"(...) szerelmeskedett ha volt kivel
ha nem csak hevert egymagában
a mennyezetet bámulta
nem álmodott többé kalitkával"
Kim Namjoon munkamániás. Nem tudja mi a szórakozás, a kikapcsolódás, a szerelem vagy az, amikor az ember életében nem a karrier a legfontosabb dolog.
Történetünk Namjoon munkamániájának köszönhető, ugyanis, ha az nem lenne, a barátai sem terveltek volna ki egy ötletet, amellyel nagy valószínűséggel örökre megváloztatják majd hórihorgas barátjuk életét.
Az ötletüket, - miszerint vesznek Namjoonnak egy hibridet annak érdekében, hogy ne legyen annyira magányos és, hogy ne legyen ennyire elidegenülve mindentől és mindenkitől -, szinte azon nyomban fel is vázolták az említettnek, s egy szó, mint száz, Namjoon egyáltalán nem repesett az őrültségnek tűnő ötlet gondolatától.
- Ti teljesen megőrültetek! - rázta meg a fejét Namjoon kiakadva azon a délutánon, amikor a barátai meglátogatták őt, hogy kijelenthessék: Nincs apelláta, kapsz egy hibridet! - Nem is dolgozom egyfolytában! Igenis szoktam szórakozni!
- Oké, akkor mondj egy alkalmat az utóbbi két hónapban, amelyet nem gürcöléssel töltöttél - forgatott szemet Jin szemrehányóan, s, amikor Namjoon már éppen megszólalt volna, ő felemelte a mutatóujját, ezzel csendre intve az említettet. - De! - nézett a barátjára összeszűkített szemekkel. - Az, hogy bevásároltál, nem számít.
- Sem az, amikor mi elrángatunk téged a számítógéped elől - tette hozzá Jimin összefont karokkal, Namjoonnak pedig látva barátai dühét, nagyot kellett nyelnie. - Ha mi nem zaklatnánk egyfolytában, barátkoznál velünk egyáltalán?
- Persze, hogy barátkoznék! - kezdett vehemensen szabadkozni Namjoon. - Srácok, ti vagytok a legjobb barátaim, még szép, hogy szorítanék rátok időt - nézett végig a csapaton, kik a nappalija különböző pontjain helyezkedtek el.
Mindenki itt volt; Jungkook, Taehyung, Jimin, Hoseok és Jin is. Őket egyébként is mindig együtt lehetett látni, azonban a mai nap nagyon fontos volt az, hogy együttes erővel vázolják fel barátjuknak, Namjoonnak, a helyzetet, miszerint nem normális az, hogy az életében szinte már csak a munkája létezik.
Újságíró volt, amely egy olyan karriernek számít, melynek meg vannak a fentjei és lentjei is. Namjoon mindig egy újabb és jobb cikken dolgozott; egy olyanon, amely kirobbantotta a híreket az újságokban, esetleg az interneten, azonban nagyon úgy tűnik, hogy Namjoonnak sikerült átesnie a ló másik oldalára.
Igen, a karrierje elején rendben volt az, hogy ilyen odaadóan végezze a munkáját, azonban az óra ketyegett, Namjoon már közelebb volt a harminchoz mint a húszhoz, s a munkáján kívül tényleg semmiben sem sikerült fejlődnie az életében. Nincs párja, családja, szociális élete, s ezen barátai is csak azért vannak mellette, mert szeretik őt; talán, ha Namjoonon múlt volna, a legözelebbi barátaitól is sikerült volna elhidegülnie.
Igaz, Namjoon még nem jutott el addig, hogy mindezt be is vallja magának, azonban, ha jobban belegondolt, ő is rájött, hogy évek óta egyedül él, s mivel egészen eddig a munkája foglalta le a legtöbb idejét, magányossá vált. Pedig igazából mélyen, legbelül álmodozott valakiről, aki végre kiragadná őt a szürke hétköznapokból, és befestené a mindennapjait.
Ez csupán délibáb volt, ahhoz pedig, hogy tegyen is valamit a megvalósítás érdekében, túlságosan is lefoglalta őt a munkája... Egészen eddig.
- Magányos vagy - bigyesztette le az ajkait Hoseok, miközben féloldalasan átölelte Namjoont, hogy felvidíthassa őt. Bár lehet, hogy igazából Hoseoknak lett volna szüksége a felvidításra. - Sosem csinálsz semmit azon kívül, hogy az idióta számítógépeden pötyögnél, és már ideje lenne bevallanod, hogy szükséged van valakire, aki elűzi a magányt mellőled.
- De hát itt vagytok ti! - mosolyodott el Namjoon boldogan, azonban amint tekintete találkozott Jin szigorú tekintetével, az a mosoly azonnal lehervadt az arcáról.
- Mi nem számítunk - legyintett Jin. - Valamilyen új dologra van szükséged!
- Oké, akkor majd veszek egy kutyát! - fújta fel az arcát Namjoon, miközben a karjait is összefonta a mellkasa előtt. - A kutya hűséges állat, és akkor is szeret, hogy ha hetekig nem zuhanyzom.
- Fúj! - fintorodott el Jimin. - Ugye most csak vicceltél?
- Aha, persze - bólintott Namjoon, majd kínosan nevetve megvakarta a tarkóját. - Lényeg a lényeg, egy kisállat is tudna segíteni a magányomon.
- Ja, egy darabig - vonta meg a vállát Jungkook. - Utána megunnád, és ugyanúgy visszaülnél a számítógéped elé. A végén pedig nem csak te, hanem a kutyád is magánytól szenvedne.
- Akkor veszek egy macskát - dobta fel az ötletet Namjoon lelkesen, abban reménykedve, hogy az ötletét meghallva a barátai majd békén hagyják őt. - Egy macska legalább nem igényli a figyelmet egész nap. Nem nyáladzik, nem rág szét mindent, alomba végzi a dolgát és még el is kaparja azt, mindezek mellett pedig egy független élőlény. Csak kaja kell neki, ennyi az egész.
- Namjoon, én úgy érzem, hogy neked nagy tudásod van, de az érzelmi intelligenciád egy nagy nulla - legyintett Jin, miközben hitetlenül felnevetett Namjoon gondolatmenetét végighallgatva. - Az a lényeg, hogy ne legyél magányos és, hogy ne foglalkozz egyfolytában a munkáddal. Ha veszel egy macskát, akkor rohadtul nem fog változni semmi sem.
- Kivéve az, hogy a macska néha az ágyadra hány vagy ilyesmi - vonta meg a vállait Jimin nyugodtan, mire a helyiségben lévő egyének egyszerre fordították felé a fejüket, hogy értetlen tekintettel nézhessenek a szőkére. - Mi van? - nevetett fel végigtekintve a ledöbbent bagázson. - Tapasztalatból beszélek!
- Neked a macskád belehányt az ágyadba? - akadt ki Taehyung hatalmasra tágult íriszekkel. - De én már feküdtem az ágyadban!
- Én is! - szólt hozzá Hoseok feszülten.
- Én is! - csatlakozott Jungkook ledöbbenve.
- Oké, nyílt titok, hogy mindenki megfordult már Jimin ágyában - forgatott szemet Namjoon.
- De nem úgy! - sikkantott fel Jimin idegesen. - Legjobb barátok vagyunk, még szép, hogy feküdtünk már egymás ágyában. És ne aggódjatok, nem vagyok elmebeteg, nyilván leszedtem az ágyneműmet és patyolat tisztára tisztítotttam az ágyamat az incidens után.
- Azt hiszem, kicsit eltértünk a témától - húzta el az ajkait Jin, majd egy kedves mosollyal az ajkain csitítani kezdte a felbőszült társaságot. Hihetetlen volt, hogy egy macskahányáson ennyit tudtak ellenkezni. - Szóval, Namjoon, visszatérve az eredeti témára, pontosan ezért gondoltunk arra, hogy vennénk neked egy hibridet. Hidd el, nem bánnád meg!
- De ez őrültség! - tárta szét a karjait Namjoon teljesen kiakadva.
Egyáltalán nem örült az ötletnek, miszerint a barátai egy hibrid példánnyal szeretnék megajándékozni őt. Sokkal egyszerűbb lenne egy kisállatot venni, neki aztán elég lenne egy apró hörcsög is, csak ne egy hibrid legyen.
Nem volt szó személyeskedésről, nem volt neki különösebb gondja a különleges lényekkel, azonban azzal tisztában volt, hogy egy hibrid egyben egy lakótársat és egy személyt jelent, akiről gondoskodnia kell. A hibridek nem dolgoznak, valójában úgy funkcionálnak, mintha kisállatok lennének, csak emberi testben, amely így belegondolva eszméletlenül kegyetlennek számít, azonban ezek ellen nem igazán lehetett bármit is tenni, hiszen így volt felépítve a társadalmuk.
Mindenki természetesnek tartotta azt, hogy a hibridek nem érnek fel az emberekhez, pedig ez korántsem volt így, s ezt Namjoon is nagyon jól tudta, azonban azzal is tisztában volt, hogy egy hibriddel együtt nem tudná normálisan végezni a munkáját.
Tudta ő, hogy a barátai pont azért találták ki ezt az egészet, hogy egy kicsit kiragadják őt a munka világából, azonban arra már nem lett volna képes, hogy feladja a karrierjét egy hibrid miatt, akit még csak soha nem is látott. Igaz, attól még nem lett volna vége a karrierjének, hogy egy kicsit másra is fókuszál a munkáján kívül, azonban ahhoz, hogy egy elismert újságíró legyen és, hogy legyőzze a konkurenciát, éjt nappal alá téve dolgoznia kellett.
Legalábbis Namjoon ezt így gondolta.
Még szerencse, hogy ott voltak mellette a hűséges legjobb barátai, kik, amikor csak a helyzet megívánta (vagy nem) beleavatkoztak Namjoon életébe, hogy végigsegíthessék őt egy-egy nehéz szituáción.
Egy hibrid megvásárlása nem volt olcsó mulatság, a srácok mégis bevállalták ezt, hiszen egyébként is felnőtt, dolgozó emberek voltak, s valójában nagyon bíztak abban, hogy az esetleges hibrid élőlény majd segít Namjoonnak túllendülnie a magányán és a függőségén, - mert valójában már függő volt: munkafüggő -.
Egyébként a hibridek aranyos teremtmények voltak; félénkek, tisztelettudóak, háziasak és eszméletlenül gyönyörűek.
Namjoon valójában sosem értette, hogy ilyen aranyos lényekkel hogyan lehet ilyen rosszul bánni. Úgy árulták őket, mint a húst a hentesnél, elkérték értük a pénzt, az pedig, hogy hogyan bántak velük egy teljesen másik dolog volt.
Ha valaki megvásárolt egy hibridet, az egyed imádkozhatott azért, hogy ne kínozzák vagy verjék őt az új otthonában, hiszen onnantól kezdve már nem volt kiút. A legtöbben szexre is használták őket; valójában a hibrideket kiskoruk óta arra nevelik, hogy teljes mértékben és tökéletesen szolgálhassák a gazdájukat, ebbe pedig valakinél a szex is beletartozik.
Undorító volt. Mármint nem a hibridek, hanem az emberek, kik kegyetlenül bántak velük.
Valójában, most, hogy Namjoon jobban elgondolkodott ezen az ötleten, rájött, hogy azzal, hogy vesznek neki egy hibridet, estlegesen megmenti az élőlényt egy olyan személytől, aki a későbbiekben bántaná őt.
Jó dolga lenne nála a hibridnek; nem zargatná őt, eltartaná őt, kedves lenne hozzá, a legfontosabb pedig az, hogy soha nem használná ki a valóját. Talán mégsem olyan rossz ötlet venni egy hibridet - gondolta Namjoon.
Éppen ezért egyezett bele a sokszor emlegetett ötletbe, melyet a barátai hatalmas ujjongással díjaztak, így, hogy kifejezzék a boldogságukat, egy nagy csoportos ölelésbe tömörültek össze.
- Örülök, hogy rábólintottál a dologra, mert már kifizettük a hibrid árát - bökte ki Taehyung vihogva, mire a mai napon megkapta a második nyaklevesét Jintől. - Mi az? Most már úgy is mindegy, mert beleegyezett.
- Ha azt mondom, hogy nem, akkor mit csináltatok volna? - vonta fel a szemöldökét Namjoon röhögve, miközben végigfuttatta a tekintetét a bagázson.
- Valószínűleg akkor is elhoztuk volna - vont vállat Jungkook lazán, mire Namjoon idegesen felmorrant. - Most mi bajod? Hidd el, egyszer majd megköszönöd nekünk, hogy ezt tettük érted.
- Bizony - támaszkodott Jungkookra Jimin mosolyogva, miközben Namjoon felé intézte a szavait. - Ez egy világmegváltó mérföldkő lesz az életedben.
- Oké, majd megköszönöm nektek, ha tényleg úgy gondolom, hogy jó ötlet volt idehozni egy hibridet - forgatott szemet Namjoon, hiszen hiába bólintott már rá a dologra, egy kicsit még mindig szkeptikus volt. - De, ha egyszer is gondot okoz nekem az a híres-neves hibrid, akkor nem érdekel, hogy mi lesz vele, kiteszem az utcára.
- Mindannyian tudjuk, hogy ezt nem tudnád megtenni - ingatta a fejét Hoseok mosolyogva. - Vajból van a szíved, csak most játszod a kemény csávót, mert még magadnak sem akarod bevallani, hogy szükséged van a társaságra.
- Kemény csávó a fejed! - bokszolt bele Hoseok vállába Namjoon nevetve, de aztán csak mindannyian jót szórakoztak Hoseok mondatán. - Egyébként mikor fogjátok hozni? Csak, hogy fel tudjak készülni arra, hogy mostantól nem egyedül fogok lakni itt.
- Holnap - jelentette ki Jin ellentmondást nem tűrő hangon.
- Mi? - kerekedtek ki Namjoon íriszei a meglepettségtől. - Ilyen hamar? Azt hittem még lesz legalább egy hetem addig, amíg meg nem érkezik.
- Minél hamarabb, annál jobb - legyintett egyet Jin mosolyogva, majd biztatóan szorította meg Namjoon felkarját. - Tudom, hogy a gondolat, miszerint mostantól nem egyedül fogsz élni, és, hogy méghozzá egy hibrid lesz melletted, akiről gondosodnod kell, ijesztő, de én azt is tudom, hogy nagyon jól fogod kezelni majd a helyzetet. Lehet, hogy egyelőre még ódzkodsz ettől az egész változástól, abban azonban biztos vagyok, hogy jól meglesztek itt.
- Ja, Jinnek igaza van - kezdett bólogatni Jungkook. - Aztán pedig mi is szokásosan meglátogatunk majd titeket. Kíváncsi vagyok a kicsi hibridre!
- És fiú lesz vagy lány? - kérdezett rá Namjoon kíváncsian, mire a többiek hangos nevetésben törtek ki.
- Ez úgy hangzik, mintha éppen gyereked készülne születni - forgatott szemet Jimin. - És a neme meglepetés lesz. Hidd el, imádni fogod!
- Oké - vakarta meg a tarkóját Namjoon kínosan, miközben fejben már nagyban azon gondolkodott, hogy hogyan fogja megoldani a hibrid miatt kialakult helyzetet az életében.
Évek óta él egyedül, és újra visszaszokni arra, hogy valaki más is egy légtérben tartózkodik vele -, egy mosdót használnak, egy hűtőszekrényük és tévéjük van és még sorolhatnánk -, eszméletlenül nehéz lesz. Valójában Namjoon nagyon is szerette ezt az agglegény életet, azonban azt neki is be kellett vallania, hogy, ha nem kezd valamit most azonnal az életével, fenn áll a veszélye annak, hogy egyedül fog megöregedni.
De egy hibrid ezen mégis hogyan tudna segíteni? Hiszen a hibrid nem a szerelmeként, hanem lakótársaként lesz vele. Azért jön, hogy Namjoon ne legyen annyira magányos, és nem azért, hogy összejöjjenek.
Létezik egyáltalán párkapcsolat ember és hibrid között?
Namjoon nem tudta, ahogyan azt sem, hogy mégis miért gondolkodik ilyen dolgokon, azonban azzal teljes mértékben tisztában volt, hogy a holnapi napon gyökeresen megváltozik majd az élete, s egyelőre még nem tudta eldönteni, hogy ennek örüljön-e vagy inkább féljen tőle.
-------------------------------------------
Sziasztok, drágáim! ❤️ Mindenkit hatalmas örömmel üdvözlök az újabb történetemnél, amely ezennel egy Namgi párkapcsolatról szól majd. Nagyon szépen köszönöm, hogy itt vagytok, remélem, hogy tetszeni fog nektek, és, hogy nyitott szívvel fogadjátok majd a részeket ^^
A második fejezetet holnap hozom majd, hogy kicsit jobban beinduljanak az események, de alapjáraton két naponta fogom publikálni az új részeket.
Annyit szeretnék még mondani erről a történetről, hogy nagyon kis édesnek, aranyosnak tervezem, tehát nem sok csavar lesz benne, sőt. Inkább Namjoon és Yoongi kapcsolatán alapul majd 🥰
FIGYELMEZTETÉS: férfi terhesség, hibrid x ember
Jó olvasást kívánok, köszönöm, hogy itt vagytok ❤️