Ikrek a pályán! (Haikyuu ff.)

21.

Nos... elkezdődtek a Tavaszi Bajnokság selejtezői. Mivel mi a múltkor nem kerültünk be nagyon sehová, jó pár napot játszanunk kellett. De a végén továbbjutottunk! Mehetünk tovább, egyenesen a cél felé. Hinata mesélte, hogy volt egy két méter magas gyerek, aki ellen játszott. 27 centivel magasabb mint én. Jesszusatyaég. Vannak nagyon rámenős emberek is... Azokat kellett volna kicsit labdával fejbe vágni. Hát nem szépen megmondta Kiyoko-nee-san, hogy nem adja oda a számát?! Bokuto ilyet biztos nem tenne.

Ezen felül nem sok mindent történt, sajnos és nem sajnos. Natsuko még nem jött össze a Shiratorizawa lovaggal. Ahogy Hinata és Kageyama sem... Lehet véletlen egymásnak lököm őket. Persze csak véletlen!

- Natsumi - termett hirtelen elébem egy Kageyama. Majdnem ráköptem a tejet amit ittam. - Hogyan szedted fel Bokuto-sant? - kérdezte semleges arccal. Lecsapjam, vagy hagyjam itt a fenébe? De ezt, hogy tudja ilyen semleges arccal megkérdezni??

- Nem a barátom... - néztem fel rá. - És minek kérded? - erre már elpirult. A kis édes. 

- Mivel te lány vagy, gondolom tudod, hogyan kell egy férfi szívére hatni... - motyogta, és elfordította a fejét. 

- Nani...? - kellett egy kis idő amíg leesett. - UUUUUUU!!!!!!!! - váltottam át dedóba. 

- Most meg mi bajod van?! - morgolódott.

- Szerelmes vagy Hinatába! - váltottam halkabbra. De vigyorogtam, mint egy vadalma. 

- ...Nem... - hazudta. Lecsapom. Ráöntöm a tejet. 

- Akkor minek kérded? - néztem rá felvont szemöldökkel. Nem baszol ki velem kiskoma.

- Csa-csak úgy - megütöm.

- Jó, akkor én megyek is! - vállat vonva fordultam meg, és kezdtem a másik irányba lépkedni.

- Várj...! - szólt utánam. Nyert ügyem van.  

Nem... kicsit sincs nyert ügyem. Kageyama nehéz eset. Túlságosan is. Nem haladok vele semmire. FELADOM...

- Csak állj már oda elé, és mond el az érzéseid.... - hagytam már a fenébe. Randira nem akarja elhívni, levelet nem akar neki írni. Virágot se akar adni...

- De mit mondjak? - nézett rám oldalra döntött fejjel. 

- Azt, hogy szereted... - nem mondott rá semmit, csak az időközben megvásárolt tejét kezdte inni. - De nekem lassan mennem kell... - sóhajtok. 

- Hova? - pillant rám.

- Natsu kitalálta, hogy meg kell tanulnom feladni... Meg fogok halni, úgy érzem - megint nem mond semmit, csak a tejét issza. - Na helló, majd mond el, hogy ment - intek neki, és már ott sem vagyok. 

Annyira nem voltam szar az edzésen... Csak kétszer lőttem pofán embert labdával. Meg úgy a nagy százalékát elbénáztam.... De, de annyira nem voltam szar. Hullánk, hulla voltam. De az most nem fontos. 

- Natsumi... - szólalt meg nővérem mellettem sétáló nővérem. 

- Hm? - néztem le rá.

- Az normális, ha Hinata ma megkeresett, hogy adjak neki szerelmi tanácsot...? - nézett rám segélykérően. 

- Kicsit sem... De engem Kageyama keresett meg, ugyan ezzel... 

- .... KOSZORÚS LÁNY AKAROK LENNI! - váltottunk dedóba. Megint. 

- Ha már itt tartunk, hogy szerelem.... - nézett fel rám. Csak ne valami beszólás legyen.... - Kéne valamit csinálni a Kiyoko és Tanaka shippel... 

- Most, hogy mondod... Véletlen be kéne őket zárni valahova - gondolkodtam el.

- Az nem jó, Tanaka azon nyomban meghalna. 

- Igazad van... hmmm..... - és az út további része arról szólt, hogy megpróbáltunk valamit kezdeni velük.  Megjegyzem, kevés sikerrel.