Joyce és Hopper - Stranger Th...

By lexingtoncruel

2K 68 39

Ez a történet Joyce Byers és Jim Hopper kapcsolatát mutatja be. Az események egy alternatív befejezéstől indu... More

1. fejezet
2. fejezet
3. fejezet
4. fejezet
6. fejezet
7. fejezet
8. fejezet
9. fejezet
10. fejezet
11. fejezet
12. fejezet
13. fejezet
14. fejezet

5. fejezet

152 6 4
By lexingtoncruel

Amikor Joyce végzett a zuhanyzással, Hopper a konyhaasztalnál ült és maga elé meredt. Legszívesebben felbontott volna egy sört, de józan szeretett volna maradni. A motoszkálásra felemelte a fejét. Joyce rémesen nézett ki a férfi túlméretezett ruháiban. Nagyon meggyötört módon nézett ki, ahogy leült a házigazdával szemben az asztalhoz.
- Nem vagy éhes? – nézett rá kedvesen a férfi.
- Nem... Nem hiszem, hogy tudnék enni – sóhajtott fel Joyce. Jim együtt érzőn nézett rá, megfogta asztalon pihenő kezét.
- Figyelj, Joyce, jó lenne, ha holnap bejönnél velem az örsre és elmondanál mindent.
- Persze... De ma már túl fáradt vagyok.
- Az lenne a legjobb, ha kialudnád magad ma – tanácsolta a Jim.
- Hop, figyelj... Én szeretnék bocsánatot kérni amiatt, amiket ma mondtam. Megtaláltam az üzenetet... Én... sajnálom. – Joyce hangja olyan halk volt, hogy szinte suttogott.
- Joyce... Én is bocsánatot kérek. – Jimnek még sosem ment ennyire egyszerűen és őszintén a bocsánatkérés. – De most ne beszéljünk erről, nem számít. – Hopper sóhajtott egyet. Egy kis szünet állt be a beszélgetésben, de nem kínos volt, hanem inkább meghittnek volt mondható.
- Akarsz beszélni Willel? – Törte meg a csendet Hopper. A kérdésre Joyce bólintott és a telefonra nézett.
Miközben Joyce a Wheeler-házat tárcsázta, Hop is zuhanyozni indult. Nehezére esett egyedül hagynia a nőt, akár egy pillanatra is, de erőt vett magán és perceken belül ő is végzett a fürdéssel és visszatért a nőhöz. Addigra Joyce már a kanapén ült és a kikapcsolt tévét bámulta. Jim leült mellé és közelebb húzódott, hogy a nő arcán éktelenkedő sebet vizsgálja.
- Fáj? – kérdezte, s gyengéd hangsúlya saját magát is meglepte. Elkezdte hozzászoktatni magát a gondolathoz, hogyha Joyce-szal beszél, akkor ez a hangszín meg fog maradni. Gondoskodni szeretett volna róla és azt akarta, hogy minden rendben legyen körülötte.
- Egy kicsit... De nem kell vele semmit csinálni. – Joyce hozzáért arcához, pont akkor, amikor a férfi is odanyúlt, így kezük váratlanul összeért, szemérmesen el is húzódtak. – Will és Jonathan is jól van – tette hozzá a nő csak úgy mellékesen.
- Akarod látni most őket? Elvihetlek, ha gondolod...
- Nem, nem... Tudom, hogy jó kezekben vannak. Az sem lenne jó, ha a fiúk ilyen állapotban látnák az anyjukat... - Joyce szeméből patakzottak a könnyek. – Egy csődtömeg vagyok, Hop.
- Dehogy vagy! – csattant fel válaszul a férfi és gondolkodás nélkül ölébe húzta a pityergő nőt. Két karjával szorosan átölelte. – Joyce, meg ne halljam még egyszer, hogy ezt mondod magadról! – Bár szavai kemények voltak, hangja mégis lágyított az üzeneten. – Annyi mindent átéltél már, nem csodálom, hogy ez volt az utolsó csepp a pohárban. És még milyen nagy csepp volt. – A férfi finoman simogatta a nő haját, aki még mindig a karjaiban hüppögött. Hopper nem tudta kifejezni, hogy mennyire dühös, hogy ilyen állapotban kell a nőt látnia. Szegényt még az ág is húzza, rengeteget dolgozik, hogy eltartsa a fiait, nem rég rémes természetfeletti dolgokat kellett átélnie, és most még ez is vele történik. Hop elhatározta, hogy mindent megtesz, hogy mindent megtesz, hogy Joyce élete visszakerüljön a normál kerékvágásba. És hogy utána mi történik, azt rábízza az időre.
- Hop, köszönöm... Nem is tudom, mit mondjak – suttogta a nő.
- Nem kell mondanod semmit. – Ismét csend állt be a beszélgetésbe. Hopper szinte már azt hitte, hogy a nő elaludt a karjaiban. A gondolat hatására a férfi szíve környékén egy különös, meleg érzés terjedt el. Nem tudta, meddig ülhetett így, a nővel a karjai között, de szinte megijedt, amikor Joyce megszólalt.
- Kicsit elaludtam. – Hangja tényleg álmos volt. – Nem fekszünk le? – Hop egy pillanatra zavarba jött, és miközben felsegítette az öléből a nőt, felvázolta a tervet, miszerint Joyce Tizi szobájában alszik, Hopper pedig a fő hálóban, de nyitva hagyja az ajtaját, bármi baj esetére. Joyce beleegyezett a nagy tervbe, és pár percen belül már mindketten ágyban voltak, külön szobában. Ahogy ígérte, Jim nyitva hagyta az ajtót, Joyce is így tett. A férfi azon gondolkodott, hogy így vajon hallani fogja-e a nő szuszogását, ha elalszik.
Jim szemére nem jött álom, csak forgolódott éberen, aztán a forgolódást is megunta és a plafont kezdte el bámulni. Azon tanakodott magában, hogy másnap kikkel kell beszélnie, hogy ez az ügy kiemelt státuszba kerüljön. Bizonytalan idő elteltével csak-csak sikerült félálomba merülnie. Arra ébredt, hogy Joyce csendesen befekszik mellé az ágyba.
- Nem tudtam aludni – suttogta Joyce. Remegett a hangja. Hopper csendesen maga mellé húzta nőt, betakarta és hagyta, hogy szorosan mellé vackolja magát. A nővel az oldalán már ő is jobban érezte magát. 

Continue Reading

You'll Also Like

8.3K 432 27
Ismered azt az érzést, amikor valaki ok nélkül ellenszenves veled? Amikor nem szolgáltál rá, mégis te vagy az utálata tárgya? Amikor minden úgy tűnik...
9.5K 185 8
Szoboszlai Dominik. Még a nevét is utáltam kimondani. Persze nem mondhattam meg Kloppnak, hogy ne szerződtesse Dominikot, hiszen a szavam jelen esetb...
15.4K 106 6
Egy 17 èves lány, egy durva apa akinek a lánya nem szent, akinek sosem számított az élete, annyira nem hogy a munkája elé helyezze,sőt a munkáért meg...
192K 8.8K 100
Előfordulhatnak: -káromkodások ⟨szinte mindig⟩ -szexuális tartalmú részek? -önbántalmazás, depresszió -káros szenvedélyek, függőségek ⟨alkohol, cigar...