Vakáció Jonas Módra

31. Fejezet (Nick)

- Auróra elment - ismételte meg bátyja szavait Nick halkan. Ő maga sem akarta teljesen elhinni saját szavait. Minden pillanatban mióta eljöttek Shenzhenből azt várta, hogy az egyik ajtó mögül, esetleg az egyik folyosó homályából előlép szerelme és újra karjaiban tarthatja. Ismét érezheti forró, szerető csókját ajkán. Hallhatja szavai lágy csengését, jó kedvű kacaját. Láthatja kék szeme csillogását, mitől azonnal színesebbé válik a világ Nick számára. A nő emlékének minden pillanata egyszerre volt gyönyörű és gyötrelmes számára. Érezte mellkasát szétfeszítő bűntudatát, haragját, kétségbeesését.

- Miért mentél el? - kérdezte suttogva, majd felemelte fejét végig szántva nedves haján.

- Mit tettem, ami miatt elmentél? - mondta már szürkés-kék edzőcipőjét bámulva.

Egyik pillanatban váratlanul kinyílt az ajtó. Nick azonnal elkezdte letörölni arcáról könnyeit, mielőtt még a jövevény felé nézett volna. Nem mutathatta meg senkinek érzéseit. Ezek csak rá tartoztak és senki másra. Nem volt szüksége mások lesajnáló tekintetére és gyenge vígaszaira. Senki nem változtathatta meg a tényt, hogy Auróra nem maradt vele.

- Szia - köszönt alig hallhatóan Bella becsukva maga mögött az ajtót. A férfi nem válaszolt csak egy pillanat erejéig a lányra nézett, de azonnal visszafordult a boxzsákra szegezve tekintetét. Bella szőke haja vizesen tapadt meztelen vállára. Dereka köré egy puha, fehér törölközőt csavart, lábára pedig egy rózsaszínes papucsot húzott. Bikini felsőjének mély dekoltázsa volt, ami a kelleténél is többet mutatott a kíváncsiskodók számára.

Nick erőt vett magán és felállva újra ütni kezdte a zsákot. Próbálta elterelni figyelmét Belláról. Pontosan tudta, hogy nem csak vigasztalni érkezett a lány. Nem hagyhatta, hogy rossz döntéseket hozzon csak mert Auróra elment.

- Jól vagy? - kérdezte közelebb lépve az énekeshez Bella. A férfi alig láthatóan megforgatta szemét, majd bólintott.

- Ha tudtam volna, hogy hova megy Auróra megpróbálhattam volna megállítani - mondta a nő leülve a boxzsák melletti padra. Arcára egy sajnálkozó grimaszt erőltetett, de mikor rájött, hogy Nick nem fog felé nézni abbahagyta. Pár pillanatnyi néma csend állt be közéjük. Csak a lánc éles csörgése és a férfi ütéseinek tompa hangját lehetett hallani. Az énekes először vállában kezdte érezni edzésének hiányát. Ez a kellemetlen zsibbadás lassan átterjedt felkarjába. Pár perc múlva már könyöke is fájni kezdett, de jobb kézfejének égető fájdalma mindent elnyomott. Ezek ellenére sem hagyta abba a homokzsák püfölését. Bella tekintete egyre jobban zavarta, még is igyekezett csak önmagára és az előtte himbálózó boksz eszközre koncentrálni.

Egy óvatlan pillanatban megállt keze a levegőben és elnézett a lány felé, aki kapva az alkalmon felállt és elmosolyodva felé lépett. Ahogy kiegyenesedett letekeredett vékony derekáról törölközője ezzel megmutatva a bikini másik felét is az énekes számára. ­- Basszus. Olyan béna vagyok. Miért kellett odanéznem! - gondolta az énekes felsóhajtva. - Jó rendben akkor, ha te ide jössz, én elmegyek leveszem a kezemről a bandázst - tervezte a férfi miután meglátta, hogy Bella vészesen közelít felé. A terve tökéletesen működött egészen addig, míg a szőke nő meg nem ragadta alkarját maga felé fordítva ezzel a férfit.

- Miért menekülsz elölem? - kérdezte a lány. Lebiggyesztette ajkát, szemét tágra nyitotta, végül pedig parányit összeráncolta homlokát. Nick vett egy mély levegőt, majd a lehető leghangosabban felsóhajtott.

- Nem menekülök, csak egyedül szeretnék lenni. Talán baj? - kérdezte, kirántva alkarját a szorításból. Először jobb kezét szerette volna megszabadítani a bandázstól, de rájött, hogy sokkal egyszerűbb lesz, ha leveszi először a másikról. Sérült kézfeje remegett, ahogy elkezdte letekerni csuklójáról, majd tenyeréről a kötést, ujjai elfehéredtek az erőlködéstől. Nem akarta kimutatni fájdalmát, mert tudta, hogy Bella azonnal segítségét nyújtaná neki.