Vakáció Jonas Módra

23. Fejezet

Az utca tele volt tömve zajos emberekkel. Autók suhantak át a halványodó sárga lámpák alatt. A zebrák előtt tömegesen várakoztak nők és férfiak egyaránt. Az utat égbe nyúló irodaházak szegélyezték. Apró ablakaikból kiszűrődött a led lámpák fehéres, hideg fénye. A falakon, a magasból lelógva, színesen villogó reklámtáblák hirdettek különféle boltokat, márkákat, ételeket.

Auróra egyre szorosabban fogta barátja kezét és próbált a lehető legközelebb maradni hozzá. A szembejövők mind egyformán néztek ki. Arcuk sápadt volt, szemük majdhogynem egy csíkká húzódott, minden egyes kiejtett szónál. Sokak szemüveget hordtak, amik lépésről-lépésre lecsúsztak orruk hegyére. Hajuk fekete volt, ami tökéletesen passzolt uniformisukhoz. A sötét nadrághoz és világosabb felsőhöz. Sok férfi kezében szögletes aktatáska himbálózott, minden lépésnél halkan csilingeltek rajta a fém zipzárak. Olyan tökéletesen néztek, hogy Auróra kezdte kényelmetlenül érezni magát az egyszerű rövid farmerjében és vajszínű rövid ujjú pólójában. Az egyetlen dolog, ami kicsit is hasonlított rajta a lakossághoz az fekete converse tornacipője volt.

A robosztus épületek mellett elhaladva hallotta a fotocellás ajtók csúszását sínjeikben, a forgó ajtók tompa kattogását, és az átlagos két szárnyas ajtók nyikorgását. De ezt túl zengte a tömeg különös beszéde. Auróra számára olyan volt Kína nyelve, mintha a Marson lett volna. Egyetlen szót sem értett belőle, de még csak hasonlóságot sem talált saját nyelve és a kínai közt. Nem úgy, mint Németországban, ahol egyre több szót angolosítanak el.

Egyszer csak hangos búgással elsuhant fölöttük egy utasszállító repülő. Annyira alacsonyan repült, hogy szinte bele lehetett látni az utastérbe. Auróra a zajara összerezzent és tett egy óvatlan mozdulatot barátja felé. Nick elmosolyodott, majd elengedve barátnője kezét átkarolta és szorosan magához ölelte.

- Nyugi! Nem fognak megenni. Kínában vagyunk nem a Húsvét-szigeteken - nevetett fel az énekes. Auróra neki dőlt erős vállának, majd hagyta, hogy Nick adjon egy puszit homlokára.

Lassan az égi meszelőket felváltották alacsonyabb, pár szintes épületek. Egyáltalán nem hasonlított Los Angelesre. A házak alsó szintjein éttermek üzemeltek villogó neon csöves kiírásokkal reklámozva magukat. Hatalmas üveg ablakaikat díszes kacskaringókkal festették be. Volt, ahol egy sárkány volt a cégér, de lilás lótuszvirágot is lehetett látni. Az ajtón ott lógott a nyitva tábla, mellette pedig egy másik kis papír, amire furcsa kínai írásjeleket véstek.

- Nézd, de jól néz ez ki! - állt meg egy pillanatra Nick az egyik étterem előtt, minek ablaka tele volt ragasztva különböző ételek vonzó fotóival. A legtöbbön nemzetközi ételeket reklámoztak, mint mondjuk a pizza vagy a hamburger, de voltak köztük a fiatalok számára ismeretlen ételek.

- Mi az a Mapo Doufu? - próbálkozott meg Auróra kimondani a piros szószban úszó, aludttej és darált hús darabok nevét. Nick felnevetett, a lány kiejtésén.

- A fűszeres tofura gondolsz?

- Hát ezek szerint igen - nézett fel barátjára a nő. Szemöldökét felhúzta és vádlón összefonta karját.

- Egyesek szerint ez a nyelvzsibbasztó szecsuáni étel. Szerintem nem egy nagy cucc - nyilatkozott végül Nick, de látva Auróra arcát azonnal belekezdett magyarázatába.

- Pár éve voltam Kínában turnén és Demi rávett, hogy próbáljunk ki kínai különlegességeket és ez köztük volt. Meg persze még sok borzalmas kaja.

- Mint például? - faggatta tovább Auróra. Tudni akarta mi az, amit nem kéne megennie a közeljövőben.

- Mondjuk a Jiaozi, vagy a garnélás kesudió.