Ikrek a pályán! (Haikyuu ff.)

4.

 A mai napon távol kell maradnom Kagemayatól. Szerintem, ha csak az 5 méteres körzetébe kerülök, leveszi a fejem.

Az iskola felé sétáltunk, miközben én egy szendvicset ettem. Nekem mindig kell valami táplálék, különben látványosa szenvedek kajáért. A zebrához érve fejeztem be az evést.

- Neked mindig enned kell? – kérdezte a nővérem.

- Te ezt nem értheted! Nekem már csak a létezéshez is kaja kell!

- Vagyis egyszerűen csak bélpoklos vagy! – vágott gyomron, így majdnem felszínre került a szendvicsem.

- Csönd! – kaptam a fájó hasamhoz. Miért kell bántani a szendvics babámat? – Gonosz vagy tud meg! – néztem rá durcásan.

- Ez a második nevem! Shimizu Gonosz Natsuko! – vigyorgott, mint a tejbe tök.

- Szerintem, Shimizu Ördögi Natsuko!

- Sokkal jobb! – húzta ki magát.

- És ennek te örülsz? Te aztán furcsa egy szerzet vagy! – néztem rá elég érdekesen.

- Inkább te vagy érdekes! Mindenki azt hiszi rólad, hogy bárkit el tudnál tenni láb alól, de közben egy kis cukorfalat vagy! – villantott felém egy nagy mosolyt.

- Te pedig egy bárány bőrbe bújt farkas vagy... - motyogtam magam elé.

Lassan viszont az iskolába értünk, ahol még egy napot szenvedhetünk. Csodás. A mai napon pedig, még az órák is csigalassúsággal teltek. Az utolsó órán már a másodperceket számoltam kicsöngetésig. És végre valahára megszólalt a csengő.

Sonicot megszégyenítő gyorsasággal futottunk a fiúk tornatermébe. Ma nem volt edzésünk, így kihasználva az időt gondoltuk benézünk a fiúkhoz. Ahogy a terembe értünk, egy Hinata és Kageyama fogadott.

- Kérlek gyakoroljatok velünk! - mind a ketten meghajoltak előttünk.

- Mi-? - mint két értetlen szamár, úgy álltunk előttük.

- Az Aoba Johsai meccs előtt akarnak gyakorolni veletek - segített ki minket Daichi.

- Ja, hogy úgy! Átöltözünk és jövünk! - felete elsőnek a nővérem. Mire észbe kaptam már az öltöző felé húzott Natsuko.

Villám gyorsan öltöztünk át, és siettünk vissza a fiúkhoz, akik már elkezdték a bemelegítést. Mi is hozzájuk csapódtunk.

Kettő-kettő elleni meccseket játszottunk. Szinte már olyan érzés a fiúkkal játszani, mintha a csapat tagjai lennénk. El sem tudom képzelni mi történt volna akkor ha nem találkozunk velük, hogy most hol tartanánk. Szinte már testvéreinknek tekintjük őket. Kivéve Sugát és Daichit. Ők a szüleink. Ha akkor nem találkozunk velünk, ki tudja merre vitt volna minket az ár. 

Alsó-közép második osztályába jártunk. Kiyoko-nee-san elvitt minket a suliba ahova járt, vagyis Karasunoba. Akkor ő még elsős volt felső-középben. Emlékszem, mind a ketten féltünk. Teljesen új volt számunkra a hely. Féltünk, hogy mit gondolnak rólunk mások. De kellemeset csalódtunk. Kedvesek voltak velünk. Mindenki. A röplabda csapat tagjai szívesen láttak bennünket. A terror után, amit a sulinkban kaptunk, jó volt egy olyan helyen lenni ahol elfogadnak. Ezért is választottuk Karasunot. 

Nosztalgiázásomból egy labda zavart meg, ami fejbe talált. Ki más dobta azt az istenverte labdát, mint a drága, idegesítő ikrem? 

- Figyelj már te nagyra nőtt majom! - kiabált mérgesen. 

- Idősebbik Natsu! - szólt rá halkan, de mégis érthetően Kiyoko.

- Bocsánat! - gyorsan odébb ment. Nee-chan valahogyan mindig meg tudja nevelni.

- KEZDJÜK! - ugrándozott mellettem Hinata. Viszlát fülem...

- Hinata boke!

Egy apróbb veszekedés után, sikerült felállnunk a pályára. Natsuko és én voltunk az egyik csapat, míg Tobio és Shoyo volt a másikban. Elsőnek én szerváltam. Ugró szervát csináltam. Tökéletes volt. Na már csak az volt a probléma, hogy Mandarin-chan nem jó a fogadásban és... Valahogyan elég fájdalmas pontot találtam el. Minden ott lévő fiú átérezte ezt.

- Bocsánat... - szemem lesütve tértem vissza még egy szerváláshoz. Viszont most Kageyama fogadta.

Mi vezettünk, viszont a Kage + Hina páros nem sokkal maradt le utánunk. Addig minden rendben volt, míg a négy elsőéves ijedten nem nézett ránk.

- M- mi ez? - Hinata úgy reszketett, mintha egy horror filmben lenne.

- A démoni aura, ami a Démoni duó védjegye - segített ki Daichi. Nekünk erről fogalmunk sincs igazából, csak a többiek meséltek erről.

- Mindegy folytassuk! - vette fel a labdát a földről. Ő nem rémült meg annyira, ez jó.

A meccset végül mi nyertük 25-19-re. A végén Hinata rontott egy feladást, ezért most Kageyama "tanítsa" Shoyot. Szegény...

- ...Hinata bo-! - valahogy sikeresen lemásolta Hinatát. Csend. Néma csend telepedett ránk. Hinata és Kageyama vörös fejjel váltak el egymástól.

- Kageyama!

- Hinata!

Egyszerre mondták ki, majd el is kapták a tekintetüket, még vörösebb arccal. Na itt meg mi történik?

NOOOOS. Tudom hogy meg lehetne folytatni engem, a több mint 1 hónapos kihagyásért. De suli és stb. Nem tudom mikor lesz megint rész, de megpróbálok sietni.

HAPPY BIRTHDAY BOKUTO! kicsit megkésve...

Hát hogy nézhet ki valaki ilyen jól?!

Kedvenc szereplő:3333