Ikrek a pályán! (Haikyuu ff.)

16.

Az éjszaka közepén indultunk valamikor. Valamiért olyan gyorsan ki tudtunk kelni az ágyból, bárcsak így lenne akkor is, mikor suliba megyünk. Vajon miért is nem? Mindenki álmosan botorkált fel alá, mégis izgatottan csillogott a szemük. Remek lehetőséget kaptunk a fejlődésre, amit ki akarunk, és ki is fogunk használni. Minden pillanatot. Nem hiába gyakoroltunk eddig megállás nélkül. Felkészültünk, vagyis mi úgy éreztük. Fogadás, nyitás és blokkolás. Mindet fejlesztettük. Rengeteg új támadást gyakoroltunk, amik lehet nem a legjobbak még, de idővel azokat is tökéletesíteni fogjuk. A táborban pedig megmutatjuk mennyire is vagyunk erősek. 

A kora reggeli órákban érkeztünk meg a célunkhoz. Ahogy leszálltunk a buszról, elkezdtük keresni a tömegben a kakashajú egyént, ami nem volt nehéz. Mondjuk elég szerencsétlennek kell lennie valakinek ahhoz, hogy ne ismerje fel a kakashajú, Tokió tornyot. Aztán lerohant hozzánk Lev. A csapat többi tagja, akik még nem találkoztak az óriással, kicsit megijedtek. Mit szépítek, majdnem befostak. Mondjuk meg is értem, ha valaki harminc centivel minimum magasabb lenne nálam, és is halálosan megrémülnék. 

- Itt vagytok végre ti is! - integettet nekünk nagy hévvel a villanyoszlop. Csoda, hogy nem kavart forgó szelet a kezével. 

- Mint látod, még nem csapott el egy autó - hozta a szokásos formáját Natsu. 

- Majd meg akarom nézni, hogy játszatok! - pattogott izgatottan. Csak le ne fejeljen egy repülőt.

Miután kaptunk egy kis útbaigazítást, hogy azért ne tévedjünk el, kezdetét vették a meccsek. Nem is lett volna semmi baj, csak valahogyan az táborban jelen lévő fiú, és menedzser minket nézett. Azt már nem tudom, hogy hogyan tudták lepaktálni az edzőkkel, hogy később kezdjék el a meccseket, de most nem is igazán tudtunk arra figyelni, mivel elkezdődött a mi meccsünk.  

Mindenki a lelátón várta a meccset. Mivel a Nekomás és a Karasunos srácok mindenféle képen meg akarták nézni a meccset, az ő meccseiket későbbre kellett halasztani. A többi csapat, és menedzserük pedig jobb ötlet híján eljöttek megnézni őket. A Fukorodani női csapata szervált először. 

- Te még nem is láttad őket igazi meccsen őket, igaz Yachi? - kérdezte Kiyoko, az első éves menedzsertől.  

- Még nem - a korlát mögül kukucskálva, nézte a játékot. - De elég félelmetesnek látszanak - húzta össze magát egy kicsit.

- És még el sem kezdődött a meccs rendesen - mosolyogva nézett le a húgaira. 

A Fukorodanis lány szervált. A csapat liberója Watabe könnyen fogadta a labdát. Két héten keresztül próbálta fogadni a nehezebbnél nehezebb nyitásokat. A labda ívesen szállt, tökéletesen a feladóhoz. A feladó poszton lévő Natsuko, szinte lassítva látta az aegészet. Tudsta hol vannak az ütők. Közben a védőkre is figyelt. Végül a labdát Michimiyának adta fel, viszont a másik csapat blokkolói beleértek a labdába, szabad utat adva egy támadás lehetőségére. A csapat könnyen fogadta az ingyen labdát, majd a feladójuk feladta a labdát. Viszont Karasuno csapata olvasta feladást. Hirtelen teremtek az ütő előtt, és blokkolták teljesen a labdát. Ezzel egy pontot szerzett a csapat.

A kilátón lévő emberek, még nem igazán nyűgöződtek le, viszont érezték a játékosok különleges kisugárzását, főleg az ikrekét. Ezúttal Natsumi nyitott. Ugrószervát csinált, amit a másik csapat nem tudott fogadni. Szervaász. Ezzel Karasuno megszerezte maguknak a második pontot is. A magas lány megint szervált, amit a másik csapat már fogadott. Majd egy gyorsat indítva, ők is pontot szereztek. A Fukrodani nyitott megint. Ezt már nem sikerült olyan pontosan fogadniuk, mint az elsőt. A feladó mégis pontos labdát adott az ütőnek. Pontosabban az ikertestvérének. A magas lány elugrott a földről. Hirtelen a démoni aura, ami körbe vette még erősebbnek hatott, mint alapjáraton. Ezt fokozta még az ikertestvéréből áradó aura is. Az ellenfél csapata hirtelen mozdulni sem tudott az egész helyiséget betöltő aura miatt. Fojtogató volt, ijesztő. Karasuno pontot szerzett, a démoni leütésükkel. 

A labda puffanása vízhangzott a csendes teremben. A Karasunos fiúk elsőévesei ledöbbentek, akár csak a többi csapat, ők sem látták még a lányokat rendes meccsen. De ez felülmúlta a képzeletüket. Yachi, majdnem, hogy szörnyet halt, annyira megijedt. Kiyoko, pedig egy széles mosollyal az arcán nézte a testvéreit. Büszke volt rájuk. 

Karasuno csapata végül megnyerte az első szettet, és nem kellett elvégezniük a büntető feladatot. De ez még csak a kezdet számukra. Csak most kezdenek megint összeállni. Sok a hibájuk, de ha egyszer összeállnak legyőzhetetlenek lesznek. Mert ők nem fogják feladni, és a végsőkig fognak harcolni!