- Megjöttük!!! – ordított fel ,amitől szabályosan behúztam kicsit a nyakam.
A lakás tág volt. Látszik, hogy régen sok munka volt benne, ám ha közelebb nézzük a dolgokat észrevehető, hogy mostanában kicsit el lett hanyagolva. Meg is tudom érteni, szülők, akik rendszeresen ittak, nem éppen azzal voltak elfoglalva, hogy milyen a ház. Nem is hoztam szóba, és nem is szabadott. Tudom, hogy a szülei mit ígértek és tudom, hogy be fogják tartani a szavukat. Halványan elmosolyodtam, mikor egy régi családi képhez értem. Annyira boldognak tűntek a fotón, hogy megmelengedte a szívemet.
- Bizonyára te vagy Sofia. – jött a hátam mögül egy női hang. Megfordultam, ahol egy sovány alkatú nő állt velem szembe, szemei alatt karikák húzódtak, de mégis sugárzott belőle a kedvesség.
- Jónapot! – mosolyogtam rá, amit egyből viszonzott. Nyújtottam felé a kezem és ő is nyugodtan nyújtotta felém az övét, így kezet is ráztunk. Szimpatikus.
- Nyugodtan menj fel Joshua szobájába. Emeleten jobbra folyosó végén az utolsó szoba. – mutatott fel mosolyogva, így hát el is indultam. Kicsit hosszabb volt a lépcső, mint nálunk és a tetejére érve kicsit ki is kellett magam fújnom. Épp indultam volna mikor körülbelül nálam másfél fejjel magasabb férfi állt meg előttem. Végig mért majd mintha leesett volna neki ki is vagyok, mosolyogva engedett tovább.
Nyitottam be a szobába és Joshua akkor vette el pont a pólóját. Lefagyva álltam az ajtóban és jól szemügyre vettem kidolgozott testét. Gondolom a tükörben vette észre, hogy én az ajtóban állok mert háttal állva nekem beszélt.
- Még ma bejössz vagy tovább csodálkozol rajtam. – hallottam a hangjában, hogy már úgy tartja vissza a nevetést. Beléptem a szobába, ami rögtön a figyelmemért kiáltott. Halvány szürke falak, pár tájkép és egy hatalmas TV a falon, a franciaágy mögötti falon fehér festék csíkok húzódtak. Szekrénye elhúzhatós volt, mellette pedig egy mell magasságig érő kis "álvány" (nem is tudom ezt, hogyan hívják) tele képekkel. Az ágy mellett egy (szintén) szürkére festett fa íróasztal volt, mindenféle kacattal a tetején. Odaléptem az említett bútordarabhoz és felemeltem az egyik öngyújtót.
- Hé! Te cig- fordultam volna meg, de mögöttem közvetlenül Joshua állt. -gizel? – néztem rá összehúzott szemöldökkel.
- Néha. – vette ki a kezemből a tárgyat, letette az asztalra és visszasétált komódjához. Követtem a lépéseit, kezem a vállára helyeztem és felém fordítottam.
- Miért?
- Mit miért? – játszotta az értetlent.
- Miért cigizel? – karoltam át a derekát és a szemem elidőzött kigyúrt hasán.
- Miért érdekel? – hámozta le magáról kezeim én meg értetlenül néztem rá.
- Akkor megint itt tartunk? – hihetetlenkedtem. – Bármikor próbálok hozzád közelebb és közelebb kerülni, próbálok a bizalmadba férkőzni, próbálok segíteni, mindent megpróbálok csak, hogy mindent meg tudjunk beszélni és érezd, hogy törődök veled. – álltam meg és egyre jobban remegő kezemre néztem, amit ő is észrevett. – De, te annál inkább löksz el magadtól. Tudod mit! Baszódj meg! – siettem az ajtóhoz, hogy minél előbb elhagyjam ezt a házat, de erősen visszarántott magához és megcsókolt. Direkt nem viszonoztam. Belemorogva "csókunkba" nekipréselt a falnak, és én minden erőmmel azon voltam, hogy ellökjem magamtól, de ő megfogta a kezeim és fejem fölé szorította őket. Elfordítottam az arcom, amitől végre elvált tőlem az ajka. Felsóhajtott és derekamnál fogva magához ölelt és fejét nyakamba fúrta, amitől tudja, hogy mindig kiráz a hideg. Beletörődve, hogy nem fog elengedni innen egyhamar karjaim átkulcsoltam nyaka körül és egy puszit nyomtam a fejére. – Ne haragudj, hogy kíváncsiskodtam.
- Ne haragudj, hogy kiakadtam. – morogta a nyakamba, meleg lehelete pedig átjárta az egész testem. Ekkor jöttem rá: Halálosan szerelmes vagyok ebbe a fiúba.
Halványan elmosolyodtam és mélyen beszívtam illatát. Belegondoltam, hogy mióta megismertem ezt a fiút mennyire felfordult az életem. Tehát így fenekestül. Hiába feszegeti a határait, képtelen vagyok hosszabb ideig haragudni rá, nem lehet. Ha nekem valaki azt mondja szeptember elején, hogy a tanévben Joshua barátnője leszek, csak nemes egyszerűséggel a képébe röhögtem volna. Nem tudtam volna ezt elképzelni, úgy ítéltem meg ezt a fiút, amilyen pletykákat hallottam róla. Sose beszéltem vele, sose voltunk közelebb egymáshoz. De, most, hogy itt állok már a szobájában, friss párként... Egyszerűen nem tudok mit mondani. Imádom.
- Min agyalsz ennyire? – törte meg a csendet, még mindig a nyakamba morogva.
- Honnan tud-
- Akkor vagy ilyen csendben, ha valamin nagyon töröd az agyad. – tolta el magát tőlem, és a szemembe nézett.
- Semmin. Nem fontos. – csipkedtem a puha arcát, amire minden mozdulatomnál felszisszent.
- Ez fáj. – nézett rám komoran.
- Megérdemled. – haraptam be ajkaim mielőtt elnevettem magam.
- Ne harapdáld. Tudod, hogy ilyenkor neked támadnék. – felelte, csak elnevettem magam és kikászálódtam karjaiból. - Még mindig el akarsz menni? – szólalt meg a hátam mögül.
Megfordultam hozzá és megráztam a fejem.
– Nem. – léptem oda hozzá. – Maradni akarok. Veled.
Pimaszul elmosolyodott és ellépett tőlem vissza a komódjához. Meglepődve néztem utána. Na ez meglepetésként ért. Kapkodtam a tekintetem minden felé, mikor megállapodott az ágyon. Megmarkoltam egy nagy párnát, közelítettem a fiú felé és hátulról rácsaptam vele. Meg se kottyant neki, megfeszülve felém fordult.
- O-óóó – dobtam el a párnát.Kicsit gyorsan megindult felém, lehajolt és hasam mellé hajolva, átkarolta a fenekem és az ágyra döntött. A hirtelenség miatt a kezeimmel és lábaimmal össze- vissza kapálóztam és kiprüsszköltem a számba jutott hajszálakat. – Fu, te most nagyon halott vagy.