonban az izgatottsága és idegessége ellen semmit sem tudott volna tenni. Amikor megálltak azelőtt a bizonyos ajtó előtt, Yoongi az intézetben ráaggatott ruhadarabjait kezdte igazgatni magán.
Egy fekete farmernadrágot és egy babarózsaszín pulcsit viselt, a nyakán pedig egy édes nyakörv bilétája csillant meg, amely egyszerűen úgy illett Yoongihoz, mintha külön neki készítették volna. Az intézetben nagyon fontos volt, hogy olyan ruhadarabokat és kiegészítőket aggassanak az örökbefogadott hibridekre, amelyek elcsábítják majd az újdonsült gazdájukat, ezért is hordott Yoongi ilyen ruhadarabokat.
Yoongi ugyan ártatlan volt, azonban ahhoz volt elég magához való esze, hogy tudja, miért visel most egy ilyen nyakörvet. S azt is tudta, hogy a hibridek, s köztük ő maga is, szexjátékokként vannak reklámozva.
A fekete farkincájú macskahibrid még ártatlan volt; a szűz példányokat sokkal több pénzért adták, ennek pedig Yoongi valójában eszméletlenül örült, hiszen egyszerűen szörnyű érzés lett volna, ha emberek használták volna őt az élvezetekért.
A tüzelései mindig gyógyszerekkel voltak korrigálva, éppen ezért olyan szinten Yoongi sosem kívánta a közösülést. Igaz, voltak nehezebb időszakai, azonban a különféle szérumoknak köszönhetően, melyeket az intézetben adtak be neki, nem söpört rajta végig olyan vehemensen a heat.
Csupán egy messzi álom volt, azonban Yoongi abban reménykedett, hogy a szüzességét majd azzal fogja elveszteni, akit tényleg tiszta szívből szeret. Tudta ő, hogy ez valószínűleg lehetetlen, hiszen mostantól fogva Namjoon mellett fog élni, s egyelőre még nem tudta, hogy milyen kapcsolat fog kialakulni majd köztük.
- Ó, sziasztok! - nyílt ki Yoongiék előtt az ajtó, mely másik oldalán Namjoon idegesen mosolygó arca bukkant fel.
Yoongi szégyenlősen lapította le a füleit, miközben a farkincáját a háta mögé rejtette, Namjoonra pedig csak egy pillanatra nézett rá, majd a tekintetét azonnal a földre szegezte. Namjoon egyszerűen eszméletlenül jóképű volt; a legszebb férfi akit valaha látott.
Namjoon pedig a túloldalon ugyanilyen reakcióval pillantott végig a macskahibriden, ki szó szerint fülét, farkát behúzva ácsorgott az ajtaja előtt. Egy édes rózsaszín szettben virított, a magas férfi figyelmét pedig egy pillanatra sem tudta elkerülni az aranyos nyakörv, mely a hibrid nyakára volt helyezve.
A hibrid egy eszméletlenül cuki teremtés volt. Igaz, a fejét lehajtotta, így Namjoonnak nem volt túl sok esélye tüzetesebben is végignézni a cica pofikáját, azonban megértette a másik félénkségét. Elvégre most találkoznak először, és ez egy igazán nagy dolog mindkettejük életében.
Csak tudná Namjoon, hogy miért dobbant egy hatalmasat a szíve, amint meglátta a hibridet.
-------------------------------------
Sziasztok! ❤️ Nos, meg is hoztam nektek a történet második részét, innentől kezdve pedig kétnaponta fogom majd publikálni az új fejezeteket. Szép hétvégét nektek ❤️