Ikrek a pályán! (Haikyuu ff.)

12.

Nemsokára itt vannak az év végi vizsgák. Amivel nem is lenne baj, mivel valahogyan én meg idősebb Natsu megbirkózunk vele, de a többiek... Itt értem Hinatára, Tobióra, Noyára, és Tanakára. Ők híresek a nem tanulásról, és az órán való alvásról. És itt most a tokiói utazás a tét, ha megbuknak nekik végük. 

Az edzés után két forgószél tűnt fel az ajtóban. Persze, hogy a narancs és az áfonya. Ki más is lehetne, ha nem ez a kettő?

- Kérlek, korrepetálj minket! - hajoltak meg köszönés nélkül, én meg álltam, és néztem ki a fejemből. Persze a hangazavart meghallva kinéztek a harmad- és másodévesek is. 

- Miért én? - kérdeztem továbbra is nagyokat pislogva.

- Kiyoko-san azt mondta, hogy te nagyon jó tanuló vagy és tudnál segíteni!  - felelt a kis narancs. Köszi Nee-san...

- Mondjuk ez igaz, de tanárnak már nem vagyok olyan jó - vakartam kínosan mosolyogva a tarkóm. Natsut is azért tudom valamire megtanítani, mert szó szerint belé verem az anyagot. 

- Biztos jobb mint Tsukkishima! - morgott Kageyama a nem létező bajsza alatt. 

- Nála biztos jobb vagy! - csapott hátba a nővérem. - Segíts ezeknek a szerencsétleneknek, hogy jutnak el így Tokióba? - vigyorgott fel rám Natsuko.

- TI TOKIÓBA MENTEK? - hallatszott az ajtóból Miya-san hangja. Ezek tényleg hallgatóztak?! De ahogy láttuk a többiek azonnal befogták a száját, és valami olyan hallottam, hogy " ne rontsd el a nagy esélyét". Lesz pár kérdésem úgy érzem.

- Joh... - vettem egy nagy sóhajt. - Ha kell belétek verem az anyagot. De ha nem figyeltek komolyan mondom kidoblak titeket az ablakon! - játszottam a szigorú tanárnénit, de ezek már nem figyeltek, csak örömtáncot jártak. Csak szerintem vannak túl jóban ezek ketten? 

- Köszönjük Natsumi! - megint meghajoltak, meg ugrándozva eltűntek. De fellélegezni sem volt időm, mivel jött a következő túra. 

- Mondjad csak - karolt belém az egyik harmadéves. Mondjuk pipiskednie kellett. - Ennek a kettőnek tetszel? - kérdezte a szemöldökét húzogatva, mire akaratlanul és vörös lett az arcom. 

- Nem ezek ketten egymásnak tetszenek... - jegyezte meg halkan Natsuko, mire hirtelen csend telepedet ránk. 

- De biztos van valaki akinek tetszel, meg te is Natsuko. Két ilyen szép lánynak, hogy-hogy nincs még udvarlója? - Natsuval csak összenéztünk. Most mondjuk azt, hogy telibe leszarjuk a szerelmet? - Na és valaki aki tetszik? Mindig ott lógtok a fiúknál! - mind a ketten megráztuk a fejünket. Most mondjuk azt, hogy a társaság nagy része meleg, illetve meleg gyanús? - Komolyan? - nézett ránk döbbenten, mi pedig csak bólogattunk. 

Persze azóta sem hagyták rá a dolgot, de most éppen van egy nagyobb problémám, vagyis kettő, amit mindjárt kidobok az ablakon. Ezek még Natsukonál is hülyébbek. Az említett pedig folyton röhög rajtam. 

Annyira lefárasztott az a kettő agyilag tegnap, hogy még az órákon sem tudtam rendesen figyelni, szóval majd pótolhatom be. Jee~ Ahogy kicsengettek pucoltunk a fiúkhoz, egy kis kikapcsolódásra. 

Egyszer csak nyílt az ajtó és belépet rajta Nee-san, és... Yachi? Na ő mit keres itt? Az amúgy is ijedős lányra ó, ráhozták a frászt. Főleg Asahi. Szegény Jézus.

- Yachi-chan, micsoda véletlen! - mentünk mi is oda hozzá. A szőke hajú lány pedig úgy nézett ránk mint valami űrlényre.

- Natsuko? Natsumi? - szerintem azt hitte káprázik a szeme.

- Ti ismeritek? - kérdezte meglepődve Kiyoko.

- Az osztálytársunk - vágtuk rá egyből.

- Akkor a húgaim már ismered, sokat vannak a csapattal! - mosolygott kedvesen a lányra. Yachi nagy, de nagyon meglepődött fejet vágott. Lehet nem említettük, hogy ő a nővérünk. Hoppá? 

Funfact: Natsumi az apja oldaláról örökölte a magasságát.